Kötet, fezejet

 1     I,  IV   |         tekinte a nagyasszonyra.~– Kegyelmes nagyasszonyom! Hát mivel
 2     I,  XIX  |           el ocskói kastélyából. A kegyelmes lovagias kötelessége, hogy
 3     I,  XX   |          őfelsége küldte őt hozzám kegyelmes iratokkal. Az egyik levélben
 4     I,  XXII |          Nincs valami kívánságod a kegyelmes úrhoz?~– Csak arra keernem
 5     I,  XXII |         szomorúan hallgató száj?~– Kegyelmes uram – viszonzá a bán szíves
 6     I,  XXIII|           kutya szív.”~– Megengedi kegyelmes uram, hogy itt maradjak
 7     I,  XXIII|       beveszem.~– Nem az enyémből, kegyelmes uram. Nincs a kegyelmed
 8     I,  XXIII|          ablakon.~– Ne tegyük azt, kegyelmes uram. Lássa, a doktornak
 9     I,  XXIII|       leszek mellette.~– Elvégzem, kegyelmes uram.~– Most pedig kérem,
10    II,  II   |          is lesz egy szavam hozzá: kegyelmes és kegyetlen uraim!”~Csalatkozni
11    II,  VII  |            Mit szól a plánumomhoz, kegyelmes bán uram?~– Azt mondom,
12    II,  XIII |         mondá el a következőket:~– Kegyelmes úr! Jelentem, hogy a lázadás
13    II,  XIII | lampionokkal.~Hát ennek mi kell?~– Kegyelmes úr, jelentem, hogy a lázadás
14    II,  XIII |    természetű volt a látogatás.~– „Kegyelmes úr, jelentem, hogy a lázadás
15    II,  XIII |        oldalán, s az is rákezdé:~– Kegyelmes úr, jelentem, hogy a lázadás
16    II,  XVII |        legyen Hozzád is, hozzám is kegyelmes, irgalmas Isten.~Holtig
17    II,  XVIII|         hová menjünk, hová vigyem, kegyelmes asszonyom?~– Én nem tudom.
18    II,  XXII |            másvilágra, s bizonyára kegyelmes bírára talált, aki nem emberek