Kötet, fezejet

 1     I,  III  |               nem hallja azt senki – úgyhogy az egész fényes üdvözlet
 2     I,  IV   |              az elbűvölt malacfejet, úgyhogy az nem beszélhetett ki többé
 3     I,  VII  |              is a kálvinista hitről, úgyhogy már akkor, mikor az ő anyjának
 4     I,  VIII | kiegészítette azt új önkénytesekkel, úgyhogy mire Zólyomnál táborba kellett
 5     I,  X    |              egész a Dunáig terjedt, úgyhogy a dámvadak néha átugráltak
 6     I,  XIV  |           kell azzal szembeállítani. Úgyhogy az ő jelenléte a haditanácsban,
 7     I,  XXII |            el is felejtette a nevét; úgyhogy Ozmonda segíté ki a zavarból;
 8     I,  XXII |            trombitaszónál felkeltek, úgyhogy a felkelő nap már ott találta
 9     I,  XXII |             fejedelemnő kíséretéhez; úgyhogy a határvendéglátónál már
10     I,  XXIII|             s a legbátrabb viaskodó; úgyhogy sokkal többet forgatta a
11     I,  XXIV |          maguk népies viseleteikben, úgyhogy rájuk lehetett ismerni már
12     I,  XXV  |   intézkedések rendesen megtétettek, úgyhogy a megszállás hetedik napján,
13    II,  III  |            árkádok látszanak emelni, úgyhogy a távolból olyannak tetszik,
14    II,  III  |        koszorút raktak a képe körül, úgyhogy a babérlevéltől nem látszott
15    II,  XIV  |            falut, tanyát fölégetnek, úgyhogy mi nem találunk mást, mint
16    II,  XVI  |       szállingózva, rúgtattak utána; úgyhogy semmi rend nem volt a rohanásban.~
17    II,  XX   |         átszökdösött a fejedelemhez, úgyhogy vége felé nagyobb volt az