Kötet, fezejet

 1     I,  I    |  vidékről a vendégek: akiket a ház ispánja elrendelt szobáikba
 2     I,  XXIII|      egyszerre megtud az egész ház, s aztán az egész világ.~
 3    II,  I    |         Délig tele volt minden ház marodeurökkel; félő volt,
 4    II,  V    | éjfélen túl fönn lenni, mert a ház asszonya így szokta.~Az
 5    II,  V    |     végezni a balladát, hogy a ház ura ráköszöntse a tele poharat.
 6    II,  VII  |  negyednapra került elő maga a ház ura, Szunyoghy Gáspár uram
 7    II,  IX   |    mind ismerik őt jól, minden ház, minden emberi szív úgy
 8    II,  IX   |        csak úgy döngött bele a ház.~Scharodi magában kacagott,
 9    II,  XII  |  kiadom!~Uccu, neki a szomszéd ház kapujának az egész tömeg
10    II,  XIII |        csak úgy rengett bele a ház; az István toronyban megszólalt
11    II,  XV   |                   XV. Az anyai ház~Csigavér! – mondá magában
12    II,  XV   |     Addig van! De hát az anyai ház? Tiszáné nagyasszony kastélya!~
13    II,  XV   |  mögött a harámbasát. – Minden ház fel van perzselve az utolsó
14    II,  XV   |       harámbasához.~– Hát az a ház mért nem ég ott?~– Mert
15    II,  XV   |       kiterítve; úgy hiszem, a ház asszonya – s az én rácaim
16    II,  XVI  |    járás megszűnt. A falukon a ház ereszéig ért a hó, s a lakosok
17    II,  XVII |   felesége. Óh, hogy szaladt a ház ura maga a hintó elé! Milyen
18    II,  XVII |    semmis és haszontalan. Ez a ház már az osztrák császár birodalmában