Kötet, fezejet
1 I, I | készülőben; mert amaz egészen mást jelent.~Pedig hát az nevezetes
2 I, I | Miskáék nem is ismertek mást, csak a bosporos levet!” – „
3 I, III | de ami fényből ő nem lát mást, mint azt a hódítóan mosolygó
4 I, V | úgy van, de hát ő valami mást keres. Nem tudom én, hogy
5 I, VI | követeljük tőled mi ketten: semmi mást. Férje vagy a legszebb,
6 I, VII | hivatalomból, tegyen helyembe mást. Mit törődöm én a gyalázattal!
7 I, IX | szolgálok a seregében.~– De ő mást kíván tőled. Egy nagy kiterjedésű
8 I, XI | bársonybugyogócskát, a selyemmellénykét. – Mást vesztek fel most!~S előszedi
9 I, XI | bársonybugyogócskát, a selyemmellénykét. – Mást vesztek fel most!~S előszedi
10 I, XV | Az már igazi kuruc volt: mást mutat annak az arca!~Milyen „
11 I, XVII| nem játékszer; a Jézuska mást hozott az apának. Nézd,
12 I, XXII| látta maga előtt, semmi mást. Itt volt az ősz főpap,
13 I, XXII| Ozmondát: eddig nem látott mást senkit, csak a fejedelemnőt.~
14 I, XXII| egész történet volt kötve; mást érdekessé tett a mester
15 I, XXII| mondogat magában valamit; de mást. „Te vagy az a hős? Rákóczi
16 I, XXVI| Szidj, vádolj, rágalmazz mást, akkor vagy igaz ember. –
17 II, III | Aztán én nem ígértem neked mást, mint jó vacsorát. Punktum.
18 II, IV | Ocskay – kávét és semmi mást. Egy betű írást sem hozzá.~
19 II, IV | amit büszkén viselhetnek. Mást nem kérek tőled.~– Fogadom
20 II, V | esküdtek egymásnak, s hogy soha mást hitvestársul nem fogadnak. –
21 II, XI | leért, már nem talált ott mást, mint két nyárspolgárt,
22 II, XIV | úgyhogy mi nem találunk mást, mint kormos falakat, pernyébe
|