1-500 | 501-542
Kötet, fezejet
1 I, I | Mármost hát nála nélkül költik el a lakodalmas kását.~Tisza
2 I, I | a nagyasszonyt!~Ő ítélje el a dolgot. Ő a tekintély.
3 I, I | een.~– Hát a fiam nem jön el?~– Jönne biz az, de nem
4 I, I | Erre meg a méreg öntötte el az anya szívét, dühösen
5 I, I | Hát bajvívásban esett el?~– Biz a volt annak a veege.~–
6 I, I | Nem beszélted még ezt el senkinek?~– Ha senki se
7 I, I | szólj felőle, amíg a mai nap el nem múlik.~– Nem szólneek
8 I, I | már az östökömet eresztené el a nagyasszony.~Mert még
9 I, I | csak nem eresztette őt el.~– „No, hát mi az? Hogy
10 I, I | bajvívásban esett volna el! – Bizonyosan ott is a becsületét
11 I, I | nem gyújtja azt tűzlángra: el van az még rejtőzve. Hosszú,
12 I, I | arról a tájról. No, csak el ne kezdj sírni te is. Az
13 I, I | királyt azért vesztette el az Isten, mert álmokat magyarázott,
14 I, I | is halva! Isten pusztítsa el a gonoszokat!~E szóra általános
15 I, I | Erőnek erejével hurcolják el őt leánytársai be az ágyasházba.
16 I, I | módon! Pokol tüze eméssze el az ilyen világot.~Tormássy
17 I, I | asszonyoké. S ha a mi tüzünk el nem emészti ezt a rossz
18 I, I | én mondani?~– Hát mondjad el, édes húgom, azt a mesét,
19 I, II | portyázásokkal tarisznyázódott el.~Délest felé az ég egyszerre
20 I, II | ahány, annyiféle, talán el is sülne minden ötödik,
21 I, II | dolmányosok.~Úgy hullottak el a rongyos gárda, a meztelen
22 I, III | demutkavirág azoknak a sírján, akik el vannak temetve.~Ilonka kisasszony
23 I, III | nagy hőstettet követett el. – Az ekként kifizetett
24 I, III | napra új hőstett feledteti el a régit. Úgy jár az országban,
25 I, III | hanem azért akkor sem mondta el, ami a nyelve hegyén látszott
26 I, III | nap Szentbenedeket kapta el, csak úgy fél kézzel, másnap
27 I, III | nyomul előre.~Ott bandukolt el a vert had egy csoportja
28 I, III | annál.~Valami édes kín állta el szívét: azt hitte, hogy
29 I, III | aztán a lovag Tiszánénak –, el is fogadom a szíves meghívást,
30 I, III | meglesz az. Semmi étel sem hűl el odáig. S ahányra terítve
31 I, III | dolmányáról, fehér paripájáról el sem veszthette az ember
32 I, III | egyetlenegy pisztolyt sütöttek el, s az is halálra találta;
33 I, III | garmadába!” A gyermekek el szoktak hinni mindent szórul
34 I, III | itt vannak, én hadd lássam el a csapatját minden szükségessel.
35 I, III | szívesen, édes asszonynéném, el is fogadom örömmel, amit
36 I, III | ütközetet és a várvívást. „El is hervadtak szegények.”
37 I, III | szemérmetes zavarát növelni. El is tűnt onnan nagyhamar,
38 I, III | támadt, hogy ki foglalja el az első helyet, azt a karszéket,
39 I, III | azt meg, hát csak foglalja el a győztes helyét.~A nagyasszonynak
40 I, III | nagyasszonynak akarva nem akarva el kellett foglalnia a prezídiumot,
41 I, III | közöltettek.~A nagyasszony el akarta hagyni az asztalt,
42 I, IV | életemmel együtt veszi ezt el valaki. – De ni! Mi a ménkű?~
43 I, IV | töltelékeket csak úgy tüntette el egymás után, mintha ott
44 I, IV | hahota alatt alig vonul el egy mosolyra. Ocskaynak
45 I, IV | Csak Ilonka halaványult el erre a szóra. Őneki jutott
46 I, IV | Mondom! Egy nap sem múlik el anélkül. Pedig milyen szigorú
47 I, IV | hogy senkitől egy tűt érőt el ne vegyenek. Egy közvitéz
