Kötet, fezejet

 1     I,  I    |              kérdés, felelet nélkül: gyönge piros hajadon arca még nem
 2     I,  I    |      nyoszolyólyányokkal meg a többi gyönge hajadonnéppel ott maradnak
 3     I,  VII  |            legdrágább édesanyának. A gyönge asszonyok parancsolni tudnak
 4     I,  XI   |             örömtől.~Csodálatos! Egy gyönge nő és két kicsiny gyermek,
 5     I,  XI   |             örömtől.~Csodálatos! Egy gyönge nő és két kicsiny gyermek,
 6     I,  XVI  |            az utcákon: sír, jajgat a gyönge szívű sokaság.~Mire bealkonyodik,
 7     I,  XVI  | díszlakomához. Maga a jó lakoma is a gyönge oldalai közé tartozott mindenha.~
 8     I,  XVII |             hogy az Úr fordítsa el a gyönge gyermeki szívről e veszedelmes
 9     I,  XVIII|         szememmel láttam én azt, s a gyönge selyembőréről ítélve, alighanem
10     I,  XVIII|              és mi módon. Kinek mi a gyönge oldala, mivel megvásárolható?
11     I,  XIX  |              indok lehet az, ami egy gyönge nőt, egy kényesen nevelt,
12     I,  XXII |         mikor fülig pirul a nő. Az ő gyönge harmatbőrén pedig mindjárt
13     I,  XXII |           nem tartja jó szokásnak.~A gyönge teremtés úgy keres valami
14     I,  XXII |            számított? Az emberi hála gyönge csíráira gondolt? Ez az
15     I,  XXIII|              ez mindenkinek ismeri a gyönge oldalát, s ha teheti, megszólja.~
16     I,  XXV  |           elbukott, felkelhessen, ha gyönge, erőt ád neki, ha nem lát,
17     I,  XXVI |          hírül hozták a kémei. Ezt a gyönge pontot éjszakai rohammal
18    II,  IV   |           átölelve tartotta a nyakát gyönge kis karjaival, amikor elaludt
19    II,  IV   |       Szégyenleni kezdte, hogy olyan gyönge volt, hogy fele útján megállt.
20    II,  X    |             volt Federreiter úrnak a gyönge oldala. „Már csak ez az
21    II,  XVI  |         szerencséltetni magát, a két gyönge gyermekével együtt! Ez rossz