Kötet, fezejet

 1     I,  III  |      volnának nőve. Hát még ez az arc, ez a tekintet! Csupa sugárzat
 2     I,  VI   |          De a fájdalom torzította arc mosolyra derült egyszerre.~–
 3     I,  XI   |       éjszakai hangok.~A halavány arc egyszerre élni kezdett,
 4     I,  XI   |       éjszakai hangok.~A halavány arc egyszerre élni kezdett,
 5     I,  XV   |        látta lovagolni. Ugyanazon arc, az a tekintet; a büszke
 6     I,  XVIII|    emlegessék?~Az a szép eszményi arc e szavak alatt egy fúria
 7     I,  XXII |      emlékükben maradjon a látott arc örökre.~Ocskay is csak akkor
 8     I,  XXII |      tudást; tettetni pedig ez az arc nem képes.~Ozmondát meggyőzte
 9     I,  XXII |           ragyogni! Ez a tündöklő arc maga volt egy kincstár;
10     I,  XXII |        dalia, a legigazabb magyar arc; láttad egynehányszor, beszéltél
11     I,  XXII |        erős vonásokra kidomborult arc, hatalmas pörge bajuszával;
12     I,  XXII |    kitelnék; de mit szól hozzá az arc, mely arra a puszta gondolatra,
13     I,  XXV  |       kéménybe föl valamennyi.~Az arc nélküli kísértet marad magára
14     I,  XXVI |         szökevény!~Egy megszokott arc megint eltűnt az asztal
15    II,  IV   |      arcából olvas. Titkosírás az arc, de annak, aki a kulcsát
16    II,  IX   |         kiderült homlok, a nevető arc.~– Ármányadta Scharodija! –
17    II,  XIII | jelmezében: szép, szabályos, sima arc; de hideg és szenvedélytelen,
18    II,  XIII |           trón elé járul, e hideg arc tetszést ragyogó mosolyra
19    II,  XIII |        Nincs az a dölyf sehol! Az arc simára van borotválva. Ezt
20    II,  XV   |        hír kegyence! Ez a ragyogó arc; e daliatermet, egyik kezében
21    II,  XIX  |           de amely miatt mégis az arc ismerhetlenné vált.~Mikor