1-500 | 501-620
Kötet, fezejet
1 I, I | szerecsendióvirágnyit sem. „Én Apafi Mihály fejedelem konyhájában
2 I, I | bosporos levet!” – „Micsoda? Az én fejedelemasszonyom, Bornemissza
3 I, I | Scripta manent! Itt az én szakácskönyvem. Pujpunellamártás.
4 I, I | archívumából!” – „De az én szakácskönyvem nyomtatva
5 I, I | koporsóba tette volna. – Az én bátyámat is megölték: aztán
6 I, I | igen szelíd fiú volt.~– Én nem is tudom, minek ment
7 I, I | inkább te lőj meg engem, mint én téged.~A nagyasszony közel
8 I, I | nevetve folytatá:~– No, én tudom, ha ő egyszer egy
9 I, I | Viseld magad csendesen, mikor én beszélek. – Nem minden ember
10 I, I | sírsz ezen megint? Hisz én azt akartam, hogy nevess
11 I, I | amat; pedig hímeztem ám én arra anélkül is gyöngyöt
12 I, I | kisírt szemmel találna.~– Óh, én pedig valami rosszat érzek.
13 I, I | hazaérkezett volna a menyegzőnkre, én éppen akkor készültem feltenni
14 I, I | városból a doktort.~– Soha az én házamba doktor be nem tette
15 I, I | kuruzsló medicináját az én famíliám ugyan nem vette
16 I, I | mesét, majd elalszik tőle.~– Én mondjak mesét? Most mondjak
17 I, I | mondjak mesét? Most mondjak én mesét? Micsoda mesét tudjak
18 I, I | mesét? Micsoda mesét tudjak én mondani?~– Hát mondjad el,
19 I, I | nagy időt; de előteremtem én azt a vőlegényt, aki itt
20 I, I | úgy tartson, annak, akit én vőlegényül ide hozok, labancok
21 I, I | lássatok a dolog után, én most ittmaradok magam.~Aztán
22 I, II | battéria áll a túlsó parton. Én azalatt a többi rongyosokkal
23 I, III | azt mondja neki: „Adok biz én leányt, uramöcsém: hogyne
24 I, III | kegyelmeteket, asszonyhúgom.~– No, én csak nem nézem ezt a szörnyű
25 I, III | az ember a szemei elől.~„Én Istenem! – fohászkodék magában
26 I, III | magában Ilonka –, ha az én szegény Gábor bátyámra egyetlenegy
27 I, III | idehoznák valamennyit, s itt az én házam küszöbén vágnák le
28 I, III | addig, amíglen itt vannak, én hadd lássam el a csapatját
29 I, III | fogadom örömmel, amit az én híveimnek felajánlott, hanem
30 I, III | az étvágyingerlő italt.~– Én azonban mindenekelőtt egy
31 I, III | az első az asztalnál.~– Én pedig a háziasszonyt tartom
32 I, III | Nekem azt mondták, hogy én e házat tekintsem úgy, mintha
33 I, III | ütközetet megnyerte; ebbe én csak nem ülök bele.~– Akkor
34 I, IV | visszhangozá a nevetést.~– Hát én azt sem bánom. Legyen a
35 I, IV | nagyobb szerencsével, mint én őriztem.”~– Fogadom Jupiterre,
36 I, IV | tenyerében, nem más.~– Az én ollóm! – kiáltá a nagyasszony
37 I, IV | kerül a kegyelmed kezébe az én ollóm?~– De hogy kerül a
38 I, IV | kerül a kegyelmed láncára az én várkulcsom? – kérdezé Tormássy.
39 I, IV | énnekem elő nem adod az én szép gyöngyház nyelű késemet,
40 I, IV | késemet, amit elnyeltél, én nem adatok másikat; pedig
41 I, IV | nagyasszonyom! Hát mivel érdemlettem én azt, hogy énnékem egy eleven
42 I, IV | nagyasszonyom. Ebben a malacban az én öcsémnek a lelke lakik,
43 I, IV | zászlót és hűséget, félek én annak a barátságától.~–
44 I, IV | Nekem adta egy kértemre! Ezt én elültetem, és ki fog hajtani.~
45 I, V | formális leánykérésnek), én sem bánom, beszélgessünk
46 I, V | vesz, nézze meg a fogát”. – Én, amióta szegény vőmet, Kovách
47 I, V | legjobban odatalál az indulatja, én nem keresem, csak hogy becsületes
48 I, V | ma, nem is holnap. Hanem én már ebbe bele nem szólok
49 I, V | valami mást keres. Nem tudom én, hogy mit. Talán olyan embert,
50 I, V | már jönni látta. Nem tudom én, mi kell ennek. Sokszor
51 I, V | másvilágról jöjjön.~– No, hát az én kliensem éppen onnan jött –
52 I, V | Lefordították.~– Kicsoda?~– Én magam, egyszer unalomból.~–
53 I, V | tanítvány kedvétől függ.~– Én úgy szeretnék egy idegen
54 I, V | Válasszunk ki egyet. Én kegyedet, szép húgom, megtanítom
55 I, V | magyarul?~– Azt teszi, hogy „én szeretlek”.~A leány a kezében
56 I, V | Bizony már visszajött. Lásd, én már úgy szeretem, mintha
57 I, V | legszebb az, ha így mondják: „Én szeretlek…”~
58 I, VI | párbajnál a te segéded volt, és én, aki Tisza Gábor segéde
59 I, VI | tudjuk azt: testvéred – és én! – Most vedd eszedbe azt,
60 I, VI | édes testvére legyen is az. Én különben is szkeptikus vagyok:
61 I, VI | ezermesteri furfangjáig. Én még azt is tudnám hinni,
62 I, VI | a hős! Hanem aztán most én jövök ez epilóggal. – Győztél,
63 I, VI | Győztél, diadalmaskodtál. Én is a diadalszekeredbe fogom
64 I, VI | ketten, akik meg fogunk ölni: én – és az öcséd! Testedet
