Kötet, fezejet

 1     I,  VI   |          az ember. Nem mentek az emberek akkor olyan bolondul egymásnak,
 2     I,  XIII |       nagyon tudott a közönséges emberek nyelvén beszélni: megszokta
 3     I,  XXIII|          falak, bizonyították az emberek, mégpedig nemcsak azok,
 4     I,  XXIII|          bosszúságára). Az ilyen emberek, akiknek nem akar bajuszuk
 5     I,  XXIII|   bajusszal megáldott szerencsés emberek iránt, s csípős észrevételekkel
 6     I,  XXV  |       volt fogságban Bécsben, az emberek igen mocskos szájúak, s
 7     I,  XXVI |          tudott múlni az ismerős emberek közül, mintha csakugyan
 8    II,  IV   |          van, és nagy, igen nagy emberek.~– Sohasem féltél ellenségtől.
 9    II,  V    |     famíliája; derék, becsületes emberek. Mert még Rovnye is az oroszlánkői
10    II,  VIII |        az örök változandóságnak; emberek sorába beavatkozó titokteljes
11    II,  IX   |    pipázni meg mulatni. – Gazdag emberek leszünk mind a ketten, a
12    II,  XII  |       ördöggel! Mit akartok itt, emberek? – Kinek loptam el valamijét,
13    II,  XII  |           Ne legyetek becsületes emberek, ha nem igaz, amit mondok.~–
14    II,  XII  |         egész tömeg egyszerre!~– Emberek! Atyafiak! – kiabált a kakastollas –
15    II,  XVI  | suvasztottak, a derék becsületes emberek – csak azután gyújtották
16    II,  XVI  |      végre a hadműveletet. Ez az emberek harca volt az istenek ellen,
17    II,  XVIII|        vette észre, hogy micsoda emberek közé került.~Sátoros cigányok
18    II,  XVIII|          férje utoléri.~– Óh, jó emberek! – lihegé a nő fáradtan. –
19    II,  XXII | kegyelmes bírára talált, aki nem emberek gondolatai szerint ítél,