Kötet, fezejet

 1     I,  I    |         hitte, hogy őt siratják, s nevetett rajta.~– No látod, hogy
 2     I,  IV   | visszacserélgette.~Csak Ocskay nem nevetett ezen.~– Hagyjátok abba! –
 3     I,  VII  |   furcsálkodott, a menyecske pedig nevetett rajta. Csajághy minden bejelentés
 4     I,  XIV  |      kapitány!”~Mindenki hahotával nevetett a tréfán. Mivelhogy Balahó
 5     I,  XVI  |      asztaltársaság közt, mindenki nevetett: e biz a tábornok, s mindenki
 6     I,  XVIII|         tartotta. Csajághy magában nevetett; a vizes spongyával a sebeit
 7     I,  XVIII|  elsimította vele együtt, s megint nevetett.~– Asszonyom – monda Ocskay
 8     I,  XX   |      hüvelybe dugta a villámát!” – Nevetett azon Ocskay László, mikor
 9     I,  XXI  | megtraktálni.~A cigányleány nagyot nevetett azon.~– Sohase ettem én
10     I,  XXII |           férfi a világon.~Ozmonda nevetett. „Pedig nem is igaz. Nekem
11     I,  XXIII|          sale et aceto.~Ocskay jót nevetett a bohó fiú expectoratióin.
12     I,  XXVI |          ujjadon.~Deliancsa nagyot nevetett azon: a két vállát csak
13    II,  III  |      díszítették. Minden más ember nevetett volna rajta, ha úgy szembe
14    II,  III  |            mint a sajátját.~Ocskay nevetett, s kituszkolta Gáspár urat.~–
15    II,  III  |           Csak az?~Ozmonda nagyott nevetett.~– Ugyan ne vihogjatok annyit! –
16    II,  IV   |    rejtegetett szót.~Ocskay nagyot nevetett. Kínos nevetés volt. Mintha
17    II,  VI   |      egyszer – mondá Ocskay, s nem nevetett többé; hagyott magának hízelkedni,
18    II,  VI   |     vallotta ki, amin olyan nagyot nevetett.~Mert az csakugyan nagyon
19    II,  VI   |            anyám! Az édesapám… úgy nevetett… úgy nevetett… úgy nevetett!…
20    II,  VI   |        édesapám… úgy nevetett… úgy nevetett… úgy nevetett!… Mondd meg
21    II,  VI   |        nevetett… úgy nevetett… úgy nevetett!… Mondd meg neki, hogy ne
22    II,  VII  |         már erre a kérdésre nagyon nevetett. Gáspár úr jegyzé: Ezért