Kötet, fezejet

 1     I,  I    |           lesz, ha maga is öltözéshez lát már: nemsokára érkeznek
 2     I,  I    |               öregek búsulnak. Ez sem lát már se Istent, se embert.~–
 3     I,  I    |              Az alispán, aki törvényt lát a népnek, aki kenyeret ád
 4     I,  I    |            húgom, azt a mesét, amit ő lát most, hagymázos agyával: „
 5     I,  III  |           körül; de ami fényből ő nem lát mást, mint azt a hódítóan
 6     I,  III  |              akit jobb szeret, ha nem lát. Furóné asszonyom ennek
 7     I,  IV   |             jólesett a lelkének, hogy lát egy másik arcot is, mely
 8     I,  XV   |               egy csapat kuruc lovast lát vágtatva jönni a patak mentében
 9     I,  XVII |          többet e világi életében nem lát. Az a szép zöld fa, aminek
10     I,  XIX  |              ott nyugot felé villogni lát, az a császári csapatok
11     I,  XXIII|          főurak? Akiket kegyelmed itt lát, az mind hű szolgálatainak
12     I,  XXIII|             az öntudatlan beszéd. Nem lát meg senkit, a két előrenyújtott
13     I,  XXIV | cigánylegények, uzsgye fóre! Ki merre lát! Rúgd a farmatringot!~A
14     I,  XXV  |          teste meg van merevedve. Még lát és hall; de keverve a valót
15     I,  XXV  |          gyönge, erőt ád neki, ha nem lát, felvilágosítja, ha végveszélybe
16    II,  VIII |               szerteszéjjel, ki merre lát! Ahogy ló és ember bírja,
17    II,  VIII |               beteg, s fusson, amerre lát; mert itt jön a pribék,
18    II,  IX   |      elfogadjam, amit kegyelmed jónak lát adni; amit megérdemeltem.
19    II,  XXI  |         selyemtől suhogó divathölgyet lát belépni; tollas barettal