65 I, VI | az öcséd; hóhérod leszek én!~E nehéz szavakra azzal
66 I, VII | volt címe a leveleiben: „az én drágám”, „az én angyalom”.~
67 I, VII | leveleiben: „az én drágám”, „az én angyalom”.~Meg lehetett
68 I, VII | diadalra.~– Hát Isten vagyok-e én, hogy két ellenkező dolgot
69 I, VII | minden babérod!~– Hát bánom én azt! Egy petrence babéron
70 I, VII | nyugszom olyan édesen, mint az én asszonyom keblén.~– Hát
71 I, VII | helyembe mást. Mit törődöm én a gyalázattal! Arcul ütnek?
72 I, VII | kell; az nem mondhatja azt: Én nem vagyok! Ne keressetek!~–
73 I, VII | vagyok! Ne keressetek!~– S én azt mondom nektek, hogy
74 I, VII | már vagyunk hárman; mert én is gyanakodom! Undorodom
75 I, VII | mikor hozzányúlok, hogy én azt a kardot még egyszer
76 I, VII | embert.~– Bajtárs! Ahhoz én régen hozzá vagyok szokva,
77 I, VII | heveskedés nem győz meg. Én küldve vagyok hozzád; mégpedig
78 I, VII | levelet el nem olvasod, akkor én, parancs szerint, erőhatalommal
79 I, VII | afelől, hogy kegyelmed az én szegény leánykámnak olyan
80 I, VII | téve küldik meg énnekem.~Én pedig ellenben azt írom
81 I, VII | kegyelmednek, hogy ha mindjárt az én saját fejemet fenyegetnék
82 I, VII | másikra mindhiába várják! – Én ugyan jól értem, s érezni
83 I, VII | embernek az ő boldogságát. De én abban éltem mindekkorig,
84 I, VII | fogja vádolni mindenki. És én nem akarom azt megérni,
85 I, VII | akarom azt megérni, hogy az én leányom neve egy olyan névhez
86 I, VII | biztatta legjobban a férjét. – Én rég küldtelek volna, ha
87 I, VIII | szólítsd elő a csizmaszárból! Én vagyok itt, a Vak Bottyán! –
88 I, VIII | előtt.~– No hát, doktor, én megtartottam híven a kúrát.
89 I, VIII | megvolt nálam, az érvágást meg én tettem meg máson. Probavi
90 I, IX | rá Ocskay. – Vak Bottyánt én lőttem tönkre, s Forgáchnak
91 I, IX | lőttem tönkre, s Forgáchnak én vertem szét a labancait;
92 I, IX | érdemük, nekem pedig az én hibám. Ha mint megvert labancvezér
93 I, IX | labancvezér jönnék ide, én is lehetnék még generalis.~
94 I, IX | Istenemre, hogy amíg az én dandárom a Dogvág mellett
95 I, IX | fog táborozni, senki az én seregemből ágyba nem megy
96 I, IX | tőlem, azt ami az enyim: én esküszöm a poklokra, hogy
97 I, IX | tudom, hogy mit teszek.~– Én is.~– Azt tudod, hogy én
98 I, IX | Én is.~– Azt tudod, hogy én mit teszek?~– Azt.~– Akkor
99 I, IX | Azt.~– Akkor te jobbra, én balra. Mához egy hétre találkozunk.~–
100 I, IX | Fehér-hegyek túlsó oldalán mégy, én az innensőn haladok.~– Ott
101 I, X | visszavonulást fedezni. Én pedig azalatt megteszem
102 I, X | mikor az üldöző ellenség az én hátamat verve, vakon előrerohan,
103 I, X | veled?~– Majd kiválasztom én a nekem való embereket:
104 I, X | fogadom a poklokra, hogy én veszem el azt, ami a tied!”~
105 I, X | hallgatta azt.~– Hát az én Ilonkám nem így kiáltozott-e?~
106 I, X | vette azt.~– Mintha csak az én Ilonkám fehér kezeit látnám –
107 I, XI | fogjátok szabadítani az én árváimat.~– Esküszöm az
108 I, XI | hogy úgy lesz! Ez a férfi – én ismerem őt jól – csodákat
109 I, XI | fogjátok szabadítani az én árváimat.~– Esküszöm az
110 I, XI | hogy úgy lesz! Ez a férfi – én ismerem őt jól – csodákat
111 I, XIII | apácákhoz. Azok közt van az én feleségem.~– S miről ismerek
112 I, XIII | feleségem.~– S miről ismerek én rá a te feleségedre?~– Bolond!
113 I, XIII | világon.~– Vagy úgy? Hát nem én vagyok az? De hátha a szemem
114 I, XIII | sem tud magyarul, csak az én feleségem. Azt fogják odaküldeni
115 I, XIII | azonban észrevételt tett rá.~– Én elhiszem, hogy nagyobb és
116 I, XIII | Ocskay megszólítására.~– Az én tervem az, hogy mi fegyveres
117 I, XIII | az lesz a jeladás, hogy én megérkeztem Schwechat alá.
118 I, XIII | Cinka Panna.~– Mit bánom én, akármilyen lesz; csak visszajöjjön!
119 I, XIII | viseld ám a hegedűmnek, mint én a te asszonyodnak!~– Hát
120 I, XIV | mondá Ocskaynak. – Majd én hadd beszélek az én nemzetségemnek!~
121 I, XIV | Majd én hadd beszélek az én nemzetségemnek!~Azzal előkereste
122 I, XIV | kezdte meg a szónoklatot.~– Én édes véreim! Drága nemzetségem.
123 I, XIV | de ismer az egész ország! Én vagyok az a hírhedett Balahó
124 I, XIV | meg. – De mit panaszkodom én a magam bajáról? Ezt mind
125 I, XIV | le ilyen kegyetlenül az én cselédimet, s velük együtt
126 I, XIV | vissza tízszeresen. Itt ez az én kardom, ahol ezt látjátok
127 I, XIV | azokat?~– Bizony sehol sem én, ha csak a fáról nem szedtem
