bold = Main text
    Kötet, fezejet                                          grey = Comment text

501    II,  V    |                 Ha ez lett volna a vége! De nem ott végződött ám, ahol
502    II,  V    |             péntek estén nem üdvösséges. De meg elég is, hogy egy nap
503    II,  V    |                majd rátalál reggel felé. De biz azt a ládakulcsot hétfőtől
504    II,  V    |             fizette őt ki az Illésházy: „De galambom, ha te a ládakulcsodat
505    II,  V    |           kendert nemhogy egy nap alatt, de egy hét alatt sem, mert
506    II,  V    |                  magad is vele nem mégy; de még akkor is keresztet vess
507    II,  VI   |           egymagamban, kakaskukorításig. De csakhogy megérkeztél!~Azzal
508    II,  VI   |               egy ember eszik is belőle, de még édesebb, ha ketten esznek
509    II,  VI   |                 ha ketten esznek belőle; de ha hárman esznek belőle,
510    II,  VI   |                issza a bort, megittasul; de ha ketten isznak egy pohárból,
511    II,  VI   |                 kedves katonám!” Hahaha! De nagyon kívánod az öreget!~–
512    II,  VI   |               jössz is, szívesen látnak. De becsesebb fogsz lenni, ha
513    II,  VI   |             áthozni, tábornagy lehetnél. De az múlhatlanul szükséges,
514    II,  VI   |               lehetnek”, erre gondolt.~– De nemcsak ragyogással él az
515    II,  VI   |                itt, a tót impériumban.~– De hisz az Lengyel Magdolna
516    II,  VI   |                  most, édes bálványom? – De hát mikor végigpusztítottad
517    II,  VI   |                   Tégedet meg magamat.~– De miért?~– Hahaha! Nem mondom
518    II,  VI   |                 hízelkedni, kedveskedni, de nem vallotta ki, amin olyan
519    II,  VII  |              akiknek szorgos a hópénz.~– De ugyan minek rontod a termetedet
520    II,  VII  |                 kerengett a világ.~– No, de ne ijedj ám meg! Minden
521    II,  VII  |            mennek veled, ahová viszed. – De hát ez a te dolgod. – Én
522    II,  VII  |             abrakadabrán, hogy kirúgtál! De hát ez a te bajod. – Hanem
523    II,  VII  |               öreg, csak söpörd össze!~– De nem „Jól van, jól, öreg”,
524    II,  VII  |          kifizettem.~– Igen, húsz napra. De én huszonkilenc napig voltam
525    II,  VII  |  menyemasszonyhoz.~Főztek is ők együtt – de mit? Végzetes cselszövényt,
526    II,  VII  |                 Az ezredét küldik hozzá. De egyúttal a határozott parancsot
527    II,  VII  |         rukkoltatták oda közelebb hozzá. De Ocskay észrevette a „rochade”-
528    II,  VII  |          kiáltotta eddig híven szolgált, de még hívebben gyűlölt gazdájára,
529    II,  VII  |               Ocskay le volt forrázva.~– De hisz abba hetek, havak telhetnek,
530    II,  VIII |                sok libertas keveset ért, de sokat nyomott.~– No, pajtások –
531    II,  VIII |               mondá Jávorka társainak.~– De hát mire esküszünk? – szólt
532    II,  VIII |                  leghamarább megkapom.~– De hogy fogod el őt Bécsben,
533    II,  IX   |                    mind előkelő kocsmák; de ezek közt csak legtöbbet
534    II,  IX   |             azért, ha nem nemesember is.~De nagyot hőkölt hátra, amint
535    II,  IX   |                  tartották; adtak írást, de elfelejtettek pecsétet ütni
536    II,  IX   |                 hűséges szolgálataimért; de elfelejtették megmondani,
537    II,  IX   |                   s a málháit rakosgatá; de pedig voltaképpen nagyon
538    II,  IX   |          kegylevél érvényesítése végett.~De hát ki hozhatta mindezt
