1-500 | 501-688
Kötet, fezejet
1 I, I | szó, „zomotor”, olyan régi már, hogy csak a nyelvtudósok
2 I, I | vármegye neve maga sincs már a földabroszon, sok minden
3 I, I | földabroszon, sok minden nem kerül már az asztalra, ami akkor kézen-közön
4 I, I | jött; mert a két szakács már a palacsintasütővel meg
5 I, I | mellékszobába: nem bánta már, ha fenekestül felfordítják
6 I, I | Pállfy-regementből. Nem eerjük már azt utol; mert az, amint
7 I, I | maókusmadárnak sem; csak már az östökömet eresztené el
8 I, I | Szemrehányásokat tett neki.~– „Ha már nem jöttél vele együtt,
9 I, I | a menyasszonyhoz, akkor már mosolygós volt az arca,
10 I, I | omlik alá: az egyik ága már be van fonva széles, aranyvirágos
11 I, I | repül és megcsípi.”~– No, már megint sírtál egy verset
12 I, I | hogy mi az a férfi.~– De már hogyne tudnám? Hát a Gábor
13 I, I | végét a hajadnak befonhatod már magad is. Itt van, nesze,
14 I, I | pedig ittmarad ő egészen.~Ez már megint olyan szó volt, amiért
15 I, I | majd meggyógyul tőle.~De már ez több volt, mint amit
16 I, I | De micsoda nagy lárma ez már megint odakint a konyhában!~
17 I, I | persze a pujpunellaháború már a válság magaslatát érte.
18 I, I | ha maga is öltözéshez lát már: nemsokára érkeznek az úri
19 I, I | esztendős asszonynak valók azok már!” – „Hiszen hetvenesek is
20 I, I | újra lehet kezdeni, akkor már szabad.” Megmaradt végtére
21 I, I | gördülése, az ostor pattogása már jelenté, hogy érkeznek a
22 I, I | meghúzzák eléjük, s a nép már gyülekezik a piacon, a jobbágyság
23 I, I | A menyasszony násznépe már együtt van.~Csak a vőlegény
24 I, I | késnek oly soká.~Azonban már a dél is itt van, s a vőlegény
25 I, I | nagyasszony türelmetlen kezd már lenni, s egyre küldözi a
26 I, I | megszólal a toronyban a kürt. Már az ablakból is látni, hogy
27 I, I | adja lelkét.~Erre a szóra már be is érkezett az első négylovas
28 I, I | átkokra fakad.~– Most tépd le már, leányom, a fejedről menyasszonykoszorúdat!
29 I, I | morzsolgatják a bort, akik már nem ütögetik ököllel az
30 I, I | s hírt hoznak felőle: „Már fölöltöztették, meggyszín
31 I, I | öregek búsulnak. Ez sem lát már se Istent, se embert.~–
32 I, I | húgám, férfiak dolga ez most már; nem asszonyoké. S ha a
33 I, I | dolmánya! (De ennél a szónál már nem állhatta meg, hogy övébe
34 I, II | akarnak, a lóról leszállnak.~Már pedig ezen a réven által
35 I, II | hanem a kardjaik, azok már igazán mustrának valók,
36 I, II | László. Ennek a viseletén már meglátszik, hogy valaha
37 I, II | kardjával szalutált; őrajta már látszott, hogy katona volt;
38 I, II | ágyútekék előtt.~A forgószél már a szikes pusztán táncolt,
39 I, II | ezredeskapitányuk. Egészen beszorultak már a mocsárba, nem is gondolhattak
40 I, II | bárányfelhők vonták be, a nap már lement; ég és felhő skarlátpiros
41 I, II | rongyos gárda hol van?~Az már szemközt jön a hídon a fejedelem
42 I, III | kisasszony tizenkilenc esztendős már. Amilyen szép volt rózsabimbónak,
43 I, III | libertas” közkézen forog már; hanem az ezüstlibertas
44 I, III | romja még füstölög, s ő már a másiknak falait döngeti.
45 I, III | Losonc-várt bevette, s már azt izente a lévaiaknak,
46 I, III | az áldomást. Ott van, ni! Már Bozók várát is megvette,
47 I, III | Lászlóról Ilonka előtt.~Most már emlékezett is a famíliájára.
48 I, III | háromesztendős volt; de már akkor is szerette a kardot,
49 I, III | kisbaba volt: a Sándor. Azt már Ilonka is ismerheti, az
50 I, III | látszott lenni. Pedig ő már előkeríthetné a száz libertast (
51 I, III | Talán ez sem igaz!~Másnap már hajnalban itt voltak a kuruc
52 I, III | látott vendégek lesznek.~Már hajnalban összesereglik
53 I, III | tegnap labanc volt, holnap már csapatostól beáll kurucnak.
54 I, III | ki a jó barát, mivelhogy már a viseletük is héjaz egymáséhoz,
55 I, III | kellett hát sietni egy-kettő, már a nyeregben is volt, rövidre
56 I, III | dombtetőn fekszik (mai napság már igazán fekszik: akkor még
57 I, III | karszék meg lesz koszorúzva, már akkorra vissza is térnek
58 I, III | és kastély közötti mezőn már fel is vannak állítva a
59 I, III | letörülje az arcáról, mikor már a várt vendégek érkeznek.~
60 I, III | tenné meg.~– De ugyan gyere már! Hol mélázol annyit? Hiszen
61 I, III | annyit? Hiszen nem lőnek már! – zsörtölődött a nagyasszony,
62 I, III | beleszólni a dologba.~– De már édes vitézlő öcsémuram,
63 I, III | rosszat. Sokszor megesett már, hogy olyankor szeretett
64 I, III | azt mondván, hogy ezek már tábori titkok, amiket nem