128 I, XIV | kell neki beszélni, ahogy én kiraktam. Ettől aztán nem
129 I, XIV | fogadkozott, hogy meg is halok én, ha kell, az én hazámért
130 I, XIV | is halok én, ha kell, az én hazámért és fejedelmemért!
131 I, XIV | uram; mindjárt lepingálom én kegyelmednek az egész Heistert,
132 I, XIV | a fejedtől, mert elhozom én azt; amilyen igaz, hogy
133 I, XIV | azt; amilyen igaz, hogy az én jó öreganyámat szurokba
134 I, XIV | szent keserves napon, ezt az én kardomat belemártogatom
135 I, XIV | idehozni közénk. Nem hiszek én ennek, ha százszor kikeresztelkedik
136 I, XIV | mindig káromkodik.~– És én mégis inkább hiszek Balahó
137 I, XV | legények! Utánam, aki magyar! Én vagyok Ocskay László!~–
138 I, XV | Gyere csak! Itt jövök! Én vagyok Ocskay!~S azzal visszakézzel
139 I, XV | együtt a porba esik.~– Ez az én vágásom! – motyogja magában
140 I, XV | László. – De hát hogy vagyok én most ottan? Ott is, meg
141 I, XV | egy másodpercet késtek, én már azon gondolkoztam, hogy
142 I, XV | derék dolog lett volna. Én itt maradok; eltemetnek.
143 I, XV | bocsátják; helyettem feltámad az én alter egóm, aki őt szereti.
144 I, XVI | mellettem üresen, ide az én legkedvesebb testi-lelki
145 I, XVI | Sohasem hittem, hogy az én hadnagyom olyan igen áhítatos –
146 I, XVI | istentelenség! Hát így nézek én ki, mi? Hát így áll az én
147 I, XVI | én ki, mi? Hát így áll az én szám félre, he? Meg ez a
148 I, XVI | sarkantyúit.~– Excellenciás uram, én vagyok Scharodi.~A tábornok
149 I, XVI | Tábornok úr, mivel érdemlettem én ezt?~– Mivel érdemletted?
150 I, XVI | fertelmes diótörő vagyok én, mi? Ilyen csúf pofa az
151 I, XVI | csapással kétfelé hasít, ha az én derék barátom, ez a magyar
152 I, XVI | védelmezte magát.~– Tábornok úr, én áruló nem vagyok. Az a kép
153 I, XVI | semmit, legfeljebb azt, hogy én még akkor is, amidőn az
154 I, XVI | sajnálom; de ennek se nem én, se nem az a vakarintott
155 I, XVI | azonnal átjössz a táboromba, s én az egész haditervemet erre
156 I, XVI | aprították a legjobb ezredeimet. Én folyvást a te ígért mozdulatodra
157 I, XVI | olajbálvány. Mikor aztán én végre segítettem magamon
158 I, XVI | láttad, hogy a győzelem az én részemre hajlik, hogy a
159 I, XVII | világban az első ember az „én”. Az aranyos pálcaló meg
160 I, XVII | az ajkát, azt mondá:~– Az én apám igazi háborúst játszik! –
161 I, XVII | az apának volt szánva.~– Én meg nem foghatom, honnan
162 I, XVII | nimetullahita” dervistől tanultam én egyszer valami bűvészetet –
163 I, XVII | férjének a zászlóit.~– És én mégsem hiszem, hogy mindennek
164 I, XVII | lehetne ezt megtudni?~– Én tudnám, hogyan.~– Szólj!~–
165 I, XVII | fejedelemhez.~– Olyan nincs.~– Hát én?~– Te? Arra nem is gondoltam.
166 I, XVII | mehetne oda egy nő?~– Ahogy én szoktam innen kijárni: férfiruhában.~–
167 I, XVII | tudatni.~– Hát beszélek én valakivel a világon? – monda
168 I, XVII | Bűnöm nekem az, hogy az én férjemet szeretem, hogy
169 I, XVII | imádkozom, hogy adjon diadalt az én szerelmesemnek? Óh bizonyára,
170 I, XVII | szerelmesemnek? Óh bizonyára, én nem fogok ezekért penitenciát
171 I, XVII | valahonnan, hogy a Türkenhausból én a nagy hársfa segélyével
172 I, XVII | rátaláljon a pénzdarabra. – Este én is felöltözöm diáknak, a
173 I, XVIII| mint őrá. „No, majd az én késem nyeld el, ha ezermester
174 I, XVIII| Biz a két szememmel láttam én azt, s a gyönge selyembőréről
175 I, XVIII| szólt Ocskay László. – De én azért mégsem engedem, hogy
176 I, XVIII| hogy a női szemérem az én harcosaim által megsértessék.
177 I, XVIII| írottan ez volt olvasható.~– Én körül vagyok fogva kurucoktól,
178 I, XVIII| Név és személy szerint. Én ezt mind kitanultam. Ha
179 I, XVIII| bízd énreám. Majd kiveszem én belőle.~– Hogyan?~– Tortúrázni
180 I, XVIII| Beszélj vele egyedül. Ámbár én jobb szeretném, ha sohase
181 I, XVIII| küldeni.~– Ön félreérti az én szándékomat, grófnő.~– Dehogy
182 I, XVIII| félre, drága hősöm. Tudom én jól, hogy ez a perc, ez
183 I, XVIII| egyiknek, mert a másikat én őrzöm otthon ereklyeszekrénybe
184 I, XVIII| kicsikarni, mi történik azzal. Én nem vagyok Quintilia, aki
185 I, XVIII| nem sok van mondva.) Az én titkaim megsemmisítik a
186 I, XVIII| Blaskovics István”.~– Hogyan? Az én tulajdon zászlóaljparancsnokom?~–
187 I, XVIII| indulatba hozva, Ocskay.~– Én csak a hallottakat mondtam
188 I, XVIII| közölte velem, akit csak én tudok, aki a folyton feljebb
189 I, XVIII| kérdezé gúnyosan.~– Az az én feladatom.~– Az ön feladata? –
