Kötet, fezejet

 1     I,  VI  |        emberek akkor olyan bolondul egymásnak, mint most; hanem ha valaki
 2     I,  X   |        bűbájosság, mintha két ember egymásnak a szívében olvasgatott volna;
 3     I,  X   |       valami! Tehát nem kellett azt egymásnak hosszasan magyarázniok.
 4     I,  XIV |            közelről tapasztalhatták egymásnak a viselt dolgait.~Fehér
 5     I,  XX  |           elmondanivalójuk lehetett egymásnak! A nőnek, az anyának, a
 6     I,  XX  |      leszünk hát, és együtt örülünk egymásnak! – Ott találunk mindent,
 7     I,  XXVI|            kezeiket nyújták; de nem egymásnak, hanem csak Csajághynak
 8     I,  XXVI|         hallgatni, hogy felelgetnek egymásnak a csendes éjszakában a tárogatók:
 9    II,  I   |         megint kettőt-hármat vágtak egymásnak a kardjára, s aztán megfordultak,
10    II,  IV  |    látogatni?~Férj és feleség pedig egymásnak az arcából olvas. Titkosírás
11    II,  IV  |             aztán súgjátok-búgjátok egymásnak, hogy „Ausztriában a katolikus
12    II,  V   |             végű történeteket, amik egymásnak adják a befejezéseiket,
13    II,  V   |       egyszer örök hűséget esküdtek egymásnak, s hogy soha mást hitvestársul
14    II,  VII | összetalálkoznak, kezeiket nyújtják egymásnak, a bán megöleli Ocskayt,
15    II,  VIII|       maradt hátra.~– Tegyünk esküt egymásnak! – mondá Jávorka társainak.~–
16    II,  VIII|          onnan olvassuk le, amit ma egymásnak fogadtunk. Ki a karddal!
17    II,  X   |        Federreiter – mutatá be őket egymásnak Scharodi.~Véghetetlenül
18    II,  XI  |           korcsmából, s magyarázták egymásnak a csillagoknak és az asszonyok
19    II,  XVI |             képzelete után mesézett egymásnak, hol jár most Ocskay László?
20    II,  XVII|        látja maga előtt. – Mint két egymásnak fordított tükör, a végtelenségig
21    II,  XVII|             ember. – Ti nem vagytok egymásnak teremtve. – Te nem ismered