Kötet, fezejet

501    II,  XII  |              agyon nem ütötték, hogy az én embereim minduntalan a sarkában
502    II,  XII  |               keresték a becsületüket. „Én nem mondtam, hogy egyszerre
503    II,  XII  |             zivatar! Nem tudjátok, hogy én katona voltam, száz csatában
504    II,  XII  |                Angyal”-t megrohanjátok, én mind fekete angyalt csinálok
505    II,  XII  |           vissza Ocskay, a kuruc vezér. Én láttam!~– Ne, bolond, ne!
506    II,  XII  |            lenni? Bemargarírozva tartom én itt a szállóimat? Mit keresitek
507    II,  XII  |                se nyitja ki).~– No, hát én vagyok Ocskay generális!
508    II,  XII  |               kuruc Ocskayt! Itt van az én házamban elrejtve; gyertek
509    II,  XII  |         házamban elrejtve; gyertek fel, én kiadom!~Uccu, neki a szomszéd
510    II,  XII  |      elbolondíttatni magatokat. Ismerem én jól ezt a gauklert! Hasból
511    II,  XII  |            kutya megöli az oroszlánt.~– Én készen vagyok a számadásommal.
512    II,  XII  |                mint az enyim? Mondhatom én azt a gyermekeknek, hogy
513    II,  XII  |                azt a gyermekeknek, hogy én nem a krampusz vagyok, hanem
514    II,  XII  |               ez a drága szép fő! Ez az én kedves, imádott fejem! –
515    II,  XII  |             Csitt! Ne ellenkezzél! Most én parancsolok! Te azt teszed,
516    II,  XII  |        parancsolok! Te azt teszed, amit én mondok!~Ocskay László éppen
517    II,  XII  |                 becsületemre mondom. Az én házamból minden férfinemen
518    II,  XII  |                 amit már megmondtam. Az én házamban egy férfinemen
519    II,  XII  |               mi a drága madarat.~– No, én nem akarom, hogy emberhalál
520    II,  XII  |                egy nyúl ellen. Bemegyek én harmadmagammal a házba;
521    II,  XII  |                 társat majd kiválasztom én magam. Mikor tűz van, senki
522    II,  XII  |               talál valaki ismerni: azt én ölöm meg. – Te ma csak asszony
523    II,  XII  |                Te ma csak asszony légy. Én leszek a férfi!~E válságos
524    II,  XIII |                Bécsbe jön, egyenesen az én palotámba szálljon.~Ocskaynak
525    II,  XIII |                bocsátom kegyelmedet: az én vendégem marad. Rendelkeztem,
526    II,  XIV  |              hitte volna azt.~– Hja! Ha én azt tudtam volna, hogy az
527    II,  XIV  |              elé, s megnevezte magát.~– Én vagyok „lovag Ocskay László”,
528    II,  XIV  |                  s hevesen kiálta rá:~– Én olyan emberrel egy asztalnál
529    II,  XIV  |                 meg.~– Azon ember, akit én megöltem, egy olyan veszedelmes
530    II,  XIV  |                egy vesztett ütközetnél. Én nem gyilkosságot követtem
531    II,  XIV  |                rokonszenvét bírhassa.~– Én ismerem Ocskay László tábornok
532    II,  XIV  |               László tábornok hűségéről én felelek!~Ennél már tovább
533    II,  XIV  |           igenis – erősködék Heister. – Én bizonyos vagyok felőle,
534    II,  XIV  |                Amit ember végrehajthat, én végrehajtom.”~– Ocskay! –
535    II,  XIV  |                 járóföldre. Legközelebb én magam szereztem ilyen tapasztalatot
536    II,  XIV  |             hogy csak hallgasson: „Most én beszélek.”~– Ahogy Ocskay
537    II,  XIV  |                amire azt monda: – „Nem! Én harcolok karddal, pisztollyal,
538    II,  XV   |         Nincsenek porcelánból. Jobb, ha én hajtom végre ezt a hadi
539    II,  XV   |               uramra bízták volna; mert én legalább nem engedem a lakosságot
540    II,  XV   |              parancsol minden embernek. Én nem parancsolok. Én csak
