Kötet, fezejet
1 I, II | Valami zeng, zizereg a földön és a levegőben: az ezermillió
2 I, III | tovább ugráltak, táncoltak a földön, s kikerülték az útjokban
3 I, V | megismerte a „Kost”, de a földön nem tudta megkülönböztetni
4 I, VI | a legjobb asszonynak a földön – légy boldog családfő!
5 I, VI | hatalmasítsák el utódaidat e földön a jövő századok! Gazdag
6 I, VII | tinálatok. Van két ember a földön, aki gyanakodik rám, hogy
7 I, VII | boldogságnál valami nagyobb is e földön. A becsület. Mikor választani
8 I, VIII | volt már. Ocskay, amint a földön feküvék (mert biz a tábor
9 I, X | akinek nincs mit veszíteni e földön. Akinek a szántóföldén a
10 I, XI | perc múlva már lenn volt a földön; egy síphang jelt adott,
11 I, XI | perc múlva már lenn volt a földön; egy síphang jelt adott,
12 I, XX | de nagy kincs vagy te a földön! „Együtt leszünk hát, és
13 I, XXIII| sem olyan veszedelem a földön, sem olyan fényes hatalom,
14 I, XXV | új alakban!~Itt, ezen a földön megint csak megtalálta azt
15 I, XXVI | annak a feje guruljon el a földön! De ne keressék kegyelmetek
16 II, II | ne találd hazádat sehol a földön.~– Megtalálom az égben…
17 II, III | Te az égben jársz, én a földön.~– Az égben? – szólt Ocskay
18 II, IV | leszünk, amikor talán idegen földön kezünk munkájával kell keresni
19 II, XIII | meggyaláztatást, itt, az idegen földön! Hát azok csináltak belőle
20 II, XVII | katona, egy lovag, messze földön járó; egy hős, akit imádnak,
21 II, XVII | még mindig ő van alul a földön; ő van letiporva. Ez a föl
22 II, XVII | érve, végigveté magát a földön, és megsiratta keservesen
23 II, XVIII| eszméletlenül terült el a földön.~Mikor magához tért Ozmonda,
|