Kötet, fezejet
1 I, XI | hercegnő Ozmondától:~– Te, csakugyan oly szörnyalak Ocskay?~A
2 I, XI | hercegnő Ozmondától:~– Te, csakugyan oly szörnyalak Ocskay?~A
3 I, XVII | széjjel! Mit találsz még?~Csakugyan volt valami karácsonyi ajándék
4 I, XVIII| holdtányérból az igézet, csakugyan a Faust-regék mesetündérei
5 I, XX | most tanul beszélni.~Ocskay csakugyan majd odaégette a feleségét
6 I, XXII | rábámult a megszólítóra…~…Csakugyan nem találta ki a rejtélyt. –
7 I, XXII | szedte elő rendbe.~– Hát csakugyan ő a legszebb férfi az országban? –
8 I, XXII | szerelmetes szóval:~„Hát a ,rajkó’ csakugyan egészen az apja fia?”~ ~
9 I, XXVI | felé vitte a hadát. Ott már csakugyan fogytán volt minden élelmiszer,
10 I, XXVI | kudarcunkat okozta.~Ettől a szótól csakugyan fölébredt Ocskayban valami:
11 I, XXVI | Vajon, ha visszatér, csakugyan „fehér lesz-e, mint a hattyú”.
12 I, XXVI | ismerős emberek közül, mintha csakugyan értene a dauzsoláshoz: egy
13 II, I | mellette az a baj, hogy a rácok csakugyan jönnek. A toronyba állított
14 II, II | Ott vannak a szekéren.~Csakugyan ott hozták egy parasztszekérre
15 II, II | újjászervezésére, s azokról a várakról csakugyan sürgősen kellett gondoskodni,
16 II, VI | nagyot nevetett.~Mert az csakugyan nagyon kacagni való gondolat
17 II, X | találkozhatni.~Federreiter úr csakugyan fidélis egy cimbora volt –
18 II, X | Ozmondának, míg a grófnő csakugyan rá hagyta magát bírni, hogy
19 II, XII | bajusz odavan, a másikat csakugyan utána kell küldeni; mert
20 II, XIV | agyonlőtt Marcira; ha talán csakugyan feljelentené Tököli uram
21 II, XVI | Ilonka rövid levelével. Csakugyan volt szerencséje, hogy nem
22 II, XX | abban a hitben, hogy Ocskay csakugyan a felesége után megy, Vágújhely
|