Kötet, fezejet

 1     I,  I    |          az ember a maga szavát se hallja. Hogy „mi kell a pujpunellamártáshoz”?
 2     I,  III  |             de a szája csukva, nem hallja azt senki – úgyhogy az egész
 3     I,  IV   |          dugta el a fejét, hogy ne hallja a puskaropogást, mikor azt
 4     I,  IX   | kutyaugatás… Befogom a számat. Nem hallja szavamat senki. De teszek
 5     I,  XI   |          meg az anyja is. – Meg ne hallja ezt valaki!~Akarod apát
 6     I,  XI   |          meg az anyja is. – Meg ne hallja ezt valaki!~Akarod apát
 7     I,  XIII | beszélhessen veled, amikor más nem hallja.~– Madárnyelven fogok vele
 8     I,  XVIII|        suttognak egymással, azt ne hallja meg senki. Előérzeted súgta
 9     I,  XVIII|         rejtelmes tapasztalatokat. Hallja meg, akinek tetszik. Te
10     I,  XIX  |            az egy örökkévalóság.~– Hallja kegyelmed, édes barátom –
11     I,  XIX  |           fordít e jelenetnek? Nem hallja azért a csókok csattanását,
12     I,  XXIII|        elmulasztott üdvözlésben. – Hallja meg kegyelmed és nevessen,
13     I,  XXV  |        rajta, hogy a saját hangját hallja.~Az apáca fölemelte a fejét,
14    II,  IX   |        volna ki korcsmáros uram.~– Hallja kend, korcsmáros! – rivallt
15    II,  XIII |        érzi, s jólesik a lelkének. Hallja a szájról szájra terjedő
16    II,  XV   |        most! De hát azt ő mind nem hallja. Olyan közel ők nem jutnak
17    II,  XV   |           mélyen alvó sorsot, hogy hallja meg, amit mondani fog, s
18    II,  XV   |           a fejéhez kapva, hogy ne hallja ezt a szót, s aztán, mint
19    II,  XV   |             Jó idő vártatva megint hallja a csúfondáros suttogást
20    II,  XVIII|       nagyobbik fia fejét, hogy ne hallja meg az ezt a szót az apja