Kötet, fezejet

 1     I,  I    |           még most is ott van az a lélek? Hátha ott leskelődik valamire?
 2     I,  I    | epithalamium helyett a „Halld meg, lélek! Mert néked beszélek!” szomorú
 3     I,  I    |           jámbor, igaz, becsületes lélek. Aki lakodalmára jött. A
 4     I,  VII  |           milyen silány, nyomorult lélek lakik bennem. Elmondtátok
 5     I,  IX   |            abban a faluban egy élő lélek, akihez egy kérdést lehetett
 6     I,  XIX  |   egymástól eltépett, összetartozó lélek ismét egybetalálkozik?~Ott
 7     I,  XXV  |     nyomorúságomban van egy áldott lélek, ki olyan hűséggel viseli
 8     I,  XXV  |         kínozz tovább! Akár gonosz lélek vagy, akár jótét lélek:
 9     I,  XXV  |      gonosz lélek vagy, akár jótét lélek: hagyj el!~– Elhagylak.
10     I,  XXVI |                  XXVI. Deliancsa~A lélek sebe nem gyógyul be soha.~
11     I,  XXVI |           donatiót mind ez a rossz lélek hozta el a számára Bécsből.~–
12    II,  IV   |          óráimban: óh, te kis néma lélek, súgd meg nekem, mit tegyünk
13    II,  V    |              Budetin!~– „Minden jó lélek dicséri az urat!” Vess keresztet
14    II,  XIII |           amikor még minden jámbor lélek alszik.~A bor ködén keresztül,
15    II,  XIV  |          feléje. A testét vesztett lélek, az új halott láthatja így
16    II,  XV   |           sokat tett, még többet a lélek belső tükre.~Nem ilyennek
17    II,  XVII |     szomorúságában! – Köszönöm, jó lélek.~Ozmonda érzé, hogy még
18    II,  XVIII|          az őrülteké. A háborodott lélek feldúlta minden vonásait:
19    II,  XVIII|             maga szalad középett – lélek nélkül.~Harmadnapra eljutott