Kötet, fezejet

 1     I,  V   |   időztem, annak a nyelvét mind ismerem.~– Nehéz azt megtanulni?~–
 2     I,  XI  | közelről.~– Talán ismered is?~– Ismerem.~– Szólj! Lehet benne bízni?~–
 3     I,  XI  |       úgy lesz! Ez a férfi – én ismerem őt jól – csodákat fog elkövetni,
 4     I,  XI  | közelről.~– Talán ismered is?~– Ismerem.~– Szólj! Lehet benne bízni?~–
 5     I,  XI  |       úgy lesz! Ez a férfi – én ismerem őt jól – csodákat fog elkövetni,
 6     I,  XIX |         Ritschán tábornok az.~– Ismerem, én vágtam le a két ujját
 7     I,  XXII|         a lovagot?~– Láttam is, ismerem is – mondá Ilonka, s ezzel
 8     I,  XXIV|          a händelfanger céhből: ismerem az egész nemzetséget, azok
 9     I,  XXV |     most visszatérőbe elviheti. Ismerem jól a jámbor fiút, Marcinak
10     I,  XXV |         ezt az embert, ahogy én ismerem, sem kecsegtetéssel, sem
11    II,  III |         a vasajtón keresztül.~– Ismerem kegyelmedet a kellemetes
12    II,  III |     Ezekkel az igazgyöngyökkel. Ismerem a munkát. Nem csinál ilyet
13    II,  V   |   regemondásnak az élvezetét.~– Ismerem én már azt a történetet.~–
14    II,  VII |       neve és pecsétje rajta.~– Ismerem én ezt az írást nagyon jól –
15    II,  VIII|     vezért, ha fél napot késik: ismerem az eszét. Nyergeljetek,
16    II,  X   |         Pedig minden vendégemet ismerem.~Mikor Augustin a kedélyes
17    II,  XII |      elbolondíttatni magatokat. Ismerem én jól ezt a gauklert! Hasból
18    II,  XIV |     rokonszenvét bírhassa.~– Én ismerem Ocskay László tábornok urat
19    II,  XVII|   háziapának képzeled őt én, én ismerem csak őt igazi valójában –,