541    II,  XV   |           embernek. Én nem parancsolok. Én csak harámbasa vagyok. Én
542    II,  XV   |               Én csak harámbasa vagyok. Én nem tudok semmit, a gyenyerális
543    II,  XV   |                  Hogy Ocskay László, az én fiam, ide jöhessen, felgyújthassa
544    II,  XV   |              jöhessen, felgyújthassa az én városomat, az én ősi kastélyomat,
545    II,  XV   |       felgyújthassa az én városomat, az én ősi kastélyomat, labanc
546    II,  XV   |                    No, hát jöjjenek! De én előlük el nem futok. Jöjjön
547    II,  XV   |           idejössz, s felgyújtogatod az én házamat meg az egész várost!
548    II,  XV   |          összetéptem. Nem te írtad azt, én tudom. Hozott az Isten!
549    II,  XV   |       keményszívű lesz.~– Azt a levelet én írtam – mondá kemény, érzelemtagadó
550    II,  XV   |                   Te! Ocskay László? Az én vőm? A magyar nép bálványa?
551    II,  XV   |             nekem. Túl vagyok mindenen. Én érzem, hogy meghalok. Nem
552    II,  XV   |                a megtépett mellényt, az én szerette jó fiam, Gáborom
553    II,  XV   |              Mert nincsen meggyújtva.~– Én megparancsoltam kegyelmednek,
554    II,  XV   |             gyújtassa fel a rácaival.~– Én is megparancsoltam a rácaimnak,
555    II,  XV   |           hiszem, a ház asszonya – s az én rácaim babonásak: nincs
556    II,  XV   |                  Miféle kísértet?~– Azt én meg nem mondom, ha kettőbe
557    II,  XV   |      kákompillik! Jöjjetek utánam! Majd én szemébe nézek annak a mumusnak!~–
558    II,  XVI  |            kovácsnál, ha olyan lágy. Ha én nem fáztam meg a lévai nagy
559    II,  XVI  |               subagallér!”~– De átkozom én azt az órát, amelyen veled
560    II,  XVI  |                atyja gyermekeimnek – és én mégis szeretem őt.~S ezt
561    II,  XVI  |                 No, ha te nem, hát majd én megteszem! – hörgé az öregasszony,
562    II,  XVI  |              Semmi baj! Nincs semmi! De én ennél a háznál nem maradok
563    II,  XVI  |              maradjatok itten! Elmegyek én magam a fehércselédjeimmel.
564    II,  XVI  |              tudsz. Jössz vagy maradsz. Én a két gyermekemmel megyek
565    II,  XVI  |               ott van? Nem várhatok rá. Én több éjszakát e födél alatt
566    II,  XVI  |            rövid volt az. „Kedves uram. Én Lietava várában tovább nem
567    II,  XVI  |                  ha nincs ellenedre” – „én akarok!”. Ezt írta neki.~
568    II,  XVI  |                 hanem az Ocskay László. Én vagyok Pestvármegyei!~–
569    II,  XVI  |             voltak, mi csak ötvenen. Az én embereim nagyobb része leugrált
570    II,  XVI  |              forogtak.~– Ugye anyám, ha én férfi leszek, én is így
571    II,  XVI  |              anyám, ha én férfi leszek, én is így fogok harcolni, mint
572    II,  XVII |    társzekerekkel Podhrágy felé cafolt; én meg kétfelé nem szakadhattam,
573    II,  XVII |                lármát öreg! Visszakapom én azt. Holnap egész csapatommal
574    II,  XVII |                 azt gondolod, hogy majd én addig teneked folyvást itt
575    II,  XVII |           akartam.~– Te tudod azt, hogy én szeretem Ocskayt?~– Ha magadat
576    II,  XVII |             világ minden szép asszonya! Én voltam a cigányleány is!
577    II,  XVII |                voltam a cigányleány is! Én voltam minden és mindenütt!~
578    II,  XVII |                Ezt nem adom neked.~– De én elveszem ezt tőled! – suttogá
579    II,  XVII |                 és essél kétségbe, hogy én már fél éve, hogy katolikussá
580    II,  XVII |               úgy tett, mintha sírna.~– Én vigasztaljalak-e? – mondá