539    II,  IX   |       megkerítette Nagytapolcsány várát; de már az nem sikerült neki.
540    II,  IX   |             barátságosan bekocogtatót. – De hát ez alatt az egy nap
541    II,  IX   |               arra, excellenciás uram.~– De nem érünk rá, mert én nem
542    II,  IX   |                kell is Bécsben maradnom, de innen a kend korcsmájából
543    II,  IX   |               Pompás ez a bükkfatapló! – De még ez a véki muskotály
544    II,  IX   |             utánam?~– Én előre jöttem.~– De azzal a szándékkal, hogy
545    II,  IX   |            keltem, hogy megelőzhessem.~– De hát miért?~– Óh, ne gondolja
546    II,  IX   |        megbecsülhetlen haszonnal járnak. De nem akarom azokat felhasználni.
547    II,  IX   |                  Ocskay László mit ér. – De hát történjék bár az ellenkező,
548    II,  IX   |            szelídebb hangon szólt hozzá: de a szavakban még mindig dölyf
549    II,  IX   |               rideg beszédemért, grófnő! De ha megfordultam is, egyet
550    II,  IX   |                vele?~– Bocsánatot kérek, de nemcsak a kontót hozom;
551    II,  IX   |                  hozom; az nem sürgetős, de annál inkább íme ezen „bejelentési
552    II,  X    |               lehet vele jönni valahogy; de a hivatalszobában nem kíméli
553    II,  X    |             felelt csendes béketűréssel.~De mikor azt kérdezte tőle
554    II,  X    |            közbenjárás vegyül a dolgába: de nem nyilvánosan. – Odavitette
555    II,  X    |                törnek, fejeket bevernek; de semmi államellenes complottba
556    II,  X    |             némelyike csintalan is volt; de azért szabad volt azokon
557    II,  X    |          barátunk nemcsak beszédes lett, de még nótás is. Asztal vége
558    II,  X    |                  még táncolnak is hozzá. De olyan is az ő nótája, hogy
559    II,  X    |      utánacsinálni! Hogyan is volt csak?~De már másodszor nem volt kedve
560    II,  X    |                 két egymás mellett levő, de közös ajtóval összekötött
561    II,  X    |                  szólt Ocskay nevetve.~– De ne tessék ezen nevetni –
562    II,  X    |                  adta, hogy „itthon van, de beteg”. – Pedig éppen előtte
563    II,  X    |                 ért rá őt elfogadni.~No, de azért nem panaszkodhatott,
564    II,  X    |                   Az éneken is mulatott, de még inkább a publikumon.
565    II,  X    |      aknafelrobbantás nem csak sikerült, de meg is van érdemelve: s
566    II,  X    |              Nincs mit védelmezni rajt.”~De már ezt a verset az egész
567    II,  X    |                 Augustin,~Alles ist weg!~De már ez nem volt tréfa.~–
568    II,  X    |                 az új verset ordítani; – de nem jutottak ám el odáig,
569    II,  XI   |                  Sándor öccse meg Marci.~De négyen: Ozmonda a negyedik.~
570    II,  XI   |             megszólalt az az éjszakában; de már a hídon túl, a Wien
571    II,  XI   |               öli meg azt, vagy az őtet, de az halálos találkozás lesz.
572    II,  XI   |                 sötét utcakanyarulatnál; de egyszerre egy éles sípfüttyentésre
573    II,  XII  |                száz vissza is költözött, de az mind a gazdagabb fajtából
574    II,  XII  |                az egészen rendben volna; de mi a hét csodának szaladgált
575    II,  XII  |               glacis-n, ameddig tetszik; de ne bódorogjon a külvárosokban.
576    II,  XII  |              rendőröket orrontották meg.~De egyúttal azt is megérthette,
577    II,  XII  |                őtet fogják kiprédikálni; de nem lehetett a helyét elhagyni
578    II,  XII  |             tábornokhoz írt; zsidó írás, de volt, aki el tudta olvasni,
