Kötet, fezejet

 1     I,  I    |          betaszítva a legényt egy sötét oldalfülkébe, ami afféle
 2     I,  I    |         Azzal belökte a palócot a sötét odúba, aki soha annál kedvesebb
 3     I,  I    |           csak mind a hamuszín, a sötét burnótszín meg a violakék
 4     I,  I    |      szabad.” Megmaradt végtére a sötét violaszínnél: az jó mennyegzőre
 5     I,  II   |           abból kavarintott fel a sötét égig egy fehér oszlopot;
 6     I,  VIII |   eleblábolnak valamerre, ha igen sötét lesz. A fővezér a mi ezredünkre
 7     I,  XI   |           kerekre felnyitva nagy, sötét pilláktól árnyazott Titánia-szemeit.~
 8     I,  XI   |           kerekre felnyitva nagy, sötét pilláktól árnyazott Titánia-szemeit.~
 9     I,  XIV  |     Heister.~– Bomolj meg, német! Sötét volt akkor! – Hadd látom
10     I,  XXIV |         árkon-bokron, Duna-vízen, sötét erdőn túl jártak, s azt
11     I,  XXV  |     volnának itten; mintha azok a sötét üregek, amik a sziklába
12     I,  XXVI |  megérkeztek, az egyik vezértársa sötét éjjel ki hagyta menekülni
13    II,  VI   |            úgy fuvallt ez a szó a sötét alkonyatban „Egyedül magunk
14    II,  XI   | rihacsoport körülkerítette valami sötét utcakanyarulatnál; de egyszerre
15    II,  XI   |           ablakán befolyik a sár, sötét tömpölyök, mikben a békák
16    II,  XI   |        eléje találna toppanni egy sötét alak, s ezt kiáltaná rá: „
17    II,  XIV  |         annak a haláladó csőnek a sötét üregébe benézett, az a gondolat
18    II,  XVIII|         merre futhatott Ilonka? – Sötét, februári éjszakában. Vad
19    II,  XXI  |   rémletes volt ez az égre meredő sötét jel.~– Mi lehet ez a sötét
20    II,  XXI  |        sötét jel.~– Mi lehet ez a sötét jel? – kérdezé magában borzadva
21    II,  XXI  |          a rémjelre mutatva ott a sötét sáncorom felett; megragadva