190 I, XVIII| szólt a hölgy –, hogy én csendesen pihenni fogok?
191 I, XVIII| csendesen pihenni fogok? Hogy én ezt a meggyaláztatást, amit
192 I, XVIII| fenyegetni, hogy megölet! Az én bolondom! Hogy engem főbe
193 I, XVIII| Ne törd el: add nekem, én elültetem, szájamban hordott
194 I, XVIII| Csajághy. – Hát akkor majd én veszem a kémet vallatás
195 I, XVIII| a kémet vallatás alá, s én jótállok róla, hogy kiveszem
196 I, XVIII| szárazan.~– Miért nem?~– Mert én nem engedem.~Ozmonda szemei
197 I, XVIII| rendelkezik.~– De a fogolynővel én!~– Ah! A nővel! A nővel?
198 I, XVIII| comme je t’adore! (Ah, én bálványom, mint imádlak!)~
199 I, XVIII| vagy, bálványom vagy! Lásd, én erre nem gondoltam!~– Fölér
200 I, XIX | felejtse kegyelmed, hogy az én hajam igazában szőke – azért
201 I, XIX | odafenn Bécsben. No, azt én szépen megköszönném.~– Hát
202 I, XIX | miatta, nem szenvedtem-e én százszorta többet? Az egyik
203 I, XIX | összekötve látok? Hiszen én Belial leánya vagyok. Én
204 I, XIX | én Belial leánya vagyok. Én vagyok az ördög, az a másik
205 I, XIX | asszonyáért! Mert hiszen én vagyok az ördög, az pedig
206 I, XIX | ördög, az pedig az angyal. Én vagyok az ördög, aki nem
207 I, XIX | azt mondá hidegen:~– Az én feleségem betegápolóapáca-klastromba
208 I, XIX | kastélyában elfogta.~– S akit én legyőztem, s sebesülten
209 I, XIX | Nem fájt semmi, asszonyom. Én nőmet szeretem – és tisztelem.
210 I, XIX | izenet megérkezik hozzá, s én önt át fogom adni érte cserébe.~–
211 I, XIX | adni érte cserébe.~– És én gratulálni fogok önnek a
212 I, XIX | kérlek – mondá neki. – Én megyek az ágyúkhoz.~Nagyot
213 I, XIX | mindenüvé, mint az árnyék. – Én a kegyelmed hűséges szolgálatait
214 I, XIX | kifogásom. Csakhogy itt én egy fölösleges ember vagyok,
215 I, XIX | cserélve egymással.~– Hát még én! (Ezt csak magában akarta
216 I, XIX | tábornok az.~– Ismerem, én vágtam le a két ujját a
217 I, XIX | Tehát kedves emlék! Ha én ennek egy levelet írnék
218 I, XIX | az volna mondva: „Uram, én itt ülök, elfogva mint túsz,
219 I, XIX | és siettesse a cserét. Én küldtem el a levelét ma
220 I, XX | kezét.~– Mennyivel vagyok én teneked adósod?~– A többi
221 I, XX | biz az, fiam uram, hogy én mindig vele voltam, s vigyáztam
222 I, XX | az könnyen csírát hajt. Én csak jótállok a magam leányáról,
223 I, XX | pápistává?1~– No, arról meg én felelek! – mondá Csajághy,
224 I, XX | azt hitted, ugye, hogy „én” vagyok az, aki ott tovavágtat?~–
225 I, XX | nagyobb boldogság; mert én el nem maradok tőled semmiféle
226 I, XXI | tollas ágyba hálni: nem állom én azt ki. Aztán rosszul élnek
227 I, XXI | szövöttje!~– Hát persze hogy én hoztam! Hiszen tudni való,
228 I, XXI | Hiszen tudni való, hogy mikor én a hegedűmet előveszem, megríkatom
229 I, XXI | hegedűmet előveszem, megríkatom én még az egeket is.~– Kevély
230 I, XXI | szegény fogoly feleségéhez; én meg csak a nótát csináltam
231 I, XXI | nevetett azon.~– Sohase ettem én még asztalról, villával.
232 I, XXI | készül itt. Még majd az én markomba is nyomnak egy
233 I, XXI | gereblyenyelet, attól pedig az én tenyerem feltörik. Nem való
234 I, XXI | szerencsét nem mondok az én drágalátos, aranyos fővezér
235 I, XXI | nem is kegyelmednek mondom én a szerencsét; hanem ennek
236 I, XXI | érmelléki bakator hozzá.~– Az az én kedves eledelem. Hát a kis
237 I, XXI | vagyok ide küldve.~– Tudtam én azt – sóhajta Ilonka, szemrehányó
238 I, XXI | Ilonkából kitört az indulat.~– Én nem bánom! De ha az uram
239 I, XXI | bánom! De ha az uram elmegy, én is vele megyek. Nem bánom,
240 I, XXI | vele minden háborúba, de én el nem hagyom többet.~–
241 I, XXI | Nekimegyek az ágyútűznek, ha az én uram utánam következik.
242 I, XXI | kimondta az Isten nevét, mikor én azt kérdeztem, hogy nem
243 I, XXI | kérdeztem, hogy nem akarja-e az én uramat háborúba vinni.~–
244 I, XXI | vinni.~– No, hát mondtam én, hogy háborúba viszem?~Hát
245 I, XXII | hallgasd meg, hogy mi annak az „én albumomnak” a története.~
246 I, XXII | boldogok leszünk: te is, ő is, én is. – De ha a fejedelemnő
247 I, XXII | szerencsétlenek leszünk te is, ő is, én is. Neked az urad újra belerohan
248 I, XXII | lesz fejedelemasszonya; én pedig: akinek a sorsa az
249 I, XXII | érteni, kedvesem, miért vetem én bele magamat a legnagyobb
250 I, XXII | Most már érted, hogy mi az én albumomnak a története?~
251 I, XXII | kiválasztanom, amelyik az én feleségemnek legjobban tetszeni
