Kötet, fezejet

 1     I,  I    |       is megölték: aztán meg az anyám bátyját is megölték. – Ez
 2     I,  I    |       Nem így fésült engemet az anyám.~– Megtanulok magam bánni
 3     I,  I    |     leánynak észre nem venni.~– Anyám! Tán valami rossz hírt hallottál
 4     I,  I    |            Óh, kedves, édes, jó anyám. Ez a párta juttatja még
 5     I,  I    |     könny, mint a sebes zápor. „Anyám! Édesanyám! Hová lett a
 6     I,  XIX  |         leszállni a hintóból.~– Anyám! Kegyelmed itt? – szólt
 7     I,  XX   |            Hiszen velem volt az anyám.~Tiszáné tréfára fogta a
 8     I,  XX   |    nagyon szerettük – kivált az anyám. Talán azért?~– Mert szerettük?~–
 9     I,  XXVI |   cigányvajda az én apám.~Az én anyám, az én anyám cigányasszony.~
10     I,  XXVI |        apám.~Az én anyám, az én anyám cigányasszony.~Kinn a pusztán,
11    II,  IV   |         De hát ki mondja ezt?~– Anyám mondta. Mikor utoljára megcsókolta
12    II,  VI   |        futni akart.~– Jaj, jaj, anyám! Az édesapám… úgy nevetett…
13    II,  XIV  |          szabadítót. Ott van az anyám háza, s benne lakik az a
14    II,  XVI  |        zokogni keservesen: „Óh, anyám! Édes jó anyám!”~– Ne anyázz
15    II,  XVI  | keservesen: „Óh, anyám! Édes jó anyám!”~– Ne anyázz mostan! Hanem
16    II,  XVI  |       szilajul forogtak.~– Ugye anyám, ha én férfi leszek, én
17    II,  XVII |        Ennél a szónál, „szegény anyám”, mégiscsak könny szökött
18    II,  XVII |        ősi hajlékunkat: szegény anyám szíve megszakadt miatta.
19    II,  XVIII|         helyre vittem. Ha apám, anyám temetésére hínának; ha menyasszonyom