Kötet, fezejet

 1     I,  XXII |         Ocskay milyen kedves. – Ez Wratislaw prágai kancellár volt. Ilonkának
 2     I,  XXII |    külföldi követek s a kancellár, Wratislaw, és azonkívül a közbeeső
 3     I,  XXII |           Brigadéros uram! – mondá Wratislaw Ocskaynak. – A fejedelemnő
 4     I,  XXIII|            nagy vivátot kiáltanak, Wratislaw a poharára tette a tenyerét,
 5     I,  XXIV |      fényes ígéretekkel kecsegteti Wratislaw a fejedelmet, hogy tárja
 6     I,  XXV  |           lelkére nézve egy levele Wratislaw kancellárnak, amit az Prágából
 7     I,  XXV  | kormányférfinak.~Az adatok, amiket Wratislaw e levelében felsorol, mind
 8     I,  XXV  |            lobogtat. – Elszámlálja Wratislaw név szerint, kikre lehetne
 9     I,  XXV  |           semmi nyerve”; így végzi Wratislaw a levelét. „Nekünk egy igazi
10     I,  XXV  |             Ezt a levelet nem írta Wratislaw. Itt fabrikálták Vöröskő-várott.~–
11    II,  X    |        annyival ment előbbre, hogy Wratislaw kapusának egy tallért csúsztatva
12    II,  XII  |         meg mindennap meglátogatja Wratislaw palotáját, a Burgban tudakozódik
13    II,  XIII |    Laxenburgból a zendülés hírére. Wratislaw dühös, mint az oroszlán.
14    II,  XIII |         Képzelem, hogy hát ő maga, Wratislaw uram mekkora orrot kaphatott
15    II,  XIII |         kancellár titkára volt az. Wratislaw kéreti a tábornok urat,
16    II,  XIII |       éppen reggelizéshez készült.~Wratislaw eléje sietett Ocskaynak,
17    II,  XIII |     egészen helyreállt a barátság. Wratislaw szóhoz sem engedte jönni
18    II,  XIII |            hintó előjárt! – Ocskay Wratislaw aranyos staatscarosse-ában
19    II,  XIII |        nyíltan dacoltak vele; maga Wratislaw kimondta, hogy inkább az
20    II,  XIII |        vocem „tegnapi est” – mondá Wratislaw. – Nehogy valami kellemetlen
21    II,  XIII |        hajnalban bizonnyal – mondá Wratislaw. – Egy zászlóalj dragonyost