252 I, XXII | legjobban tetszeni fog, úgy én azt a láncot kérem a számára,
253 I, XXII | palóccal együtt. Ez a fickó az én nőm testvérének inasa volt
254 I, XXII | pribék vagy. Megölted az én jó uramat. – Elvetted az
255 I, XXII | s eb legyek, ha valaha én téged szeretni tudlak!”~ ~
256 I, XXII | kevéssé tettetni?~– Ki? Én? – A nő nagyot bámult. A
257 I, XXII | köszönöm a bokrétát; ez az én kedvenc virágom. Ezt mi
258 I, XXII | mondá a fejedelemnő.~– Hisz én nem kérem semmi titkát,
259 I, XXII | hangjáról sem a férjére.~– Én attól féltem, hogy a fejedelem
260 I, XXII | egyszerre a paripája előlem!~– Én nagy vétséget követtem el,
261 I, XXII | a pirosítót alighanem az én feleségem adta neki kölcsön –
262 I, XXIII| Bizony mondom neked, én fejedelmem, hogy nincs a
263 I, XXIII| kicsúfolják?~– Nem tudja a dolgot, én pedig meg nem mondom neki.
264 I, XXIII| magam! – Kutya! Rabszolga! Én vagyok az! – Orvost! Láncot
265 I, XXIII| beleegyezett.~– Mire adjam én még a placetumomat, ha a
266 I, XXIII| kancsérolókra nem lehet őt bízni. Én sokáig voltam Bécsben az
267 I, XXIII| menjek oda a beteghez, talán én tudom majd ápolni.~– Te!
268 I, XXIII| Ocskaynénak. – Majd hozok én kegyelmednek receptet is,
269 I, XXIII| az udvari bolond talán. Én megkísértem.~Jávorka bement
270 I, XXIII| kérdezé ez hörögve.~– Én sokáig voltam egy apácakolostorban,
271 I, XXIII| gyógyítottak.~– Nos? Hát milyen az én betegségem? – kérdezé ez
272 I, XXIII| receptet a panaceához, amit én hoztam, a fejedelem írta.~–
273 I, XXIV | fejedelemnő zárdába vonul, és én vele megyek. A mi kettőnk
274 I, XXIV | Majd mindjárt megtudom én az igazat Jávorkától.~Éppen
275 I, XXIV | Hadd mondjak el mindent. Én igazi bécsi fiú vagyok,
276 I, XXIV | lova kantárát.~– Ide be, az én udvaromba! Innen a kötélverőtéren
277 I, XXV | Ezeknek mondani azt: „Most én következem az én tűzcsókjaimmal!”,
278 I, XXV | Most én következem az én tűzcsókjaimmal!”, s köszönetül
279 I, XXV | komédiás az aktus végén, mint én. A fejedelem azt parancsolja,
280 I, XXV | fejemen megy keresztül; akkor én nem hajthatom végre a parancsot:
281 I, XXV | iszonyúságaitól. Noblesse oblige. Én viszont arról értesültem,
282 I, XXV | szét akartak darabolni.~– Én kértem őket, hogy bízzák
283 I, XXV | Az ellen is.~– Nem hiszem én azt. Lám, én már meg voltam
284 I, XXV | Nem hiszem én azt. Lám, én már meg voltam halva; s
285 I, XXV | és paradicsom minden. – Én már nem hiszem, hogy az
286 I, XXV | László brigadéros uramnak, az én kedves fiamuramnak adassék,
287 I, XXV | ijedjen azon fölöttébb, hogy én írok kegyelmednek és nem
288 I, XXV | Diktálja le kegyelmed énnekem. Én majd leírom a levelét a
289 I, XXV | idegen kéz írja levelemet – én most ágyban fekszem; megsebesülve;
290 I, XXV | rebegé Ocskay. – Álmodtam én azt a másik nevet?~– Álom
291 I, XXV | Eleonórát úgy ismeri, mint én. Ő az égi koronáját nem
292 I, XXV | tudja a grófnő ezeket?~– Én nem vagyok grófnő, hanem
293 I, XXV | visszavonuljon, és vele együtt én is. Asszonyszív nem bír
294 I, XXV | hiszen miért ne lehetnék én is angyal, ha egyszer el
295 I, XXV | boldog és élve marad; legyek én az, aki kiszenvedett. –
296 I, XXV | nemzetes Tisza Ilonának, az én szerelmetes hitvestársamnak,
297 I, XXV | Istenben, másvilágban? Én azt képzelem, hogy ez a
298 I, XXV | volt, amit mondtam.~– Óh, én uram, én fejedelmem! – hebegé
299 I, XXV | mondtam.~– Óh, én uram, én fejedelmem! – hebegé Ocskay.
300 I, XXV | suttogá bágyadtan.~– Az én nevem soror Theodora – viszonzá
301 I, XXV | bír: Ocskay László, akit én távolról is, közelről is
302 I, XXV | aki azt messziről nézte. Én tudom jól, hogy milyen híve
303 I, XXV | mi ezt az embert, ahogy én ismerem, sem kecsegtetéssel,
304 I, XXV | begyógyítása volt a szándék. Én írt akartam kegyelmednek
305 I, XXVI | vássék a fogunk. – Ezt nem én mondom, hanem Turkoly.~–
306 I, XXVI | ennek mi az ára? – „Az az én feladatom.” – S ennek az
307 I, XXVI | maradjanak mindig körülötte.~– Az én László bátyám valamitől
308 I, XXVI | Csajághyval egyedül maradt.~– Én tudom, hogy kitől.~– Tán
309 I, XXVI | itt legyünk a teste körül. Én tudom, hogy Ozmonda ott
310 I, XXVI | bizonnyal ráismerünk. – Ha én ezt az asszonyt egy puskalövésnyire
311 I, XXVI | Csajághy vállat vont.~– Az én fejem, az igaz, hogy vasbul
312 I, XXVI | Csajághy ezt dörmögé:~– Én valamit gondoltam.~– Ki
313 I, XXVI | vágni Ocskay Sándor. – Mert én nem hiszem!…~– De hát mégis