65 I, III | fel a pincéből; utoljára már azokra a pókháló belepte
66 I, III | a pecsétje felnyitásához már kegyelettel kell nyúlni:
67 I, III | kezeik közül osonni, mikor már fogva volna; egymás között
68 I, IV | kapitány. Régóta itt fekhetett már az országban, megtanulhatta
69 I, IV | nekem ellent ne mondjon.)~De már ezt meg kell fogni!~Egyszerre
70 I, IV | csodájában.~– Ugyan engedjük már ebédhez ülni a kapitányt –
71 I, IV | összecsapta a két kezét: „De már ez nincs Isten hírével.”~
72 I, IV | egész cselédség betódult már a nagy komédialátásra onnan
73 I, IV | S ezért megbüntetik? Ez már nagyon helyes! – monda rá
74 I, IV | s a földre dobja, akkor már „lőttek” a szegény elítéltnek.~
75 I, IV | A nagyasszony sejtette már, hogy sok más egyéb is gyökeret
76 I, V | megsegít, be is vesszük.~– Hát már ilyen hamar odább akarnak
77 I, V | Egy testvére van, azzal már megosztozott. Ocskói kastélyában
78 I, V | nem is holnap. Hanem én már ebbe bele nem szólok többet.
79 I, V | előtte: azelől elbújt, ha már jönni látta. Nem tudom én,
80 I, V | velük Ocskay. Akkori időkben már volt híre teátrumnak ebben
81 I, V | kegyelmedtől.~Késő volt már. Ha azt az egy szót megtanulta.
82 I, V | itt van a bátyám. Bizony már visszajött. Lásd, én már
83 I, V | már visszajött. Lásd, én már úgy szeretem, mintha fiam
84 I, VI | két férfi szemközt állt már, de egyiknek az arca sem
85 I, VI | tökéletesség ideálját. Ide már felkészülve jöttél. Rendeztél
86 I, VI | Bravó! A kurtina le van már bocsátva: most már tapsolhatunk.
87 I, VI | le van már bocsátva: most már tapsolhatunk. Tapsolunk
88 I, VI | mintha féltené azt, hogy már öldöklik.~Édesanyja észrevette
89 I, VI | téged, nem, édes. Nyughatik már jó bátyád csendesen. Testvére
90 I, VI | ismét visszaadta. Hiszen van már megint fiam. Áldassék az
91 I, VI | özvegyasszony a fiókjába. – Most már aludjál csendesen. Soha
92 I, VI | csendesen. Soha sem költelek fel már többet álmodból. – Pihenj,
93 I, VI | pihenj. – Hiszen itt van már az, akiért elfelejtem, hogy
94 I, VII | tenyésznek. Azok mind ismerik őt már. Hát még a kert! Az egy
95 I, VII | Igen jól halad a tanulás. Már a gyakorlatokig ment. Fél
96 I, VII | olvastára Tiszáné nagyasszony. Ő már hallotta hírét ennek a Bellarminiusnak.
97 I, VII | kálvinista hitről, úgyhogy már akkor, mikor az ő anyjának
98 I, VII | még Bethlen Gáborné volt, már ezt a gúnydalt énekelték
99 I, VII | szapora~Ávékat mondék.~Most már nem bánta volna a nagyasszony,
100 I, VII | napság fel nem tudja ezt már fogni senki, hogyan gyűlölhette
101 I, VII | papokat agyoncsúfolták, s hogy már a megszólalásnál felismerjék
102 I, VII | nagy keserűségnek nincsen már értelme. Hogy valamikor
103 I, VII | szolgáltassék-e ki? Most már csak azért háborodunk fel,
104 I, VII | az alvezértől; el kellene már foglalni Kékkőt, Csábrág
105 I, VII | Hat hét óta teszed ezt már.~– S tenni fogom, amíg a
106 I, VII | ember a másvilágról, aki már ott az idvességnek részese
107 I, VII | áruló lehetek valaha. Most már vagyunk hárman; mert én
108 I, VII | Hiszen ötször cseréltem már zászlót, mért ne fordíthatnék
109 I, VII | akart.~Csakhogy a feleség már akkor eléje jött. Ott hallgatózott,
110 I, VII | Igaz. Akinek a könyvek már jó barátjai, az nincsen
111 I, VII | is siratták akkor, amikor már nem láthatott vissza.~Olyan
112 I, VIII | táborba kellett szállni, már akkor ismét teljesen rendbehozott
113 I, VIII | városokat elpusztított; de most már előttük állt a kemény feladat:
114 I, VIII | ezer gyalog hajdúság, aki már a török háborúban megszokta
115 I, VIII | sem lehetett; korán reggel már csípős hideg volt, de délfelé
116 I, VIII | egyetértésre jutni. Eközben már a délutáni három óra is
117 I, VIII | A sátorban orvos is volt már. A tudós doktor Wolffius.
118 I, VIII | katonái.~– Megbánta ő azt már. Általam is üdvözletét küldi
119 I, VIII | sátorát, késő éjszaka volt már. Ocskay, amint a földön
120 I, VIII | szabónak halál”. Aztán most már pólya és pelenka is van
121 I, IX | ez egész nemzet ott van már a zászlók alatt. Be van
122 I, IX | városok sánca, a lakosok már nem. A Károlyiak, Andrássyak
123 I, IX | azok is kardot viselnek!~Már olvadni kezdett a hó, amidőn
124 I, IX | Látod?~– Látom.~– Most már tudom, hogy mit teszek.~–
125 I, IX | kétszer-háromszor is. Nincs már más, akit csókoljon.~– Hű
126 I, X | Witzelsdorfba; ahol a népség már eléjük jött békedeputációval,
127 I, X | pihenőt is tartott.~Másnapra már a betörés híre nagy messze
128 I, X | Hainburgba, mert a bécsi úton már Probsthofig száguldoztak
