Kötet, fezejet

 1     I,  III  |           szemérmes hajadonnak.~– Köszönöm, édes asszonynéném – felelt
 2     I,  III  |          pengővel, se kongóval.~– Köszönöm szívesen, édes asszonynéném,
 3     I,  XIX  |         tartsa kegyelmed magát.~– Köszönöm a gráciát! – Azzal ismét
 4     I,  XXII |       szíves ajánlatára –, nagyon köszönöm a kegyes megkínálást, s
 5     I,  XXII |           lovagnak.~– Igen szépen köszönöm a bokrétát; ez az én kedvenc
 6     I,  XXII |           megadta rá a választ.~– Köszönöm a fejedelem szíves gondoskodását
 7     I,  XXIII|      sokat tapasztalt már? Nagyon köszönöm. Megemlegetem róla. Mármost
 8     I,  XXV  |     hollója – suttogá az apáca.~– Köszönöm a hollónak. Isten fizesse
 9     I,  XXV  |     leírom a levelét a nejéhez.~– Köszönöm, soror Arminia, az ég jutalmazza
10     I,  XXV  |           azt a lázár ajkaihoz.~– Köszönöm – Soror Arminia – rebegé
11    II,  I    |         az ellenséget frontban.~– Köszönöm, elég volt már a franciából.
12    II,  I    |    kegyelmednek? – szólt a bán.~– Köszönöm kérdését, mind egészségesek.~–
13    II,  IX   |      éppen Bécs városában.~– Úgy? Köszönöm.~– Még nem is tudta kegyelmed,
14    II,  XIII |      Üdvözlöm kegyelmességedet.~– Köszönöm. (Elmehettek már! – gondolá
15    II,  XIII |     üdvözölni kegyelmességedet.~– Köszönöm! Alászolgája.~Ez is elment.~
16    II,  XVII | megvigasztaltad szomorúságában! – Köszönöm, jó lélek.~Ozmonda érzé,
17    II,  XVIII|         menni.~– Valóban jó lesz; köszönöm a jó tanácsot.~– No hát
18    II,  XVIII|         szívbe gyúrta össze!~– Óh köszönöm! – rebegé az asszony, s