314 I, XXVI | hogy mit gondolok? Jól van. Én sem hiszem. De lehetetlen
315 I, XXVI | akkor bontsd fel, amikor én már nem élek.~Most aztán
316 I, XXVI | helyett jobban esett volna az én lelkemnek, ha tenmagadat
317 I, XXVI | Ország kutyája vagyok én: nem Bercsényi! Eltagadom
318 I, XXVI | van fedve az út: ezek az én halottaim; onnantól idáig
319 I, XXVI | fejedelmi sereget? – Álmodom én most?~– Majd én ordítok
320 I, XXVI | Álmodom én most?~– Majd én ordítok egy szót a füledbe,
321 I, XXVI | Isten! Egy Pálffy bán, akit én magam egyedül Komáromtól
322 I, XXVI | Egy futó ellenség, akinek én csak a hátára tudtam felírni
323 I, XXVI | kettőnek útjában állt.~– De én az „árulás” szót az apostolnak
324 I, XXVI | nyugodt hangon kezde szólni.~– Én nem mondtam azt, hogy kegyelmetektől
325 I, XXVI | karjait, úgy válaszolt.~– Ha én olyan jó hadvezér volnék,
326 I, XXVI | vert argumentumokkal. Tehát én vesztettem el a turnai ütközetet,
327 I, XXVI | német, aki hátul álltam? Én mulasztottam el az elővigyázatot,
328 I, XXVI | kötelességmulasztás. Erről felelek mind én, mind Ocskay Sándor.~Bercsényi
329 I, XXVI | vizsgálatra. Mert ebben én nem pörlekedő fél, hanem
330 I, XXVI | Nagytapolcsánba! Ki tudja azt most? Én az eszeveszett lovasság
331 I, XXVI | Bercsényi távozni készült.~– Én megyek a fejedelmet keresni!~–
332 I, XXVI | keserves zsolozsmát. Mert ha én most odamegyek a táncoló,
333 I, XXVI | más, mint a Cinka Panna? Én csak nem mehetek tárogatót
334 I, XXVI | nevetne a Cinka Panna? Az én hegedűmet nem törte össze
335 I, XXVI | a bajod? Tudod azt, hogy én boszorkány vagyok. Értek
336 I, XXVI | Hogy hínak téged?~– Az én nevem „Deliancsa” – suttogá
337 I, XXVI | elkezdett hegedülni, énekelni:~Én vagyok a, én vagyok a cigányleány,~
338 I, XXVI | énekelni:~Én vagyok a, én vagyok a cigányleány,~Cigányvajda,
339 I, XXVI | Cigányvajda, cigányvajda az én apám.~Az én anyám, az én
340 I, XXVI | cigányvajda az én apám.~Az én anyám, az én anyám cigányasszony.~
341 I, XXVI | én apám.~Az én anyám, az én anyám cigányasszony.~Kinn
342 I, XXVI | erre a kérdésre.~Nem vagyok én szelídecske:~Sem szűz, sem
343 I, XXVI | lyány, sem menyecske,~Mert én égi harmat vagyok.~Este
344 I, XXVI | erdőben ég a gyertya,~Az én babám koppantgatja.~Hol
345 I, XXVI | cigányfajta.~– A cigányfajta én vagyok. Három szeretőd van:
346 I, XXVI | Hát azt hiszed, hogy én nem tudnék olyan szép lenni,
347 I, XXVI | Vagy te lakolsz meg érte! Én ma ki akarok rúgni! Pörbe
348 I, XXVI | most, hogy ki vagyok? – Én vagyok a tündelevény, kivel
349 I, XXVI | fekszik már ott. Azoknak mind én szívtam ki a vérüket. Én
350 I, XXVI | én szívtam ki a vérüket. Én magam, a tündelevény. A
351 I, XXVI | cseppig! – Mégsem ismersz? – Én vagyok a hadrontó valkűr,
352 I, XXVI | kiveri a hősök kezéből. Én vagyok a hadmegállító Rúna,
353 I, XXVI | mondja: „Vissza, Attila!” Én vagyok a cigányleány, Deliancsa:
354 I, XXVI | szétverni az egész tábort. – Én tettem ezt. – Ismersz-e
355 II, I | Hát koldusbíró vagyok én? – Ott volt előttetek az
356 II, I | nem látnám. Még ma mind az én vendégem lenne. De Borbély
357 II, I | a háta mögött ott van az én egész ezredem.~– Nincsen
358 II, I | Érsekújvár felé. Jobban tudom én azt, mint kegyelmed. Jobb
359 II, I | kegyelmed se kísérgessen engem, én sem kegyelmedet.~– Valljuk
360 II, I | meg kedves asszonyának az én feleségem üdvözletét. Nagyon
361 II, I | megáldja. Alá is út, fel is út! Én jobbra, kegyelmed balra:
362 II, II | a fehér barát:~– Mármost én gyónok meg neked.~– Nekem?~–
363 II, II | füledet, s hallgasd meg, amit én fogok gyónni.~– Hallgatom.~–
364 II, II | Legelőször is – confiteor –, hogy én nem Rákóczi híve vagyok;
365 II, II | fehér barát. – Confiteor. Én, amidőn a fejedelem által
366 II, II | Halld tovább! Confiteor. Én most innen Vak Bottyánhoz
367 II, II | árnyéka is valóság, akkor én a magam bőrét ugyan szeretném
368 II, II | A cigányleány dalolt, én meg táncoltam hozzá; aztán
369 II, III | címezésért).~– De nagyon jól van. Én vérségi rokona vagyok kegyelmednek:
370 II, III | Tudja kegyelmed, hogy az én sztropkói váram Zemplénben
371 II, III | minden részről megkezdetni. Én a feleségemet és gyermekeimet
372 II, III | lovászait, hozassa mind ide az én váramba. Száz meg száz paripa
373 II, III | alkalmatlankodni! Mit akartok? Az én házam nem vendégfogadó.
374 II, III | végén van a korcsma.~– De én éppen ide akarok szállni.~–
375 II, III | éppen ide akarok szállni.~– Én? Én? Minden bolond „én”.