129 I, X | a derékhaddal.~– Bécsig már nem mehetünk – mondá a vezérnek. –
130 I, X | nyalka kuruc”-ra ráismertek már messziről, hanem ugyanaz
131 I, X | Lőjed, tatár, lőjjed!~De már ez mégis vastag tréfa volt
132 I, X | vele; talán nem is bánta már, ha megszabadulnak is. Tán
133 I, X | Bécsbe a nagyított rémhírre.~Már akkor Ocskay rég hegyen-völgyön
134 I, X | No, az Ocskay-kastélyért már meg van fizetve, de Ilonkáért
135 I, XI | Nem néni: bácsi!~Itt jön már.~A szőke hölgy is felöltözve
136 I, XI | felöltözve tér vissza. – De most már nem hölgy. Hanem vándordiák;
137 I, XI | belekapaszkodhatott; néhány perc múlva már lenn volt a földön; egy
138 I, XI | kis öcs.~– Mikor jön hát már az apa?~– …Sssssss! – csitítá
139 I, XI | terjed-e az a tűz, jön-e már közelebb?~…Az a nő II. Rákóczi
140 I, XI | A hajnali harangszónál már együtt van a két hölgy a
141 I, XI | Nem néni: bácsi!~Itt jön már.~A szőke hölgy is felöltözve
142 I, XI | felöltözve tér vissza. – De most már nem hölgy. Hanem vándordiák;
143 I, XI | belekapaszkodhatott; néhány perc múlva már lenn volt a földön; egy
144 I, XI | kis öcs.~– Mikor jön hát már az apa?~– …Sssssss! – csitítá
145 I, XI | terjed-e az a tűz, jön-e már közelebb?~…Az a nő II. Rákóczi
146 I, XI | A hajnali harangszónál már együtt van a két hölgy a
147 I, XIII | fejedelem főhadiszállásán: ott már egészen helyén volna. Nem
148 I, XIII | felelte maga jószántából, hogy már ő csak Ocskay Lászlónál
149 I, XIII | harminc esztendőt gázolja-e már, vagy a negyvenet, az olyan
150 I, XIII | Csak a neveiket ismerjük már a legtöbb dalának. A „halott-tánc”,
151 I, XIII | megszólaltatja, annak a lelke már ott rezeg az ő húrjain,
152 I, XIII | volt vele elégedve.~– Most már elhozom őt onnan, fogadom
153 I, XIII | fogadom az egekre.~(„Most már az egekre fogadja, nem a
154 I, XIII | alvezér, s azt hitte, hogy így már jobban fog sikerülni.)~A
155 I, XIII | tőlem a feleségemhez.~– Már akkor minden könnyű lesz.~–
156 I, XIII | lovakat. Csapataink most már fegyverzet dolgában is összemérkőzhetnek
157 I, XIV | választotta küzdtérül.~Mikor már Fischamendig felhatolt,
158 I, XIV | sátorába Cinka Panna. Ő már megjárta Bécset.~– Nincs
159 I, XIV | szorosokat. Sajnálta most már, hogy a „talpas”-ainak az
160 I, XIV | strázsálni.~A hajdúságát most már előre akarta küldeni a fejedelem
161 I, XIV | és úgy gyújtották meg! (Már akkor általános volt az
162 I, XIV | taktusra adott vivátszó vala már, amivel a vezér szónoklatára
163 I, XIV | karddal. A kurucok nem hordtak már a háborúba dárdát, hanem
164 I, XIV | erről – monda Sárody. – Ha már akkor meg nem nézte jól,
165 I, XIV | a szurok fekete! De most már elteszem ezt a képet, ide
166 I, XIV | befelé haragszik.~– De hát már arról ő nem tehet, hogy
167 I, XIV | holdújsággal megfordult, s már hajnalban olyan sűrűen elkezdett
168 I, XIV | a nagy hóeséstől. De azt már mind a két fél tudta, hogy
169 I, XIV | kiálta Balahó uram, s már akkor hason feküdt, mellette
170 I, XIV | játszanának. Olyan közel érték már az ágyúkat, hogy azok nem
171 I, XIV | veterán kompánia meghátrálása már Heistert is kihozta a hadvezéri
172 I, XIV | Annyiszor elmesélte ő ezt, hogy már maga is egészen elhitte.)~–
173 I, XV | Alvezérei mind azt hitték, hogy már el van veszve az ütközet,
174 I, XV | Bärenhäuter” nem késett már. Sárodyt értették alatta.~
175 I, XV | hadvonalat keresztültörtek már, vissza már nem vonulhattak,
176 I, XV | keresztültörtek már, vissza már nem vonulhattak, kapták
177 I, XV | van az ütközetnek, s mikor már a túlsó oldalon Heister
178 I, XV | száguldozott, csak temetője volt már a császári hadaknak. Mint
179 I, XV | mentében az innenső oldalon. Az már igazi kuruc volt: mást mutat
180 I, XV | aki még akkor is, mikor már a kuruc csapat zöme megszűnt
181 I, XV | Pongrácz –, a napnak vége van már.~Igaz volt. Az éj alászállt.
182 I, XV | alászállt. Abba kellett itt már hagyni minden munkát. A
183 I, XV | egy másodpercet késtek, én már azon gondolkoztam, hogy
184 I, XV | alászállt, a harcnak vége volt már, egyes elzüllött csapatok
185 I, XV | kerülgetve egymást. Nem kellett már senkinek ellenség. Kuruc
186 I, XV | ő meg a választ. Annyit már ért, hogy egy elveszett
187 I, XVI | érkezett a csatatérről, hogy már a kuruc sereg hadzöme is
188 I, XVI | az asztaltól, hogy: „De már magam is kimegyek közéjük,
189 I, XVI | neki.~Azonban megérkezett már.~Heister tettetett haraggal
190 I, XVI | nyakát törte legott.~– De ez már valami istentelenség! Hát