48 I, IV | elől, s a párnák közé dugta el a fejét, hogy ne hallja
49 I, V | idehaza van: senki se fogta el. Ha kérdezem tőle: mért
50 I, V | akadt, aki verseket darált el előtte: azelől elbújt, ha
51 I, V | semmit sem örökölt. Aki ezt el akarja venni, a másvilágról
52 I, V | közte. Uradnak fogadod-e el vagy bátyádnak? Ha uradnak
53 I, V | lesz, ha bátyádnak fogadod el, akkor is fiam lesz. No,
54 I, VI | válaszolta, hogy ha a napjára el nem jöhet is az esküvőnek,
55 I, VI | mézesheteket ott tölteni el; amíg a háború szünete tart.
56 I, VI | családnak, hatalmasítsák el utódaidat e földön a jövő
57 I, VI | dörmögé halkan Csajághy –, az el van temetve a sírban, csak
58 I, VI | te ezt a jelenetet valaha el tudnád felejteni!~– Soha
59 I, VII | hogy még a pipa se lopjon el tőle egy pillanatot is az
60 I, VII | olvastatásával térítették el a jó Brandenburgi Katalint
61 I, VII | hogy ki hogyan ragadhasson el egy lelket a másiknak az
62 I, VII | Sándortól, az alvezértől; el kellene már foglalni Kékkőt,
63 I, VII | Isten! Ilyen sírást követni el egy mókusharapás meg három
64 I, VII | a fejedelemnek, csapjon el a hivatalomból, tegyen helyembe
65 I, VII | soha senkit, soha semmit el nem árulok többet ebben
66 I, VII | fogom. Mert ha ezt a levelet el nem olvasod, akkor én, parancs
67 I, VII | nagyobb úrtól. Ezt bizonnyal el fogod olvasni. – Anyád írja.~
68 I, VII | kegyelmed a haza ügyétől soha el ne térjen. Itt minden ember,
69 I, VIII | amivel az ellenkezőt rendelte el. Nagyon jól akarta csinálni
70 I, VIII | Ocskayt azonban még nem hagyta el az öntudat. Tudta ő azt
71 I, VIII | fűszerszámos ládáját hozta el magával; mivelhogy olyan
72 I, VIII | a várba, ott reteszelte el magát.~– Hogy énnekem nem
73 I, VIII | legnagyobb részed, hidd el. Mert azáltal, hogy te a
74 I, VIII | öreget lepedőben vitték el a csatatérről, s vele aztán
75 I, VIII | labancok mire határozzák el magukat. Ha az egész seregükkel
76 I, VIII | labancokat, hanem azok nyomják el az ő kurucait.~Nem volt
77 I, IX | ezalatt otthon?~Hónapok múltak el, hogy Ocskay László nem
78 I, IX | előtte. Hogy nem felejtették el, afelől bizonyos. A féltés
79 I, IX | a trombitások vesztették el az ütközetet. (Mint például
80 I, IX | Csajághy.~– Akkor hát készítsd el a dandárunkat az indulásra.~
81 I, IX | férfi volt.~– Ne ragadtasd el magad ilyen indulatra, vezérem;
82 I, X | ha kitalálták, végezzék el. Tudni kell, hogy régen
83 I, X | elvehetitek, amire nincs, azt el ne rontsátok, ami lábán
84 I, X | jönni! Azért a népet tőlünk el ne vadítsátok. Sőt inkább
85 I, X | poklokra, hogy én veszem el azt, ami a tied!”~Egy egész
86 I, X | asszonynépével, s azt vinni el magával, áldozatul az elrabolt
87 I, X | császárvárosba, s rémülettel töltsön el százezer embert; viszont
88 I, X | álmából, ágyúkat sütöttek el, rakétákat eregettek fel
89 I, X | visszavonulásra gondolni.~A pokolszomj el volt kissé oltva szívében.
90 I, X | régiségeknek; de azért nem vitt el belőlük egyebet, csak, ami
91 I, X | dévényi átkelőnél vágják el az útját a visszavonuló
92 I, X | is háborítatlanul vihesse el a zsákmányát egész Nagyszombatig,
93 I, XI | márványszobor idomait árulja el.~A halavány arcú hölgy kezével
94 I, XI | akadémiának. Csak olykor árulja el magát, mikor egy-egy ágyúlövésre
95 I, XI | észre annak az okát, annyira el volt merülve az áhítatban;
