Kötet, fezejet

 1     I,  XI   |          levente.~– Te láttad őt?~– Láttam.~– Közelről?~– Nagyon közelről.~–
 2     I,  XI   |          levente.~– Te láttad őt?~– Láttam.~– Közelről?~– Nagyon közelről.~–
 3     I,  XIII |             lenni?~– Hogyne tudnék? Láttam elég kórságost életemben.~–
 4     I,  XIV  |             elviselném. Csak azt ne láttam volna, amit házam népével
 5     I,  XVIII|       láttad?~– Biz a két szememmel láttam én azt, s a gyönge selyembőréről
 6     I,  XXII |             ismeri ezt a lovagot?~– Láttam is, ismerem is – mondá Ilonka,
 7     I,  XXIII|            Azt a bécsi udvari dámát láttam suttogni ma reggel Forgáchcsal.
 8     I,  XXVI |        visszatérítésével bajlódtam. Láttam, hogy a fejedelmet véres
 9    II,  III  |           Ezer esztendeje, hogy nem láttam kegyelmedet. – Ezzel üdvözlé
10    II,  III  |             odaírta a végére, hogy „láttam”. A magáét beledugta a tarsolyába.~
11    II,  V    |         emlékezem rá, mintha tegnap láttam volna. Délceg, nyalka levente
12    II,  V    |           az övén hátul; sohasem is láttam másképp, s amint megharagudott,
13    II,  VII  |              Megállj, kutyahitű! Én láttam, mikor levágták az egyik
14    II,  IX   |         kínai császár? Sok gauklert láttam én már, aki azt mondta,
15    II,  IX   |     visszafutott a szobájába.~– Nem láttam semmit! – mondá a korcsmáros.~–
16    II,  IX   | papirosokkal. – Egyébiránt – én nem láttam semmit.~
17    II,  X    |       Scharodi Ocskaynak. – Sohasem láttam őket. Pedig minden vendégemet
18    II,  XII  |           Ocskay, a kuruc vezér. Én láttam!~– Ne, bolond, ne! Hát azért,
19    II,  XV   |            leégeti. Magam szemeivel láttam, olvastam a levelet. Nincs
20    II,  XX   |         magam szemével lássak.~Amit láttam, soha el nem mondom. – De