191 I, XVI | vázlatozásnak, kupcihér!~– Már, tábornok úr, vagy jól van
192 I, XVI | álltál te is elő, mikor már láttad, hogy a győzelem
193 I, XVI | szégyentől és az epétől. Csak már „szamárevő”-nek ne nevezték
194 I, XVII | Újesztendő napján már megtudta Eleonóra hercegnő,
195 I, XVII | a fejedelemhez. Ő pedig már tudja, hogy ki vagyok.~Eleonórának
196 I, XVIII| lement a Vág mellé, mikor már késő volt útját állni; de
197 I, XVIII| a sáncait löveti valaki.~Már megint föltámadt a porba
198 I, XVIII| fehérnéphez ne nyúljanak!~– Már azt pedig aligha meg nem
199 I, XVIII| mégpedig fiatal.~– De ez már istentelenség! – kiálta
200 I, XVIII| Ocskay Lászlónak.~– Mondám már, édes vezérem, hogy itt
201 I, XVIII| A következő pillanatban már be volt takarva a hölgyalak,
202 I, XVIII| eszébe.~Pedig azt hitte már, hogy ez a halottja olyan
203 I, XVIII| fölött az új allúvium zöldül már.~– Mit akarsz vele tenni? –
204 I, XVIII| talán hat esztendeje is van már, amióta nem láttalak. De
205 I, XVIII| között.~– Azután?~– Most már még nagyobb ember jön. Forgách
206 I, XVIII| hazudok, ugyebár? Nincs már szükség a spanyolcsizmákra?
207 I, XVIII| mindenkivel összekocódott már; ha többen lesznek, akik
208 I, XVIII| hazája sorsa felett, az már félig renegát. A jó forradalmárnak
209 I, XVIII| Ozmondával szemközt: de már nem volt bátorsága a démoni
210 I, XVIII| Ocskay összerezzent. Hát már nemcsak ketten vannak, akik
211 I, XVIII| kardmarkolatára csapott.~– Tudtam! Már megrontotta őt! Egy fél
212 I, XVIII| dobbant Ocskayhoz, s most már kirántá hüvelyéből a kardot,
213 I, XVIII| nyájassággal mondá:~– Grófnő! Most már cavalier servant-ja vagyok –
214 I, XIX | spiritus vinit illeti, az már ott volt kéznél. Azt kulaccsal
215 I, XIX | volna a háború. De most már, hogy biztos helyen érezte
216 I, XIX | ették meg. Régen volt az már, mikor a Ruyszel-korcsmáros
217 I, XIX | vendégeivel Bécsben. Most már nem esik bennük kár. Au
218 I, XIX | kár. Au contraire.~Most már Ocskayn volt a sor, hogy
219 I, XIX | nem; ez a különbség. Most már özvegy vagyok, ön pedig
220 I, XIX | s sebesülten elfogtam.~– Már nincs fogva. Heisterék elfoglalták
221 I, XIX | gúnyának készülni; mert estére már megérkezik a császári tábornok,
222 I, XIX | odafenn Bolondócon maradhat már magának, az senkinek sem
223 I, XIX | mozsarakat. Ezentúl onnan már csak tüzes golyókat röpítenek
224 I, XIX | hegyoldalra följutnak a hintóval, már meg is kezdődik a csetepaté.
225 I, XIX | mégis nagyon hosszú kezd már lenni ez a kényszerített
226 I, XIX | olyan türelmetlenül várja már haza a feleségét: az is
227 I, XIX | feleségét: az is örülne már, ha ki volnánk cserélve
228 I, XIX | Hiszen azt is hallottam már, hogy Beliál leánya vagyok.
229 I, XIX | annyira lábadozófélben van már, hogy egy jó szóért meg
230 I, XIX | egy jótett elkövetéseért már lóra is ülhet. Bizonyosan
231 I, XIX | írt, tudatva vele, hogy már kiépült a sebeiből, s legnagyobb
232 I, XIX | Ocskayhoz. A felesége útban van már, salvus conductussal. Jöjjön
233 I, XIX | szemű szörnyeteg ébren van már.~Csajághy pedig figyelemmel
234 I, XIX | amint ezt megtudta.~Most már ő is eléje lovagolt Ritschánnak,
235 I, XIX | anya! És milyen anya!~– De már a többieket magad vedd le
236 I, XIX | két kezével előre.~Lehet már másfél éves: tud beszélni
237 I, XIX | másik pillanatban aztán már Ilonka is ott van az ölelő
238 I, XIX | Az lovaskatona lesz; neki már ott a helye. Beburkolja
239 I, XIX | kis kuruc, hogyne tudna már lovagolni. Még ő mondja: „
240 I, XX | nevetni való volt ez!~És most már ismét egymáséi lehetnek!
241 I, XX | Pannának! – mondá Ilona.~– Hát már ezt is tudod rólam? – kérdé
242 I, XX | folytatá Tiszáné. – Kegyelmed már elvetette a drága virágmagot
243 I, XX | nagy remekművű álló órán már kétszer huhukolt a bagoly,
244 I, XX | Utána jött Csajághy; de az már nem volt olyan nagyon felbundázva,
245 I, XX | csatlósától kísérve.~Hát már mit jelent ez?~Ilonka csak
246 I, XX | feljebb. Innen csak egy lépés már a generális.~Ilonka úgy
247 I, XX | végképp meg is marad. Most már nincsen egyéb hivatalom,
248 I, XX | volna mind a hárman!” – Most már azt tartotta, hogy „mégiscsak
249 I, XXI | fecském”~Ocskay László most már átengedte a Cinka Pannát
250 I, XXI | nem neki. Elég muzsika már őneki, mikor a Gábor gyerek
251 I, XXI | beeresztik; de Ilonka jól ismerte már, mint férje izenethozóját,
252 I, XXI | Hát te, Cinka Panna, már megszöktél a fejedelemtől? –
253 I, XXI | a záporeső.~– Hagyjad el már, boszorkány, hagyd el; hisz