96 I, XI | kezét, és csókjaival halmozá el, térdeihez borulni törekvőn.
97 I, XI | márványszobor idomait árulja el.~A halavány arcú hölgy kezével
98 I, XI | akadémiának. Csak olykor árulja el magát, mikor egy-egy ágyúlövésre
99 I, XI | észre annak az okát, annyira el volt merülve az áhítatban;
100 I, XI | kezét, és csókjaival halmozá el, térdeihez borulni törekvőn.
101 I, XIII | volt Cinka Pannája. – Hogy el ne maradjunk valahogy az
102 I, XIII | cigányleány volt.~Ocskay hozta el Sopronból, mikor azon a
103 I, XIII | vezér mindenféle praktikával el akart tőle rabolni.~Volt
104 I, XIII | meghallotta hegedülni, soha el nem felejtette. Arannyal
105 I, XIII | s teli vannak a hordók. El nem maradna az Ocskaytól! –
106 I, XIII | maradna az Ocskaytól! – El sem lehet fogni, mert hiszen
107 I, XIII | rendezettebb erővel másodszor is el lehet hatolnunk Bécs külvárosáig,
108 I, XIII | zárt helyre rekesztették el.~– Még nem mondtam el végig
109 I, XIII | rekesztették el.~– Még nem mondtam el végig a tervemet. Most Balahó
110 I, XIII | egy semmi lehetetlenséget el nem ismerő perversus ember
111 I, XIII | barát legyen belőlem, ha el nem hozom a kegyelmed asszonyát!
112 I, XIV | Csallóközbe, úgy került el a császári derékhad háta
113 I, XIV | szerszám. Bizonyos, hogy el fog válni, mert mind a két
114 I, XIV | híres volt: vezére nem tűrt el semmi kihágást, s amilyen
115 I, XIV | lenni; hanem ha az ellenség el nem eresztette, beállt hozzá
116 I, XIV | nagyfejű! Mármost hát búcsúzz el a fejedtől, mert elhozom
117 I, XIV | úgy találomra foglalták el az előre meghatározott helyeiket
118 I, XIV | hogy „cape! rape!” Dugd el, vedd el! A fejedelem seregének
119 I, XIV | cape! rape!” Dugd el, vedd el! A fejedelem seregének ez
120 I, XIV | bekövetkezik, akkor kezdődik el az ő cselekvése! Addig hadd
121 I, XV | mind azt hitték, hogy már el van veszve az ütközet, s
122 I, XV | megfutott, a jobbszárnya el volt szakítva.~Rákóczi,
123 I, XV | legjobban végezé, rúgtatott el a Fehér-hegyek felé; a harmadik
124 I, XV | akiket Bagocsay hozott el magával Dunántúlról. Heister
125 I, XV | gondolhatott még, hogy élve el ne hagyja fogatni magát.~
126 I, XV | tartaléksereg. Hová tűnt el a fejedelem? A hatalmas
127 I, XV | felkelő sereg? Föld nyelte el őket? Nem is látták az ellenséget!
128 I, XVI | falak nem ágyú ellen valók.~El van határozva, hogy meg
129 I, XVI | helyesebb magyarázat. Ez találta el az igazit. Hamarább is visszaérkezett
130 I, XVI | ne Rákóczi Ferenc költse el a szép refectoriumban.~–
131 I, XVI | a csúf kép itten? Tagadd el! Alatta a neved. Hát ilyen
132 I, XVI | kényszerítve szolgáltam, annyira el voltam telve excellenciád
133 I, XVI | egyitek a másikra, hogy el ne szökjetek, – nem kelletek
134 I, XVII | üdvözletet, hogy az Úr fordítsa el a gyönge gyermeki szívről
135 I, XVII | lapokat adtak ki, amikben el lettek számlálva a kurucok
136 I, XVII | van egy jó tervem.~– Mondd el!~– De senkivel sem szabad
137 I, XVII | se rossz dolgában soha el nem hagyom”? Bűnöm nekem
138 I, XVIII| Beckóban van. Nem mehet onnan el. Ott majd megnyomják!~Dejsz
139 I, XVIII| majd az én késem nyeld el, ha ezermester vagy!” Heister
140 I, XVIII| belvárost és a várat keríti el, boltozatos kapukkal elzárva.
141 I, XVIII| mint az egérfogóban.~Ocskay el tudott készülni.~Este indult