376 II, III | ide akarok szállni.~– Én? Én? Minden bolond „én”. Kinek
377 II, III | Én? Én? Minden bolond „én”. Kinek hínak?~– Ocskay
378 II, III | Hiszen tudja!~– Tudom, az én nagyanyám meg a te nagyanyád
379 II, III | ha az ördög idehozott.”~– Én nem szoktam egyebet vacsorálni,
380 II, III | Bolond volt, aki mondta. Az én házamba az a személy soha
381 II, III | csípicsókát játsszon. Az én házam nem fürdőház, ahova
382 II, III | hozzá dohányt? Megállj, majd én megtöltöm a pipádat, mert
383 II, III | Add ide a kulcsát, majd én felnyitom. Nesze a bükkfatapló,
384 II, III | szerezni valamennyit.~– Én még drágábban vettem. Egy
385 II, III | zálogra?~– Nem sokat.~– Én pedig inkább sokat adok,
386 II, III | aranyat?~– Az is jó lesz.~– De én ezt a kincsesládát sem tarthatom
387 II, III | a háznál?~– Nem mondtam én, hogy nincs. Csakhogy nem
388 II, III | számára van itthon. Aztán én nem ígértem neked mást,
389 II, III | Punktum. Azontúl semmi. Az én házam nem fürdőház; azt
390 II, III | tudom. Ezt bízd reám! Tudom én mindennek a nevét. Ez bracelet,
391 II, III | No hát mi bajod vele? Én meg te, az kettő – Bécsben
392 II, III | kettő – Bécsben is.~– De én úgy tudom, hogy ahol háziasszony
393 II, III | ahhoz neked semmi közöd. Az én menyem tisztességes asszony,
394 II, III | Jól van, öreg, jól. Tudom én azt, hogy minden ember tele
395 II, III | is a többihez tartoznak. Én az egész láda kincset értettem.~–
396 II, III | üljetek le, faljatok! Majd én utoljára magam elé veszem
397 II, III | Megkapta kegyelmed az én levelemet? – kérdezé Ozmonda
398 II, III | kegyetlen játékot űzesz velem.~– Én nem vagyok oka, ha játék.~–
399 II, III | Futóbolond lettem miattad.~– Hát én nem lettem az temiattad?
400 II, III | lettem az temiattad? Nem én kerestelek-e fel mindenütt:
401 II, III | Az az Ocskay László, akit én kerestem, akit én bírtam
402 II, III | akit én kerestem, akit én bírtam valaha: az nem te
403 II, III | közöttünk. Te az égben jársz, én a földön.~– Az égben? –
404 II, III | Összeillünk.~– Hm. Tudnék én valamit mondani.~– Mondd
405 II, III | lehet?~– Nem méregettem biz én mázsával, csak azt tudom,
406 II, III | volna rá! Idehozd mind! Én biztos helyre teszem. Soha
407 II, IV | kiállni azt a gondolatot, hogy én más templomba járjak, mint
408 II, IV | jársz, hogy a kisfiamnak ne én tanítsam a vallást, s áttértem
409 II, IV | Micsoda nagy dolog?~– Óh, én nem tudom kimondani annak
410 II, IV | házadat haraggal?~– Nem úgy. „Én küldtem el” őt a házamtól
411 II, IV | őt a házamtól haraggal. Én mondtam neki, hogy soha
412 II, IV | kezdeni a védelmemet.~– Én talán tudom. – Ne haragudjál
413 II, IV | meg érte, édes jó uram, ha én teneked most tanácsokat
414 II, IV | éjszakákon át tusakodtam én efölött magamban, s nem
415 II, IV | drága főt. „Nem. Nem!”~– Én nem tervezek semmi rosszat –
416 II, IV | magamat tartani: hogy ne én kérjek, hanem más kérjen
417 II, IV | erre van éhük, azoknak az én fejem csak appetitorium,
418 II, IV | ügyéből. Akkor azután majd én kerülök a kertajtó felől.
419 II, IV | ellenség földére. Itt van az én kis tót impériumom, ahol
420 II, IV | kis tót impériumom, ahol én vagyok a kiskirály. Annak
421 II, IV | te és gyermekeid, akik az én kincseim vagytok, aztán
422 II, IV | Mert lásd, édes férjem: én attól a gondolattól nem
423 II, IV | alatt húzzuk meg magunkat. Én arra készen vagyok. De hogy
424 II, IV | becsület nélkül éljünk, azt én a világ minden dicsősége
425 II, IV | ítélsz-e el engem?~– Miért? Én nem tudok rád semmit.~Már
426 II, V | vissza nem jövök hozzád! Én most innen Budetinba megyek. –
427 II, V | helyébe jön.~– Azt szeretném én, ha idejönne – szólt felsóhajtva
428 II, V | mert szép testben járnak.~– Én ismerek egyet, aki onnan
429 II, V | este a fonásnál elmesélem én neked a budetini szép Katinka
430 II, V | Katinka történetét, ami az én leánykoromban esett meg:
431 II, V | az élvezetét.~– Ismerem én már azt a történetet.~–
432 II, V | ki. Hiszen majd elmondom én azt neked. Hitetlenség,
433 II, V | Katinka történetét.~– Az én leánykoromban történt ez
434 II, V | egy hét alatt sem, mert én azt a kulcsot a te guzsalyod
435 II, VI | vagy itt, Ozmonda?~– Hogy én vagyok-e itt? Hogy Ozmonda
436 II, VI | Hát ugyan hogyne várnék én rád, mikor azt ígérted,
437 II, VI | hamarább – dörmögé Ocskay.~– Én pedig negyednapja már, hogy
438 II, VI | akartam, hogy mikor megjössz, én befalaztatom magamat abba