254 I, XXI | rázta a szalmát a hajából, már elkezdte a batyuját összekötözni.~
255 I, XXI | búcsút venni; hátán volt már a batyu.~– No hát, Cinka
256 I, XXI | Tiszáné nagyasszony. – Hát már itthagysz bennünket? Nálunk
257 I, XXI | Bécsből. Sokszor volt az már tervezve, s egypárszor közel
258 I, XXI | kegyelmed hozzánk jön, hogy már viszi az uramat a háborúba.~–
259 I, XXI | útra kell indulnod.~Most már Ilonkából kitört az indulat.~–
260 I, XXI | vele megyek. Nem bánom, már megmondtam, hogy el nem
261 I, XXI | viszem?~Hát ugyan hová?~De már tovább nem bírta Csajághy
262 I, XXI | nő magát a fejedelmet. – Már hozzákezdtek a kísérlethez. –
263 I, XXI | borulatot. Egy pillanat múlva már ő is örült az örvendezőkkel.~
264 I, XXII | rebegé neki:~– Kegyelmed már boldog!~Amit Ilonka megértett,
265 I, XXII | Azzal, etikett szerint, a már bemutatott hölgy a fejedelemnő
266 I, XXII | egy olyan arccal, amelyet már egyszer látott életében.
267 I, XXII | notabilitás híva volt.~Ide már a högyek nem díszmagyar
268 I, XXII | nagyobbat csinálni, mint amilyen már van.~Szegényke, bizony nagyon
269 I, XXII | mi kényszeríthet téged (már akkor tegezték egymást),
270 I, XXII | igen sokan, akik szeretnék már a békét helyreállítani.
271 I, XXII | híven tudnak a mai világban már utánozni.~Ozmonda letörlé
272 I, XXII | jól illettek neki.~– Most már aztán meg fogod érteni,
273 I, XXII | sírokban válogatunk még. – Most már érted, hogy mi az én albumomnak
274 I, XXII | várban voltak elszállásolva, már az első hajnali ébresztő
275 I, XXII | felkeltek, úgyhogy a felkelő nap már ott találta a kuruc ezredest,
276 I, XXII | de a várbeli vendégeket már a reggelizésen is túl találta,
277 I, XXII | sem tudtam meg eddig. Most már nem is kérdem. Magukkal
278 I, XXII | ő annyi babért szerzett már a fejére, hogy az eltakarja
279 I, XXII | nagy hegyesen:~– No een hát már most csak megleszek valahogy;
280 I, XXII | viszontlátásig – mondá neki a bán.~– Már – vagy itt, vagy a csatamezőn.~
281 I, XXII | ellenségek.~Reggel kilenc órakor már útban volt a fejedelemnő.
282 I, XXII | városa kapujáig ellovagoltak már, hogy fejedelemasszonyukat
283 I, XXII | szelíd, komoly és jó tanuló; már latinul is olvas és komfirmálva
284 I, XXII | apával beszélni valaha!~De már ezt nem várta be Rákóczi,
285 I, XXII | odanyújtva azt Rákóczinak.~Ehhez már nem kellett tolmács.~Rákóczi
286 I, XXII | megnézte volna. Látta őt már valamikor?~Most itt lett
287 I, XXII | női erény hazájában! – Hát már idáig terjed Trianon?~Ozmonda
288 I, XXII | lovagot?~Ilona arca most már elsápadt; olyan volt, mint
289 I, XXII | kezét a magáéból. S mikor már nem láthatott a hintóablakból
290 I, XXII | úgyhogy a határvendéglátónál már egész szekérvár gyűlt össze.~
291 I, XXIII| megfordítva utaztak.~Ma már nyoma sincsen a várnak.~
292 I, XXIII| erre Jávorka. – Azt meg már éppen jobb nem látni közelről.
293 I, XXIII| a vitustáncot járná, de már galoppban; minduntalan a
294 I, XXIII| valamit – a fejedelemnő már beleegyezett.~– Mire adjam
295 I, XXIII| tanúskodtak róla, hogy a dühöngő már mindent, ami a kezébe akadt,
296 I, XXIII| farkas fogai közül. – Most már fázom.~Ilonka betakarta
297 I, XXIII| Olyan sokat tapasztalt már? Nagyon köszönöm. Megemlegetem
298 I, XXIII| üdvözlöm.~A másik pillanatban már szunnyadt.~Ilonka még azután
299 I, XXIII| mondá magában: „No, most már szabad a vásár!”~Rákóczi
300 I, XXIII| eltávolítása által, hogy most már – senkitől nem kölcsönözve
301 I, XXIV | háborút folytatni. Rézpénzeit már a nemesség maga sem akarja
302 I, XXIV | akarja elfogadni. Fele annak már eddig is hamis pénz: most
303 I, XXIV | egyenetlenség. Sokan megunták már a kardjukat. Az a fehér
304 I, XXIV | visszaviszik fogságába, Aspremontné már elutazott.~Ilonkának a szíve
305 I, XXIV | nem bírja meg.~– És most már következik az, amit mondtam –
306 I, XXIV | fejedelemnő fürdőre megy. Karlsbad már akkor híres gyógyfürdő volt.
307 I, XXIV | hogy örökre itt marad.~Már akkor számára is hozták
308 I, XXIV | a magyarok közül ezentúl már csak Jávorka kísérte tovább.~
309 I, XXIV | bolondságnak tetszett.~– És most már nem tetszik ennek?~– Nem
310 I, XXIV | kikomplimentíroztak az ajtón; s most már itt vagyok, s azt kérdezem: „
311 I, XXIV | úgyhogy rájuk lehetett ismerni már a gulyáikról: ez a széles
312 I, XXIV | népszerű mesterség. Annak ugyan már harmincöt esztendeje, hogy
313 I, XXIV | ok mesterségéhez pedig már egész tudomány kell. Ezek
314 I, XXIV | burkolata a sáncároknak be van már düledezve, s a feneke be