142 I, XVIII| puskatűznek. Nyolc golyó találta el a testét; de egy sem ütött
143 I, XVIII| sürgés-forgása foglalta el. Kiszámítható, hogy Viard
144 I, XVIII| hogy a sebeivel jobban el van foglalva, mint a terem
145 I, XVIII| volna, ha csak úgy mondanák el egyszerűen, hogy a kurucok
146 I, XVIII| ez a halottja olyan jól el van temetve! Miként egy
147 I, XVIII| rábízott azért, hogy mondja el annak a hatalmas államférfinak
148 I, XVIII| vas embert olyan szépen el tudtad innen küldeni.~–
149 I, XVIII| magadnak, s ha te megtudod, úgy el fogod azokat titkolni, hogy
150 I, XVIII| hogy álmodban sem mondod el senkinek; mert ha hírré
151 I, XVIII| hadvezéri rangot foglal el, míg ő csak dandárvezető:
152 I, XVIII| törvényszék előtt mondaná el végig valaki. Ahány név,
153 I, XVIII| csak a hallottakat mondtam el – rebegé Ozmonda, alázatos
154 I, XVIII| velem ma elkövettek, valaha el fogom felejteni? Hogy mindazokon,
155 I, XVIII| topolyfavesszőt! Kiáltsd el: „Istennél a kegyelem!”
156 I, XVIII| füledbe súgni: „Ne törd el: add nekem, én elültetem,
157 I, XVIII| Ah! A nővel! A nővel? Ezt el is felejtettem, hogy hiszen
158 I, XIX | selyemkelme kiválasztásánál el ne felejtse kegyelmed, hogy
159 I, XIX | kérdé Ocskay, felgerjedését el nem titkolhatva.~– Nonono!
160 I, XIX | ön pedig házas. Ki veszi el tőlem azt a jogot, hogy
161 I, XIX | ezt a nevet, s az angyal el fogja önt még vinni a száműzetés
162 I, XIX | száműzetés pokolországába: el fogja vinni még a vérpadra
163 I, XIX | vissza, hogy „még nem jöhet el a cserére”?~Mintha éles
164 I, XIX | egészen.~Arcának nagyon el kellett árulni indulatját,
165 I, XIX | kárörömmel tekinte reá. El akarta azt titkolni jobban.~–
166 I, XIX | szeretem – és tisztelem. Ő el fog jönni, amint az izenet
167 I, XIX | Pedig a munka sietős: estig el kell ruhának, cípőnek, fehér
168 I, XIX | vertugadén, pufándli mind el nem készül; míg a haja szép
169 I, XIX | párizsi divat szerint, estig el is készül, s Ozmonda grófnő,
170 I, XIX | dámának öltözve, hagyhatja el azt a termet, ahová reggel
171 I, XIX | elragadták, tenger idő múlt el, s az asszony csak egy rövid
172 I, XIX | a nőt kegyelmed ragadta el ocskói kastélyából. A kegyelmes
173 I, XIX | fölér vele. Kérem, járjon el ez ügyben minél nagyobb
174 I, XIX | gyanútalan szívvel járt el Ozmonda megbízásában. Legbiztosabb
175 I, XIX | rossz indulatok torzították el vonásait egyszerre. Kezével
176 I, XIX | siettesse a cserét. Én küldtem el a levelét ma kilenc napja.~
177 I, XIX | vele vagyok. Együtt fogtak el bennünket az ocskói kastélyban.
178 I, XIX | az anyósának. Hová tűnt el a sárga szemű szörny egyszerre!
179 I, XX | egymáséi lehetnek! Soha többet el nem válnak. „Nem is volna,
180 I, XX | is volna, hova hagyjalak el? – mondá Ocskay. – Kastélyom
181 I, XX | Hanem ezt az utolsót soha el nem felejtem. Ez keserves
182 I, XX | némbert.~– Vége van. Felejtsük el!~– Mindent elfelejtenék
183 I, XX | feleségére, de nem ám azért, hogy el ne csábítsák kegyelmedtől,
184 I, XX | anyánkhoz, hadd mondjam el egyszerre mindkettőtöknek,
185 I, XX | nagyobb boldogság; mert én el nem maradok tőled semmiféle
186 I, XX | sátor alatt; sehol engem el nem hagysz magadtól!~– Nem
187 I, XX | magadtól!~– Nem is hagylak el, édes mennyországom! – rebegé