579    II,  XII  |            örvénybe vitézség beleugrani; de nem a kloakába. Itt nem
580    II,  XII  |            Álöltözetben.~– Álöltözetben? De hát ezt a fejet hová tegyem?
581    II,  XII  |            vacsorára!~– No, hát halljuk! De semmi csalfaság ne legyen.~–
582    II,  XII  |              Beereszt a mennyországba!~– De nem az egész hadsereget,
583    II,  XII  |         Kötélverő! Az kell a kurucnak!~– De egy szabó!~– Hát egy suszter!~–
584    II,  XII  |             tűzhely fejedelemnőjét.~Hej, de szép lett volna, ha ilyen
585    II,  XIII |              kell kérnem a késedelemért, de a lázadók cseltámadást intéztek
586    II,  XIII |                pamlagra, a feje lehúzta. De alig vett rajta erőt a zsibbasztó
587    II,  XIII |              kell kérnem a késedelemért, de a lázadók cseltámadást intéztek
588    II,  XIII |              Nagyon le vagyok kötelezve.~De még alig pitymallott, amidőn
589    II,  XIII |            osztályfőnök, Federreiter úr. De az is hivatalos egyenruhában,
590    II,  XIII |                  gondolt a Görög utcára. De miért is szállt kegyelmed
591    II,  XIII |                  mondhatnékja volt, hogy de bizony egynehányszor be
592    II,  XIII |          egynehányszor be akartam jönni, de azt mondták, hogy: „Ott
593    II,  XIII |               szép, szabályos, sima arc; de hideg és szenvedélytelen,
594    II,  XIII |              pénz, üres a bellica cassa, de ugyan pórul járt vele! Mert
595    II,  XIII |                  férje mit járt Bécsben, de mégis örülni fog rajta,
596    II,  XIII |                színből a zsidóság ellen; de valóságból kegyelmed ellen.
597    II,  XIV  |             vitték be őket a városba).~– De szép aranylánca is van kegyelmednek!~–
598    II,  XIV  | Nagytapolcsánynál. Tévedésből történt.~– De most másodszor is szét hagyta
599    II,  XIV  |               ebet!”~Ejh, azért a szóért de megharagudott volna hajdanában,
600    II,  XIV  |             szokott az ember ismerkedni. De egy ismerős mégis volt közöttük:
601    II,  XIV  |            szavába!~Mindenkit meglepett, de Ocskayt legjobban, ez a
602    II,  XIV  |               esküvésre akart felemelni, de Ocskay kirántotta a kezét,
603    II,  XIV  |            haditanácsban, éppen az ordre de bataille-t állapítjuk meg.~
604    II,  XIV  |                  férfiak, vitézek ellen; de nem üszökkel, csóvával asszonyok,
605    II,  XIV  |                    mert ő német, idegen! De te nem mondhatod! Te! A
606    II,  XIV  |             tudja. Künn tiszta idő volt, de a lelkében volt a köd.~Gépileg
607    II,  XV   |               marad a télire. Addig van! De hát az anyai ház? Tiszáné
608    II,  XV   |         praktikálták. Bolond az első is; de hát még a másik. Amit a
609    II,  XV   |               hogy Ocskay labanccá lett; de azt is tudta, hogy sok méltatlanság
610    II,  XV   |              benne: fájt a szíve miatta; de megtanulta őt mentegetni
611    II,  XV   |            köztük támadt harag miatt is, de meg a labanccá tétel gyűlöletéből,
612    II,  XV   |               hogy szidja, átkozza most! De hát azt ő mind nem hallja.
613    II,  XV   |           portyázói.~– No, hát jöjjenek! De én előlük el nem futok.
614    II,  XV   |                 volt a neheztelő fél!)~– De igenis kaptam egy levelet,
615    II,  XV   |                   mily kínokkal vívódik; de nem nyögött, nem jajgatott;
616    II,  XV   |          pontossággal. A nap lement már, de az ég világolt: boltozata
617    II,  XV   |             megparancsoltam a rácaimnak, de a rácaim nem akarják felgyújtani.~–