315 I, XXIV | am Kreuz környékét, mikor már a császár közeledtét sejték;
316 I, XXIV | gmacht!”~A Favorita úton már kezdtek csillámlani a harschier
317 I, XXIV | evett a pusztában! Láttatok már sáskát? Éppen olyan állat,
318 I, XXIV | császár maga is látható volt már az úton; kísérete alig állt
319 I, XXIV | császár egészen közel ért már a Spinnerin am Kreuzhoz;
320 I, XXIV | hasra esett tőle: „Most már gyepre, púpos! Ottura, kardos!
321 I, XXIV | kifőzött első terv azonban már meg volt hiúsítva. A császári
322 I, XXIV | rajta! rajta!” ordításuk már hallható volt az országúton;
323 I, XXIV | volt előttük akadály. Most már a harschier gárdával sem
324 I, XXIV | fordítá a kuruc ellen. Mikor már a sok zöldségeskerten keresztülvágtattak,
325 I, XXIV | kellett gondolni, hogy most már merre tágabb a világ! Egész
326 I, XXIV | város népsége talpon állt már, s jött ellenük nagy riadallal.~„
327 I, XXIV | nagy riadallal.~„No most már aztán, urak, úrfiak, válogatott
328 I, XXIV | kalandorcsapat üldözésére, azok már akkor árkon-bokron, Duna-vízen,
329 I, XXV | alantas síkságot. – Mai nap már nem állítana meg ez a vár
330 I, XXV | mind a vár múzeumába vannak már elrakva; a hajdani híres
331 I, XXV | napján, mikor az éj beállt, már általános ostromot lehetett
332 I, XXV | füle körül.~El is olvasta már a levelet; nem is egyszer,
333 I, XXV | helyette cserébe, s mikor már mindez a kezedben van, akkor
334 I, XXV | kastélyában, s rég nem kapott tőle már levelet: ha most tudná szegény,
335 I, XXV | eltitkolni megilletődését. Ő már sok sebet kapott, de ilyen
336 I, XXV | deszkáján nyugtatva. Most már azt sem nézte ördögnek,
337 I, XXV | Nem hiszem én azt. Lám, én már meg voltam halva; s ez nekem
338 I, XXV | paradicsom minden. – Én már nem hiszem, hogy az életért
339 I, XXV | ébrenlétben, mikor az álomalak már rég a semmibe tűnt el.~–
340 I, XXV | fejét, s abban a pillanatban már ott járt a lelke azokon
341 I, XXV | mi fejedelemasszonyunk?~– Már nem a mienk. Nem a földieké.
342 I, XXV | fogoly eltűnéséről, mikor már késő volt azt üldözőbe venni.
343 I, XXV | képzelem, hogy ez a hit már csak az asszonyokra maradt.
344 I, XXV | asszonyokra maradt. Kísértetlátás már csak gyermekek rossz szokása.
345 I, XXV | mondod. – Hát nem volt-e ez már egyszer így? Még száz éve
346 I, XXV | kimondta, megírta mindenkire, már a születése órájában, ki
347 I, XXV | fejedelmem! – hebegé Ocskay. Már ekkor az álomországban beszélt.~
348 I, XXV | halálos beteggé a lelkét.~Már az maga, hogy ezeket a leveleket
349 I, XXV | szövetséges rendeknek; de azért már veszett nevét költék, s
350 I, XXV | Csajághy nevű főstrázsamester már sokszor összevagdalkoztak
351 I, XXV | nem vadítják maguktól. Ezt már lehetőnek tartom. S abban
352 I, XXV | vette a levelet.~Nem volt már sebhetlen csodahős – a testi
353 I, XXVI | önmagadnak ellenkezőjévé tesz!”~Már itt volt valamennyi.~A fátum
354 I, XXVI | önmagától.~A lelkére volt már verve a lánc. Úgy érezte,
355 I, XXVI | körbe. Két gyermeke volt már, két angyalarc hívogatta
356 I, XXVI | résen át fel a falakra. Már övék volt a diadal, az őrtornyokat
357 I, XXVI | a várat bevehesse. Azok már útban voltak. Ez lesz a
358 I, XXVI | titokban elutazott a cárhoz. Ha már választani kell a két savanyú
359 I, XXVI | megnyugtatni, hogy Rákóczi most már a magyar koronát porosz
360 I, XXVI | utána fogja küldeni.~Hát már a második szökevény!~Egy
361 I, XXVI | uram!” – Üres szék van ott már.~Megkezdődött a processió!
362 I, XXVI | Ezekkel sok férfit megvettek már.~Sokszor megtörténik az,
363 I, XXVI | hogy támaszokat keres, azt már bizonyosnak veszem. Eddig
364 I, XXVI | magától.~– Most azonban már fél! Idehívatásunk bizonyítja.
365 I, XXVI | akkor bontsd fel, amikor én már nem élek.~Most aztán Ocskay
366 I, XXVI | a vár fölmentésére jött, már akkor Ocskay rég benn volt
367 I, XXVI | vár egy füstölgő rom volt már, a sáncok, a kazamáták szerteszét
368 I, XXVI | mi van benne írva.~Most már irigyei sem mondhatták Ocskayra,
369 I, XXVI | egyenesen állva.~Hű volt még, de már nem szeretett.~Itthon az
370 I, XXVI | Íme a negyedik, ötödik már a megkezdett sorban!~Ozmonda
371 I, XXVI | vasában tart.~Hű volt még; de már nem hitt!~ ~Amit eddig
372 I, XXVI | kósza hír beszélt, most már köztudomássá lett. Nincs
373 I, XXVI | külön kaphatta. Nem volt már a császáriaknak egy döntő
374 I, XXVI | várban a prófont, s a lovakat már mind megették, akkor újra
375 I, XXVI | várőrségek nyomoráról. Azok már a bivalybőr páncélaikat
