Kötet, fezejet

 1     I,  I    |      egy zugocska a házban volt csendes, zajtalan. Csak elvétve
 2     I,  III  | esztendőkben járt ide a házhoz; csendes, szelíd fiú; akin mindig
 3     I,  VI   |       szólalt meg elébb. Hangja csendes, csaknem leptető volt; egy
 4     I,  VII  |         Hagyj szépen eltemetve. Csendes ember leszek; soha senkit,
 5     I,  XIII |         fordulok.~Balahó uram a csendes idők alatt révészmester
 6     I,  XVIII|   valami ronggyal. Azután egész csendes vérrel felelt Ocskay Lászlónak.~–
 7     I,  XVIII|      értett. Azzal a megszokott csendes, lassú hangjával dörmögé:~–
 8     I,  XVIII|    akarná azt vezetni.~Ez pedig csendes, szilárd hangon dörmögé
 9     I,  XX   |         ember is ott állt, mint csendes tanúja örömeiknek, gyönyörűségeiknek.
10     I,  XXIII|     Egészen magához tért. Halk, csendes hangon monda Ocskaynénak:~–
11     I,  XXVI |         felelgetnek egymásnak a csendes éjszakában a tárogatók:
12    II,  II   |   minden jóslata.~Ezalatt egész csendes lett a világ a Nyitra és
13    II,  IX   |       van valaki, s folytatta a csendes lépegetést az ajtótól az
14    II,  X    |          Ocskay mindenre felelt csendes béketűréssel.~De mikor azt
15    II,  X    |        ugye? – mondá a magas úr csendes szarkazmussal.~– Nem! Az
16    II,  X    |   közönség. Így megy az mindig. Csendes delirium tremens emészti
17    II,  XV   |       városára.~Egyszer aztán a csendes háztömeg közepéből egy gomolyó
18    II,  XV   |  zsolozsmát:~Menj el a nyugalom Csendes éjjelébe!~A gyászos sírhalom
19    II,  XVI  |       zajába. – Tiszttársai ezt csendes lelkifurdalásul magyarázták,
20    II,  XVI  |   behajolva hozzájuk a hintóba, csendes mormogással, minő a fiait
21    II,  XIX  |   László bevárta a kuruc vezért csendes nyugalommal, s mikor az
22    II,  XX   |      szíjjal odakötve. Vitték a csendes, laktalan erdők közé.~Amint