Kötet, fezejet

 1     I,  I    |     legkisebbig. Azok mind a Gábor fiú ünneplő köntösei voltak,
 2     I,  I    |            másokat, az igen szelíd fiú volt.~– Én nem is tudom,
 3     I,  III  |            házhoz; csendes, szelíd fiú; akin mindig úgy látszott,
 4     I,  XI   |            valamit súg a nagyobbik fiú fülébe, mire annak egyszerre
 5     I,  XI   |           vannak, két kis savoyard fiú áll ottan, csak a borzfejű
 6     I,  XI   |         utána? – kérdé a nagyobbik fiú.~– Majd ha visszajön – suttogá
 7     I,  XI   |            valamit súg a nagyobbik fiú fülébe, mire annak egyszerre
 8     I,  XI   |           vannak, két kis savoyard fiú áll ottan, csak a borzfejű
 9     I,  XI   |         utána? – kérdé a nagyobbik fiú.~– Majd ha visszajön – suttogá
10     I,  XXII |          Ilonkát.~– Mi a neved, jó fiú? – szólt hozzá Ocskay.~Marci
11     I,  XXII |           Makacs, akaratos, szilaj fiú: egészen az apja fia!~Ha
12     I,  XXII |     magukra vannak, felkölti egyik fiú a másikat álmából, s tanítgatja
13     I,  XXIII|         Ocskay jót nevetett a bohó fiú expectoratióin. Hitte, hogy
14     I,  XXIV |            mindent. Én igazi bécsi fiú vagyok, a händelfanger céhből:
15     I,  XXVI |          Lászlónak.~– Megrettent a fiú Forgách példájától: vestigia
16    II,  IV   |         aztán egyúttal a nagyobbik fiú is fel lett szabadítva a
17    II,  V    |       Katinkának, a Gimesi Forgách fiú, István volt a neve. Olyan
18    II,  XVIII| nyugtalankodni kezdett a nagyobbik fiú, s a bunda alól egyre nyafogta: „