Kötet, fezejet

 1     I,  VI   |           Dicső vagy, fényes vagy, boldog vagy. Maradj az! Ezt az
 2     I,  VI   |         asszonynak a földön – légy boldog családfő! Légy erős törzse
 3     I,  VI   |         bátyád csendesen. Testvére boldog lesz. – Pihenj, fiam, pihenj! –
 4     I,  VII  |      miatta hulló vért meglátta. – Boldog Isten! Ilyen sírást követni
 5     I,  VII  |       kerítve, amelyen belül olyan boldog vagyok, hogy nem törődöm
 6     I,  VII  |      Amióta te elvonultál közülünk boldog magányosságodba, nemcsak
 7     I,  VII  |         lakozó Isten! Bárcsak ez a boldog örömük háborítást ne szenvedne
 8     I,  XIX  |        meglássa, és esküdött, hogy boldog lett tőle, s most, mikor
 9     I,  XXII |          férj”, és lehet, ha akar, boldog ember.~Mind a két félnek
10     I,  XXII |       rebegé neki:~– Kegyelmed már boldog!~Amit Ilonka megértett,
11     I,  XXII |            Szeretnék élni, örülni, boldog lenni; iszonyodom az élve
12     I,  XXII |         édes húgát? Szeret nagyon? Boldog melletted nagyon? – Azért
13     I,  XXIII|           közt~A viszontlátás első boldog napjai a fényes Nyitra várában
14     I,  XXIV |          egy rakáson (az is valami boldog feltámadásra váró Baubank
15     I,  XXV  |       magamtól. – Legyen ő az, aki boldog és élve marad; legyek én
16     I,  XXVI | felgyógyult, sietett haza az édes, boldog, családi körbe. Két gyermeke
17     I,  XXVI |      Kedves, édes rózsám,~      De boldog volnék!~A nótának andalító
18    II,  IV   |          Ezen a napon Ocskay ismét boldog ember volt. Kincset talált
19    II,  IV   |          kendőt veszek!”~Egész nap boldog volt.~Van valami mennyei
20    II,  XVII |             elég soká voltam veled boldog; meg kell azt így szokni.~
21    II,  XVIII|            éjszakában. A hatalmas, boldog Ocskay Lászlóné egy cigánykordéban!~
22    II,  XX   |          hozzájok nagy alázatosan, boldog új esztendőt kívánni, cigányos
23    II,  XX   |        válogatott jókat árasztva a boldog vőlegény meg az ő szerelmetes