Kötet, fezejet

 1     I,  II  |          felemeli a fejét.~Az ágyúk rájuk dördültek.~Az egész csapatból
 2     I,  III |         vezették, s gondot viseltek rájuk; ezek kényesek voltak.~Maguk
 3     I,  VI  |        tiszabecsi átjárásnál: mikor rájuk ismertél, úgy rohantál feléjük,
 4     I,  X   | megszabadulnak is. Tán nem ég addig rájuk a tető, amíg a tűzoltók
 5     I,  XIII|       bocsát az üldözői szemére, ha rájuk olvassa a varázsmondatot.~…
 6     I,  XV  |              a toborzott csapatokat rájuk bízva, s maga egyedül száguldoz,
 7     I,  XV  |            a magyar szót? – rivallt rájuk Ocskay. – Nem halljátok,
 8     I,  XV  |       akaródzik előjönni. Nem ismer rájuk, mert azok minden jelvényt
 9     I,  XXIV|       népies viseleteikben, úgyhogy rájuk lehetett ismerni már a gulyáikról:
10     I,  XXV |            ha egyszer csak nem hull rájuk többé a kristálytiszta vízsugár!
11     I,  XXV |            hogy hadvezetés bízassék rájuk. Egyedül egy van közöttük,
12    II,  IV  |             örök életükre! Ne hagyj rájuk egy rettenetes örökséget!~
13    II,  V   |        uraimék; egyszer csak jön ám rájuk egy másik csapat fegyveres
14    II,  VII |            elé értek, szemközt jött rájuk az előreküldött nemesi bandériumok
15    II,  VIII|         kölykekre, ha az ablakon át rájuk süthetsz. Te szimbóluma
16    II,  XI  |            mozognának, mikor a szél rájuk fú. A szél süvöltése úgy
17    II,  XII |   közelítenek, s ha szemközt fordul rájuk az idegen, a szögletbe lapulnak.~
18    II,  XV  |              csuma lesz, s az hozza rájuk a pestist. – Talán a kegyelmed
19    II,  XVI |        valami rémkép, aki szembe jő rájuk, számot kérni a fertelmes
20    II,  XX  |             magamat, és visszavágni rájuk.~– Késő már, Ocskay László!