Kötet, fezejet

 1     I,  I    |          veresek a szemei.~– Hát hogyne sírna az ember, mikor a
 2     I,  I    |          mi az a férfi.~– De már hogyne tudnám? Hát a Gábor bátyám
 3     I,  II   |       sebesítve az ellenséget. – Hogyne? Azok is magyarok voltak.
 4     I,  III  |        biz én leányt, uramöcsém: hogyne adnám, arra tartom – hanem
 5     I,  XIII |  Tudnál-e nyavalyatörős lenni?~– Hogyne tudnék? Láttam elég kórságost
 6     I,  XIII |    nevezett apácák kolostorát?~– Hogyne? Ott akartak egyszer megseprűzni,
 7     I,  XIII |        te feleségedre?~– Bolond! Hogyne ismernél rá? Hát hisz az
 8     I,  XIX  |         Másfél éves a kis kuruc, hogyne tudna már lovagolni. Még
 9     I,  XX   |       Féltékeny vagy érte?~– Hát hogyne!~– De hát kitől tudtad ezt
10     I,  XXI  |          a fia keresztapjául.)~– Hogyne, édes komámuram; mikor mindig
11     I,  XXII |         Érdemes a megtekintésre.~Hogyne! Egy régi ereklyékkel telt
12     I,  XXVI | Deliancsa! Ismered ezt a bort?~– Hogyne ismerném! A cigányasszonyok
13    II,  I    |          a veres köpenyegből?~De hogyne akartak volna? Nem értették
14    II,  I    |          a nagyszombati nótát?~– Hogyne tudnám!~Szép nóta volt;
15    II,  VI   |     várna itt rád más? Hát ugyan hogyne várnék én rád, mikor azt
16    II,  VI   |      falat törtél volna értem?~– Hogyne!~– Aztán elvittél volna
17    II,  X    |        Hallotta hírét kegyelmed? Hogyne hallotta volna! Az egész
18    II,  XVIII|   levette előtte a süvegét.~– De hogyne láttuk volna, csókolom a
19    II,  XVIII|     reparáljuk meg az ekevasait. Hogyne embereltük volna meg két