618    II,  XV   |                  tornácon Ocskay László; de az az egy futó pillantás
619    II,  XV   |             művész által anyósa számára, de ez a festett rém, ez élettelen
620    II,  XV   |           rohanni akart kifelé a házból.~De türtőztetnie kellett sietését,
621    II,  XVI  |               kell ontanod, magyar vért. De hát attól se hőkölj meg!
622    II,  XVI  |             szalmába, szénába, házhiúba, de a tótság oda hurcolta őket
623    II,  XVI  |                mappán alá s fel sétálni, de aki valaha a Kis-Fátra meg
624    II,  XVI  |          oroszlánrész ebben a diadalban.~De micsoda áron?~Amit rábízott
625    II,  XVI  |                ugyan keresztül is vitte, de az egész dandárából nem
626    II,  XVI  |             ember, mint a subagallér!”~– De átkozom én azt az órát,
627    II,  XVI  |               vallott, pironkodom érte – de osztozom benne.~– Hát még
628    II,  XVI  |              égetni a saját anyja házát.~De Ilonka csak nem akart fölkelni
629    II,  XVI  |             meghalni egy ilyen emberért! De megölni! De tízszeres halállal
630    II,  XVI  |              ilyen emberért! De megölni! De tízszeres halállal kivégezni!
631    II,  XVI  |                 volt az arca könnyeitől; de a hűség szilárdsága keményíté
632    II,  XVI  |                  Semmi baj! Nincs semmi! De én ennél a háznál nem maradok
633    II,  XVI  |               halljátok egy kiáltásomat, de ha itt maradok, megőrülök!
634    II,  XVI  |                  a víz, megyek mezítláb: de elmegyek innen.~– Óh, legalább
635    II,  XVI  |                 ugyan ötven jó lovassal; de azért jó lenne, ha maga
636    II,  XVI  |                 kötelesség és a többi –, de a „kisbíró”, a saját lelke
637    II,  XVI  |                  lett a levél olvastára; de még inkább arra a szóbeli
638    II,  XVI  |                Mintha nem törődnék vele.~De Gáspár úr többet is akart
639    II,  XVI  |        szándékozott menni Ilonkáéknak.~– De nagy készület kell hozzá! –
640    II,  XVI  |                  egy lovas, lóhalálában.~De nem lehetett annak a ruháján
641    II,  XVI  |                  ismertél a vezérükre?~– De igen. Beleznay János volt.~–
642    II,  XVI  |                 nagyobb egy svadronynál. De ezek mind hű cimborák voltak:
643    II,  XVI  |                Nem is úgy, mint egy hős; de mint egy félisten harcolt
644    II,  XVII |                 kigondolni valami mesét.~De miféle mesével ámítsa el
645    II,  XVII |                 azt nem érhettem utol.~– De hát mért nem vágtattál elébb
646    II,  XVII |                két fiadat sem eszik meg: de az ezüstöd, ha egyszer az
647    II,  XVII |                 hoz a gólya, ha az kell; de ki hozza vissza neked a
648    II,  XVII |             Végre mégis az enyim lesz.~– De hát azt gondolod, hogy majd
649    II,  XVII |             hoztad volna el.~– Elhiszem. De ezt a feleségem előtt ne
650    II,  XVII |                 egész a megsemmisítésig!~De Ilonka ezúttal az istennők
651    II,  XVII |               mint szabadítá ki a férje. De az elbeszélés minden szava,
652    II,  XVII |               találta meg a hősi szívét! De most, most, mikor azt mondták
653    II,  XVII |            vallott szerelmet ez a férfi; de ilyen alakban, mint feleségének,
654    II,  XVII |              nyomorultul le volt győzve.~De még nem volt vége a tusának.~
655    II,  XVII |                   majd visszaadja még!~– De nem adja biz az! Még a húgomasszonyt
656    II,  XVII |               szó, engem nem sért meg.~– De ő is szeret engem.~Ilonka