376 I, XXVI | felé vitte a hadát. Ott már csakugyan fogytán volt minden
377 I, XXVI | trencsén-vári utat.~Nem adott volna már az ő dicsőségükért senki
378 I, XXVI | Hát micsoda nóta tetszik már teneked?”~Ekkor jelenti
379 I, XXVI | ütközet? – kérdezé Ocskay.~– Már nem folyik: már vége van.
380 I, XXVI | Ocskay.~– Már nem folyik: már vége van. Tönkreverték az
381 I, XXVI | Ocskay a leghibásabb, hogyha már maga előtt hajtotta a bánt,
382 I, XXVI | veszedelmünkben. Heister és Pálffy már a trencséni híd felé menekülének,
383 I, XXVI | nem tehette volna.~Most már Ocskay is csendesnek tetteté
384 I, XXVI | turnai ütközetet.~Ocskay most már nem csattant fel. Hiszen
385 I, XXVI | haragba készül jönni, s most már határozottan Ocskay László
386 I, XXVI | Ocskay Sándor.~Bercsényi most már elpihentette haragját, s
387 I, XXVI | boltozatig.~Odakinn hangzott már a tárogatók riogató szava. –
388 I, XXVI | csak az utósó gyertya égett már az asztalon, a többi kialudt
389 I, XXVI | László nem készült most már sehová. Levágta magát a
390 I, XXVI | szemei keresztbe álltak már, s csak úgy szikráztak a
391 I, XXVI | ottmaradt és ivott. Most már szürcsölve itta a bort,
392 I, XXVI | egész tekintet: „Enyim vagy már: megfogtalak!”~Ocskay László
393 I, XXVI | rajta úszkálok!~– Hát van-e már szeretőd, szép Deliancsa?~
394 I, XXVI | szívem szomorítja!~Most már aztán Ocskay maga is belejött
395 I, XXVI | végigborzongott Ocskay hátán.~Bánta is már.~Ha a homlokának nincs már
396 I, XXVI | már.~Ha a homlokának nincs már esze, a hátának minek akar
397 I, XXVI | gyertya is csonkig égett már, az olvadt faggyúból csak
398 I, XXVI | előtte, mintha ő ezt a leányt már egyszer látta volna. Hol?
399 I, XXVI | Deliancsa! Lemoshattál már azóta hat bőrt is magadról,
400 I, XXVI | hangzott a nóta is. Jön már vissza.~Cigányasszony sátora,
401 I, XXVI | vérét, a lelkét. „Tudod már most, hogy ki vagyok? –
402 I, XXVI | Hatezer társad fekszik már ott. Azoknak mind én szívtam
403 I, XXVI | tettem ezt. – Ismersz-e már? – Kitalálod a nevemet? –
404 I, XXVI | összedőlt világé. – Érzé, hogy már maga is ott fekszik e romokon –
405 II, I | vészlármájukkal a futók már eddig is demoralizáltak
406 II, I | mire hátat fordított nekik, már nem voltak sehol. Mind rekvirálni
407 II, I | sereghajtó hadtól; nem fájt már senkinek a lába, se a lova
408 II, I | errefelé.~(A rongyos gárda most már spekulációra űzte a hadi
409 II, I | Viszlek rája.~Akkor meg már éppen a tüzes ördög ellen
410 II, I | országúton ott lehetett már a porfelleg között látni
411 II, I | végignézett a cimboráján. Hát már a rongyos gárda is számlálja
412 II, I | számlálja az ellenséget? Hát már Borbély Balázs is a jobbik
413 II, I | frontban.~– Köszönöm, elég volt már a franciából. Mindent megértettem.~
414 II, I | danolták maguk között.~Jaj már minekünk,~ Magyar nemzetnek,~
415 II, I | ungorkodni kezdett. Hogy de már mégis! Egy kis próbát csak
416 II, I | támadt a verekedéshez; most már ők is mennek.~– Mentek,
417 II, I | sokat fáradtatok az éjjel.~Már ő akkor bizonyos volt felőle,
418 II, I | a kastélyban vártak reá már a futároktól hozott levelek: „
419 II, I | megütötte és elájult; most már ismét talpon van, s rendeleteket
420 II, I | messze elszakítva.~Most már – szabad a vásár!~De hát
421 II, II | lefelé Érsekújvárnak. Másnap már ott volt az ezredese a tiszteivel
422 II, II | legénység?~– Az mind hazament. Már minálunk ez a szokás: ha
423 II, II | maradtak meg a zászlóknál.~Az már bebizonyodott igazság volt,
424 II, II | terhei. Régóta nem gyónt már. Pedig nagyon buzgó katolikus
425 II, II | credót?~– Semmi credót! Nincs már a világon „credo”!~ ~
426 II, II | László szíve elevenéig verve.~Már ki van pécézve!~Ki vannak
427 II, II | hadnagyaival a Nyitra védelme alatt már összegyűjteté, az ott várt
428 II, II | Pestvármegyei levelét már felbontva találta Ocskay;
429 II, II | fejedelem seregét. Most már senki sem kételkedik ennek
430 II, II | másodikat meg nem tenni már nagyon nehéz; a harmadikat
431 II, II | harmadikat meg nem tenni már lehetetlen. – S aztán jön
432 II, II | visszafoglalja egész valóját.~Nincs már ott a jó barát közelében,
433 II, II | Ocskay László, a hős: no, az már el van temetve, alszik –
434 II, II | rémhírével annyiszor hozott már rettegésbe, s ezáltal kényszeríteni
435 II, II | Senki sem vigyázhatott már Ocskay Lászlóra: csak egyedül
436 II, II | maga – de holt volt „az” már!~
437 II, III | vártornyok meredeznek elő (ma már romok); azt kell hinni az
438 II, III | folyni.~Ocskay idejében már mind jó cimboraságban éltek