439 II, VI | azt minél előbb megkapd. Én ezt a tervet gondoltam ki
440 II, VI | gondolattal, hogy „Mit? Én? Elvegyem Lengyel Magdolna
441 II, VI | hát majd ideadják nekem; én aztán annak adom, akit én
442 II, VI | én aztán annak adom, akit én szeretek. – No hát, hogy
443 II, VII | úr, cinikus gunyorral.~– Én nem, hanem a katonáim, akiknek
444 II, VII | hazudsz? Hiszen nem vagyok én szépasszony! Mintha nem
445 II, VII | szépasszony! Mintha nem tudnám már én is, mint más, hogy eladtad
446 II, VII | De hát ez a te dolgod. – Én nem megyek sehá, se lovon,
447 II, VII | válik.~– No, hát az is az én bajom.~– Persze, hogy az.
448 II, VII | Igen, húsz napra. De én huszonkilenc napig voltam
449 II, VII | Ocskayra:~– Megállj, kutyahitű! Én láttam, mikor levágták az
450 II, VII | fordulatot. A vármegyei hadak az én parancsolataimmal sietni
451 II, VII | esküdnének a király hűségére. Én magam pedig a saját ezredemmel
452 II, VII | hogy engemet elfogjon, s én fogom el őtet. Ezzel a fogással
453 II, VII | pecsétje rajta.~– Ismerem én ezt az írást nagyon jól –
454 II, VII | mondá a bán –, hiszen én küldtem azt a grófnő által
455 II, VII | hetek, havak telhetnek, az én tervem pedig órákra van
456 II, VII | Vak Bottyánt elfogni, majd én magam megyek a császári
457 II, VII | megerősíttetését szorgalmazni.~– Én? Bécsbe?~– Igenis: az én
458 II, VII | Én? Bécsbe?~– Igenis: az én salvus conductusom mellett,
459 II, VIII | A többit majd megtalálom én, ha szükség lesz rá. No,
460 II, VIII | Fektessük egymásra keresztbe. Én – mondja ki-ki a nevét! –
461 II, VIII | hogy vele összejöjjön! – Én magam pedig – én megyek
462 II, VIII | összejöjjön! – Én magam pedig – én megyek fel Bécsbe.~– Te!
463 II, VIII | kell kötnie a koszorúját! Én leghamarább megkapom.~–
464 II, VIII | Bécsben, ha rátalálsz is?~– Én nem kérdeztem tőletek, egyitektől
465 II, VIII | se kérdjétek éntőlem, az én dolgom lesz az. – Most négyen
466 II, IX | ellentmondott a parancsolatnak.~– Én egy generálist viszek!~–
467 II, IX | Kristófot viszed, sem bánom én: a posta az első úr a világon.
468 II, IX | hogy „kicsoda az úr?”.~– Én Ocskay László tábornok vagyok.~
469 II, IX | császár? Sok gauklert láttam én már, aki azt mondta, hogy
470 II, IX | megnövelt hasra üthet rá: ez az én saját szerzeményem. A lumpok,
471 II, IX | haditörvényszék elé állítottak érte. Én hivatkoztam az amnesztialevelemre,
472 II, IX | maradt a vendéglője: nosza én is hamarjában otthagytam
473 II, IX | közbe Ocskay mogorván. – Én tudom a magam útját. Nem
474 II, IX | lehet hetvenkedni. Tudom én minden dolgodat jól. Ha
475 II, IX | tizenkét arany egy esztendőre. Én azonban megduplázom a fizetést,
476 II, IX | pipált az orra alá.~– Mondok én neked valamit, kedves kamerádom –
477 II, IX | velem társaságba, légy az én compánistám. A vendéglőm
478 II, IX | várat a másik után bevettük. Én szolgálok, te meg csak uraskodol,
479 II, IX | kemény dolmánygallér közé. – Én nem azért hívattam kendet,
480 II, IX | De nem érünk rá, mert én nem akarok soká itt időzni.~–
481 II, IX | szólt oda:~– Pedig biz az én vendéglőmbe szokott ám szállni,
482 II, IX | szomszédnő.~– Ha te nem jössz; én jövök.~A grófnő állig és
483 II, IX | Megbocsát kegyelmed, ha én magam jövök kegyelmedhez.~
484 II, IX | jött a grófnő ide utánam?~– Én előre jöttem.~– De azzal
485 II, IX | azok a labirintba vezetnek. Én előrejöttem, hogy kegyelmed
486 II, IX | nagyratörésének útjában áll. – Én hoztam el kegyelmedet idáig,
487 II, IX | felajánlva jött fel Bécsbe. S én hiszem, hogy ott, ahol a
488 II, IX | papirosokkal. – Egyébiránt – én nem láttam semmit.~
489 II, X | Ocskay –, egy hét múlva én már ott viszem a dandáromat
490 II, X | főudvarmesteri hivatalnál. Én addig hozatok a számodra
491 II, X | Gyaloghintót? Nem vagyok én dáma.~– Itt az urak azon
492 II, X | minden ember ebédel. Ma az én privát vendégem fogsz lenni;
493 II, X | kinek híják, és mi a címe.~– Én Ocskay László generális
494 II, X | tollát és fölállt.~– Akkor én önt legelébb is a profoszhoz
495 II, X | napon.~(Hisz azalatt az én ezredem otthon mind szétszalad
496 II, X | gondola magában Ocskay.)~– Az én ügyem azonban nagyon sürgős.~–
497 II, X | szállnak a magyar urak; azok az én legjobb kundsaftjaim. Káromkodnak,
498 II, X | kiabált Federreiter úr. – Ezt én nem tudom utánacsinálni!
499 II, X | bánja; igen okosan feleltél: én is úgy feleltem volna a
500 II, XI | Térdre! Imádkozz, meghalsz! Én vagyok Ocskay Sándor!”,
1-500 | 501-620 |