Kötet, fezejet

 1     I,  XIII |              Elébb vezéreimmel szólok. Nekünk most egész dandárunk van
 2     I,  XIV  |         csatatéren; s ahogy ő fizetett nekünk, úgy fizetni neki vissza
 3     I,  XVI  |               a legnagyobb veszedelmet nekünk az ütközetben.~– De úgy
 4     I,  XX   |       mindkettőtöknek, hogy mit hozott nekünk a mi Sándorunk.~– Az még
 5     I,  XX   |                 mi jót hozott a Sándor nekünk? – kérdé a nagyasszony.~–
 6     I,  XXII |              paradicsom.~– És ezt kell nekünk elpusztítanunk! – suttogá
 7     I,  XXII |                  nappal.~– És ezt kell nekünk elpusztítanunk! – suttogá
 8     I,  XXIII|          mintha csak kölcsönadta volna nekünk a fejedelmet, otthon minden
 9     I,  XXIV |     vendégszeretettel fogadják – akkor nekünk az ablakon keresztül rohanni
10     I,  XXV  |              ilyen megpróbáltatásokat. Nekünk kettőnknek nincs helyünk
11     I,  XXV  |            végzi Wratislaw a levelét. „Nekünk egy igazi hadvezéri talentumot
12     I,  XXV  |                is eléggé kiismertem. Ő nekünk jelenleg a legnagyobb malleusunk.
13     I,  XXV  |             tartom. S abban az esetben nekünk lenne egy olyan hadvezetőnk,
14     I,  XXVI |             felkiáltott: „Megellenzem! Nekünk is vannak zsoltáraink, szebbek
15    II,  IV   |              Fontos szavam van hozzád. Nekünk, minden megmozdítható értékünkkel
16    II,  VIII |              eddig segítséget vártunk. Nekünk csak egy patrónusunk van
17    II,  XII  |               Ocskayt! Ocskayt! Add ki nekünk a kuruc vezért, Ocskayt.~–
18    II,  XIV  |              Most aztán itt jön a tél. Nekünk mindenütt a Duna átjáratait
19    II,  XVIII| nagyasszonyomnál; kegyes asszonyunk az nekünk; minden esztendőben mi reparáljuk