657    II,  XVII |                 férjünk lelke a mienk.~– De az sem a tied! – kiálta
658    II,  XVII |            szemébe akart szökni a könny; de visszaparancsolta. – Aki
659    II,  XVII |          megkapni. Ezt nem adom neked.~– De én elveszem ezt tőled! –
660    II,  XVII |              alatta. Erre nem számított!~De nem adta meg magát. Óh,
661    II,  XVII |                  nem akarta megmondani. „De bolond vagy, hogy így szeretsz!
662    II,  XVII |                   Hm! Ez bolond állapot. De hát így mi mégis nem maradhatunk.
663    II,  XVII |              újra élsz, ha tőle elválsz; de én megsemmisülök – itt –
664    II,  XVII |               már?~– Tudom. Nagyon fájt. De már elsirattam.~– Tudod,
665    II,  XVII |                  jó uram, Ocskay László, de megnyugtattam a szívemet
666    II,  XVII |                 gyászba borítottál vele; de vigasztalásom volt az emlékezet,
667    II,  XVII |             hagyhatlak, engedelmeskedem.~De most megtudtam egy rettenetes
668    II,  XVII |           fájdalmat, amit én most érzek; de érezni fogom azt örökkön-örökké,
669    II,  XVII |              szív meg nem tud bocsátani.~De mivel itt van a két ártatlan
670    II,  XVII |            leszek Hozzád, míg csak élek; de, hogy Veled találkozzam,
671    II,  XVIII|               mint különben szokás volt.~De mielőtt lefeküdt volna,
672    II,  XVIII|                  amíg a végsorokhoz ért; de amikor azt olvasta, hogy
673    II,  XVIII|          vérfénnyel a lobogó tűz lángja.~De Ilonka egész bátorsággal
674    II,  XVIII|             sincsen, nem fizethetek meg; de megjutalmaz érte a jó Isten.
675    II,  XVIII|       beszélgetett Jávorka az úrnővel.~– De hát mármost hová menjünk,
676    II,  XVIII|            László, édes szent asszonyom; de egyet meghagyott mégis,
677    II,  XVIII|                az én szívemet is vágja – de mégis levágja. – Aludjék
678    II,  XVIII|              levette előtte a süvegét.~– De hogyne láttuk volna, csókolom
679    II,  XVIII|   kezedet-lábadat, méltóságos herceg úr. De bizony láttuk őket. Kurta
680    II,  XIX  |                szüksége volt Heisternek, de még nagyobb Ocskaynak.~Hogy
681    II,  XIX  |                 annál jobban sikerüljön, de hogy a katonáiba is bátor
682    II,  XIX  |              ezredes vezénylete alatt. – De ugyanakkor előrobogott Ocskay
683    II,  XIX  |               orrot és az ajkat takarta; de amely miatt mégis az arc
684    II,  XIX  |           csattant Ocskay László mellén, de nem tett benne kárt a páncéling
685    II,  XIX  |                 a tőrt messze behatolni, de mégis eltemető szúrás volt
686    II,  XX   |                  nem a győzelem a célja, de a bosszúállás, nem saját
687    II,  XX   |                ellátva, mint régen volt, de férfi-anyának elég kényelemmel.~
688    II,  XX   |          mordállyal hárítá el a csapást; de a kard helye mégis az arcát
689    II,  XX   |                gondolatot a szívemben. – De van ördög is, s ez meg azt
690    II,  XX   |          démonnal, akinek száz neve van; de előttem egy sincs. Nem hittem
691    II,  XX   |            láttam, soha el nem mondom. – De most már halálra adom Ocskayt! –
692    II,  XX   |        lehetetlent is megkísérté miatta; de én bizonnyal mondom kegyelmednek,
693    II,  XX   |         szisszenés nélkül fekszem rajta. De legjobban szeretnék még
694    II,  XXI  |          Csajághy szíve nem lágyult meg; de igazságot tartott.~A mérlegre
695    II,  XXI  |                Az is nagy kegyelem volt!~De meg kell neki halni!~Mikor