Kötet, fezejet

 1     I,  IV   |               szankció van: a halál.~– Rettenetes törvény! Bár soha fel ne
 2     I,  XIV  |          szörnyű nagyszájú embert, aki rettenetes a fenyegetőzésben, utolérhetetlen
 3     I,  XVIII|              is volt, mint álom? Talán rettenetes valóság volt: összekeverve
 4     I,  XIX  |                a puskaport. Ozmondának rettenetes jó mulatsága volt vele;
 5     I,  XXV  |                van látható arca, csúf, rettenetes, borzasztó; ennek az egynek
 6     I,  XXV  |             akit mi öltünk meg ketten.~Rettenetes közösség! Egy megölt ártatlan
 7     I,  XXV  |                lelked maga előtt azt a rettenetes képet, amidőn az új vallás
 8     I,  XXV  |          Ordítsd, óh, oroszlán, hogy ő rettenetes!” Hogy az áldó, a bűnbocsátó
 9     I,  XXV  |       Szentháromság helyébe odahozza a rettenetes Jehováját, aki az apák bűneit
10    II,  II   |            lelke végképpen elcsüggedt. Rettenetes gondolat egy mindig győzelemhez
11    II,  IV   |            kimondani annak a nevét. Az rettenetes egy szó. De neked nem szabad
12    II,  IV   |           életükre! Ne hagyj rájuk egy rettenetes örökséget!~Ocskay kőszoborrá
13    II,  IV   |             megtartja a becsületet!”~– Rettenetes mondás!~– Nem az, Ocskay.
14    II,  X    |                A német csak egy helyen rettenetes, a hivatalszobában. Másutt
15    II,  XIV  |             fel egyszerre előtte, mily rettenetes játékot űzött vele Heister,
16    II,  XIV  |             végezze a rábízott munkát! Rettenetes részleteket. S mikor mindazzal
17    II,  XVI  |           uramat megtalálom.~– Ebben a rettenetes útban!~– Nincs rám nézve
18    II,  XVI  |               útban!~– Nincs rám nézve rettenetes hely, csak a lietavai vár!
19    II,  XVII | engedelmeskedem.~De most megtudtam egy rettenetes titkot. Te voltál az, aki
20    II,  XXI  |            elvette Ilonkának a szavát.~Rettenetes gondolat! Nem hogy megmentsék