Kötet, fezejet

 1     I,  VI   |      Sándor…~– Nem tudtam ezt – rebegé Ocskay; de szemeit nem bírta
 2     I,  XI   |     siess! Hozz bizonyos hírt – rebegé a gyermekek anyja, előkeresve
 3     I,  XI   |     magadban?~– Óh, hercegnő! – rebegé Ozmonda elpirulva (s pirulása
 4     I,  XI   |     siess! Hozz bizonyos hírt – rebegé a gyermekek anyja, előkeresve
 5     I,  XI   |     magadban?~– Óh, hercegnő! – rebegé Ozmonda elpirulva (s pirulása
 6     I,  XVIII|        hallottakat mondtam el – rebegé Ozmonda, alázatos térdet-fejet
 7     I,  XX   |       el, édes mennyországom! – rebegé Ocskay, erőteljes két karral
 8     I,  XXII | megcsókolta Ilonka arcát, s azt rebegé neki:~– Kegyelmed már boldog!~
 9     I,  XXV  |   fütyölnek, brigadéros uram! – rebegé a nyargonc.~– Hát hiszen
10     I,  XXV  |      Köszönöm – Soror Arminia – rebegé Ocskay. – Álmodtam én azt
11     I,  XXV  |        enyim sokszor föltámad – rebegé a sebesült férfi, félkönyökére
12    II,  II   |    Isten bocsásson meg neked… – rebegé Ocskay.~– S mily penitenciát
13    II,  III  |     angyalkám? Hogyan mondod? – rebegé Gáspár úr, s Ocskay kezét
14    II,  IV   |         elsápadt, s hűlt ajkkal rebegé:~– Futnunk kell innen? –
15    II,  XV   |        megijedtetek?~– Nagyon – rebegé a káplár, s még az álla
16    II,  XVIII|  ponyvahasadékán hátratekintve, rebegé:~– Jézus! Szent Máriám!
17    II,  XVIII|         össze!~– Óh köszönöm! – rebegé az asszony, s aztán betakargatá
18    II,  XXI  |     nézz oda! Fordulj vissza! – rebegé Ocskay Sándor, keservesen