Kötet, fezejet

 1     I,  I    |      nagyasszonyt!~Ő ítélje el a dolgot. Ő a tekintély. A legfelső
 2     I,  III  |          nem nézem ezt a szörnyű dolgot testi szemeimmel – mondá
 3     I,  III  |     magát, hogy minő veszedelmes dolgot cselekszik, mikor a kastély
 4     I,  VII  |  vagyok-e én, hogy két ellenkező dolgot tudjak teljesíteni? A nő
 5     I,  VIII |     Nagyon jól akarta csinálni a dolgot. Két alvezére: Károlyi disputált,
 6     I,  XV   |   fosztogató marodeurök még elég dolgot találnak az elhagyott poggyászszekerekben,
 7     I,  XVII |        Meggondoljuk nagyon ezt a dolgot…~– Énnekem van egy jó tervem.~–
 8     I,  XX   |          Tiszáné tréfára fogta a dolgot.~– Igaz biz az, fiam uram,
 9     I,  XXI  |     mondá el:~– Hát értsük meg a dolgot, komámasszony. Úgy van az,
10     I,  XXIII|          Forgách nem tudta még a dolgot, s reggelre az ő szobájába
11     I,  XXIII|       kicsúfolják?~– Nem tudja a dolgot, én pedig meg nem mondom
12     I,  XXIII|      ölelé.~Jávorka is értette a dolgot. Neki is sokszor volt alkalma
13    II,  III  | elfogadja a magasztalást, s nagy dolgot csináljon belőle.~– Bizony,
14    II,  V    |      hogy az asszony érti a házi dolgot legjobban; azért is úgy
15    II,  V    |      volt megtenni azt a szörnyű dolgot, hogy amelyik lába oda volt
16    II,  IX   |       Mikor aztán perre vittem a dolgot, akkor ők kerültek felyül,
17    II,  IX   |         azokat felhasználni. Két dolgot hoztam magammal, amivel
18    II,  X    |          után, kissé restellve a dolgot.~A magyar urak pedig generosusok.
19    II,  XI   |        Ocskay restellte nagyon a dolgot.~– Megbocsáss – mondá kedvetlenül
20    II,  XVI  |         Fel se vedd ezt az egész dolgot, édes gyenerálisom! Láttál
21    II,  XVI  |       Ocskaynak, hogy ne fogja a dolgot olyan keményen, mind kidől
22    II,  XVI  |             Fel se vedd az egész dolgot – mondá neki Ocskay. – Holnap
23    II,  XVI  |          asszonyom! Milyen nehéz dolgot kíván kegyelmed! Nekem a