Kötet, fezejet

 1     I,  II   |           Valami zeng, zizereg a földön és a levegőben: az ezermillió
 2     I,  III  |     tovább ugráltak, táncoltak a földön, s kikerülték az útjokban
 3     I,  V    |        megismerte a „Kost”, de a földön nem tudta megkülönböztetni
 4     I,  VI   |           a legjobb asszonynak a földön – légy boldog családfő!
 5     I,  VI   |     hatalmasítsák el utódaidat e földön a jövő századok! Gazdag
 6     I,  VII  |       tinálatok. Van két ember a földön, aki gyanakodik rám, hogy
 7     I,  VII  | boldogságnál valami nagyobb is e földön. A becsület. Mikor választani
 8     I,  VIII |        volt már. Ocskay, amint a földön feküvék (mert biz a tábor
 9     I,  X    |     akinek nincs mit veszíteni e földön. Akinek a szántóföldén a
10     I,  XI   |       perc múlva már lenn volt a földön; egy síphang jelt adott,
11     I,  XI   |       perc múlva már lenn volt a földön; egy síphang jelt adott,
12     I,  XX   |          de nagy kincs vagy te a földön! „Együtt leszünk hát, és
13     I,  XXIII|           sem olyan veszedelem a földön, sem olyan fényes hatalom,
14     I,  XXV  |          új alakban!~Itt, ezen a földön megint csak megtalálta azt
15     I,  XXVI |       annak a feje guruljon el a földön! De ne keressék kegyelmetek
16    II,  II   |        ne találd hazádat sehol a földön.~– Megtalálom az égben…
17    II,  III  |          Te az égben jársz, én a földön.~– Az égben? – szólt Ocskay
18    II,  IV   |     leszünk, amikor talán idegen földön kezünk munkájával kell keresni
19    II,  XIII |  meggyaláztatást, itt, az idegen földön! Hát azok csináltak belőle
20    II,  XVII |        katona, egy lovag, messze földön járó; egy hős, akit imádnak,
21    II,  XVII |          még mindig ő van alul a földön; ő van letiporva. Ez a föl
22    II,  XVII |          érve, végigveté magát a földön, és megsiratta keservesen
23    II,  XVIII|        eszméletlenül terült el a földön.~Mikor magához tért Ozmonda,