581    II,  XVII |           együtt megöljük Ocskayt. Mert én inkább megölöm, minthogy
582    II,  XVII |                    Tisztítja az észt. – Én világosan beszélek. – Nem
583    II,  XVII |      mértékletes háziapának képzeled őt én, én ismerem csak őt igazi
584    II,  XVII |              háziapának képzeled őt én, én ismerem csak őt igazi valójában –,
585    II,  XVII |               élsz, ha tőle elválsz; de én megsemmisülök – itt – és
586    II,  XVII |                és gyűlöli. Tudod ezt?~– Én fölemelem és szeretem.~–
587    II,  XVII |               Mert az enyim.~– Akkor az én jogom erősebb, mert régibb.
588    II,  XVII |               hazáját elhagyta miattam. Én voltam a vezérlő angyala,
589    II,  XVII |         fényében. Eltértél hazádtól, és én követtelek, mint hű hitestársad;
590    II,  XVII |            titkot. Te voltál az, aki az én szegény jó bátyámat, az
591    II,  XVII |                 szegény jó bátyámat, az én szeretett Gáboromat megölted.~
592    II,  XVII |              azt a nagy fájdalmat, amit én most érzek; de érezni fogom
593    II,  XVIII|                ezt? – kérdezé Ocskay.~– Én!~– Légy érte örökre átkozott! –
594    II,  XVIII|                 fogsz halni! – Meghalok én is. Meghalunk mind a ketten!…~            ~
595    II,  XVIII|        Kegyelmed az itten?~– Nem vagyok én Jávorka! Dehogy vagyok én
596    II,  XVIII|               én Jávorka! Dehogy vagyok én Jávorka többet. Mert én
597    II,  XVIII|                 én Jávorka többet. Mert én Ocskay László árnyéka vagyok.
598    II,  XVIII|                 feje fölött, mint ahogy én járok mindenütt az ő nyomában.
599    II,  XVIII|                 az ő nyomában. Nincs az én életemnek semmi más célja
600    II,  XVIII|                  kegyelmes asszonyom?~– Én nem tudom. Nekem senkim
601    II,  XVIII|                 magához kívánjon.~– Hát én talán többet tudok. Nem
602    II,  XVIII|               szeretni többé nem lehet. Én is úgy szeretem. Mikor a
603    II,  XVIII|                 a fejét fogja vágni, az én szívemet is vágja – de mégis
604    II,  XVIII|      veszedelmébe! Ne fogjátok őt el az én szemeim láttára, a gyermekei
605    II,  XVIII|                a ferde pofájával! Az az én bálványom. Annak esküdtem
606    II,  XVIII|                ha irgalmat tennék vele, én viseljek minden átkot, ami
607    II,  XX   |      Érsekújvárra a hírrel.~December 29-én jött vissza a cigány azzal
608    II,  XX   |                is megkísérté miatta; de én bizonnyal mondom kegyelmednek,
609    II,  XX   |            meggyógyítsa.~– Majd hívatok én neked olyan borbélyt, aki
610    II,  XX   |               csak azt engedjétek, hogy én ölhessem meg a tegnapi Ocskay
611    II,  XX   |               te mondasz. Ellenben amit én mondtam, az megáll: „Ha
612    II,  XX   |              angyalodhoz hűtelen lész – én leszek a megölő hóhérod.” –
613    II,  XXI  |               és térdre esett előtte.~– Én vagyok Ocskay Lászlóné.
614    II,  XXI  |             Igenis – dörmögé a vezér. – Én nem vagyok a sok beszéd
615    II,  XXI  |             vagyok a sok beszéd embere: én tenni szoktam. Megírtam
616    II,  XXI  |             Lászlónak levágják a fejét: én cserében ezt a három kuruc
617    II,  XXI  |              szeretted Ilonkát, mielőtt én elvettem. Bocsáss meg, hogy
618    II,  XXI  |      megfosztottalak boldogságodtól. Ha én elvesztem, tedd őt boldoggá.
619    II,  XXI  |                végrendeletemmel együtt. Én e szegény nőnek a szívét
620    II,  XXI  |               Az ő anyja megátkozta (az én bűnömért) az ő gyermekeit,