439 II, III | mindjárt összevagdalták. – Az már aztán mégiscsak goromba
440 II, III | László.~Egy évtizede volt már, hogy felkapta a nevét a
441 II, III | reá.~Magdolna asszonyság már akkor hatvanéves volt; szikár,
442 II, III | rendes állapot”. Hanem ma már volt oka rá, hogy elfogadja
443 II, III | testvérei. Azt sem neheztelem már, ha kegyelmed nénjének szólít;
444 II, III | Mikor elhagyta a várat, már kezében volt Magdolna asszonyság
445 II, III | pénzt kölcsönöz.~– Akkor már itthon vagyok.~Gáspár úr
446 II, III | megadták a tisztességet.~– De már akkor foglalj helyet, kedves
447 II, III | valamit. Úgy tekintette már azt, mint a sajátját.~Ocskay
448 II, III | Gáspár úr megint kezdett már goromba lenni, és ha már
449 II, III | már goromba lenni, és ha már átvette volna Ocskaytól
450 II, III | zálogbérül?~– Megmondtam már.~– No, hát várj. Ennek a
451 II, III | aranyat adsz arra, amit már látsz, a vason keresztül
452 II, III | jövünk! Azzal kiment.~Tehát már többen jönnek!~Rövid időn
453 II, III | válla közé.~– Készen van már a vacsora. Mindjárt hozzák!~
454 II, III | zálogügy az apósával.~– Hát már kegyelmed is kölcsönvesz
455 II, III | felrezzenve, hogy Gáspár úr ott ül már az asztalnál. Mikor került
456 II, III | vagyok oka, ha játék.~– Már egyszer őrültté tettél.
457 II, III | nagyot sóhajtva. – Hajh, ott már nekem nagyon kevés dolgom
458 II, III | nagyot lobbant. Megnyílt már a fényokádó örvény.~– Amikor
459 II, III | is égett a gyertya, pedig már egészen világos volt odakinn.~–
460 II, III | sztari opica. Ti!~Ott volt már a zsebében a kincsesláda
461 II, III | kincsesláda kulcsa! Lehetett már gorombáskodni kedve szerint.~–
462 II, III | Nem indulsz még?~– Sietek már.~– Hát csak eredj! – Menyemasszony,
463 II, III | Ocskayt, hogy üljön fel már, mert a lovai nagyon ugrándoznak.~
464 II, III | ugrándoznak.~Csakhogynem kergette már.~Ocskay pedig, mielőtt kilökette
465 II, IV | Terve volt. Nem zavarta már ki őt abból semmi. Meglehet,
466 II, IV | Vagy semmi sem vezette már, csak a láncaikról elszabadult
467 II, IV | baja ragályos lehet, s azt már ölelte. Félő volt, hogy
468 II, IV | ősszel, szüret után.~De most már az ajkai is elárulták, hogy
469 II, IV | asztalnál a vár urával, azok már ott voltak az étteremben.~
470 II, IV | A feleség is katolikus már.~Az egész szenteknek egyességét
471 II, IV | odafenn levőknek!~Danolhatja már az éjbogár, hogy „Három
472 II, IV | felkölteni, hogy a kisember már egészen jobban van: foga
473 II, IV | az kínozta meg annyira, már vége van a láznak: nem lesz
474 II, IV | Sokkal több lépés történt már előre, mint hogy vissza
475 II, IV | asszonyomé.”~S ez a bíró már meg is hozta az ítéletet:
476 II, IV | bűnbakot keresnek. Bezerédyt már lefejezték. A híres, tapasztalt
477 II, IV | rokon. Ahhoz foglak vinni. Ő már értesülve van felőle, és
478 II, IV | Én nem tudok rád semmit.~Már elfeledte.~Derült arca,
479 II, V | háziasszonynak az élete. Már hajnalban fel szokott kelni,
480 II, V | parancsszót; úgy tudják már, mint a pap a misét, hogy
481 II, V | terem a legszebb len, s azt már fél század óta fonja saját
482 II, V | élvezetét.~– Ismerem én már azt a történetet.~– Honnan
483 II, V | Katinka pedig a kastélyba. De már akkor megtudta az apja,
484 II, V | A hetedik nap is eljött már, amikorra Gáspár uram azzal
485 II, V | kegyetlen apa éppen rakatta már az utolsó téglákat a résbe:
486 II, V | igen dicsekesznek. Mert az már nem válik dicsőségükre.
487 II, VI | ígérted, hogy megjössz: és ma már Szent Mihály napja van.~–
488 II, VI | Én pedig negyednapja már, hogy itt várlak-leslek
489 II, VI | nyeregbe ültetve?~A kérdésnél már ott volt a hölgy jobb lábának
490 II, VI | biccentett az a fejével, már ő egy szökéssel ott termett
491 II, VI | gyertyát.~Így várták Ocskayt már négy este, kivilágított
492 II, VI | ha hárman esznek belőle, már akkor megint nem olyan édes. –
493 II, VI | El fog tőle koboztatni. Már rég megérdemlette volna,
494 II, VI | hozzá. – Édes kincsem, ahhoz már hozzá kell szoknod, hogy
495 II, VII | hogy: „Ugyan régen várlak már itt!”~– Talán untad is magadat
496 II, VII | szépasszony! Mintha nem tudnám már én is, mint más, hogy eladtad
497 II, VII | eladtad te azokat a katonákat már, veleddel együtt, a császárnak;
498 II, VII | császárnak; ott fizetik már azoknak a hópénzét.~Ocskay
499 II, VII | beszélik, hogy beálltál már szépen a császáriakhoz,
500 II, VII | kaptál sokat. Tudja azt már minden ember.~Ocskayval
1-500 | 501-688 |