188 I, XX | kincsét. Dehogy hagylak még el valaha magamtól. Halld meg,
189 I, XX | Hanem egyet mégsem mondott el Ocskay László a feleségének.
190 I, XXI | mint a záporeső.~– Hagyjad el már, boszorkány, hagyd el;
191 I, XXI | el már, boszorkány, hagyd el; hisz az ember egészen bolonddá
192 I, XXI | pedig még nagyon sokszor el kellett húzni azt a nótát,
193 I, XXI | ember ezzel a nótával aludt el: még a dajka is azzal altatta
194 I, XXI | a dajka is azzal altatta el a kis Gáborkát.~Reggelre
195 I, XXI | addig csak mégsem megyek el, amíg egy kis szerencsét
196 I, XXI | bánom, már megmondtam, hogy el nem maradok tőle, megyek
197 I, XXI | vele minden háborúba, de én el nem hagyom többet.~– Igenis –
198 I, XXI | kacagni, s kacaj közt mondá el:~– Hát értsük meg a dolgot,
199 I, XXI | Csak Ocskay komolyodott el egyszerre. Valami villámlott
200 I, XXII | megértett, s a férjének majdan el is mond.~Azzal, etikett
201 I, XXII | barátné?~Ozmonda döntötte el a kérdést.~– Ah, hiszen
202 I, XXII | bemutatni, egynek éppen el is felejtette a nevét; úgyhogy
203 I, XXII | pár könnyűvérű fiatalúr el is nevette magát.~A bemutatást
204 I, XXII | szemei, az ajkai nem árultak el semmi tudást; tettetni pedig
205 I, XXII | tűzijátékot ropogtattak el a vendégsereg és a városi
206 I, XXII | nehéz akadály van. Rákóczi el akarja magát ismertetni
207 I, XXII | minden tizedik szavát hidd el; de ha még könnyezni is
208 I, XXII | sarkakon nyikorogva fordult el az ajtó; a feltárult szoba
209 I, XXII | óta.~– Hát miért fogtak el?~– Mert annak, aki kergetett,
210 I, XXII | közbeszólt:~– Bécs alatt fogták el a fickót, levelet akart
211 I, XXII | a csatamezőn.~Úgy váltak el, mint akik lehetnek valaha
212 I, XXII | vára volt: nemrég foglalta el; sok harcot kiállott, régi
213 I, XXII | szerint Eleonóra maga foglalta el a hátulsó ülést, a kísérő
214 I, XXII | kifejezésével valami titkot el ne áruljanak. A titkot előre
215 I, XXII | többet is mondott.~– Mondja el kegyelmed neki még azt is,
216 I, XXII | ő arcképe előtt mondják el imáikat. Mondja el neki,
217 I, XXII | mondják el imáikat. Mondja el neki, hogy az ő neve az,
218 I, XXII | meg a hintó mellett, hogy el ne árulja magát.~A fejedelemnő
219 I, XXII | fogatával.~Ilonka nem rontotta el a tréfát az egész beszélgetés
220 I, XXII | fölvert az úton.~Azalatt pedig el nem ereszté Ilona kezét
221 I, XXII | Ahán! Azért ragadta úgy el egyszerre a paripája előlem!~–
222 I, XXII | Én nagy vétséget követtem el, tudom – monda Ilonka –,
223 I, XXII | jutottak, az út annál inkább el volt lepve összesereglett
224 I, XXIII| hosszú ostrom után foglalta el azt a római császár a török
225 I, XXIII| megbízottai.~Alig fértek el valamennyien a városban:
226 I, XXIII| a muszka rosszul lett, s el kellett egy időre hagynia
227 I, XXIII| kincse, amiért te engem el tudnál árulni?~Amire Bercsényi
228 I, XXIII| neheztelésért, nem mondom, hogy el nem hagyhatnálak.~ ~
229 I, XXIII| mindannyiszor meglepően el tudta változtatni az alakját,
230 I, XXIII| elveszített, Szirmay nyerte el. Az összeg nem volt készen
231 I, XXIII| adósság fejében, s aki azt el nem fogadja, notába vétetik.
232 I, XXIII| következő este meg ő vesztett el nagy összeget Forgách ellen.
233 I, XXIII| meglepőbb volt a felelet. Higgye el kegyelmed, hogy a háborúban
234 I, XXIII| megmagyarázni. Olyankor hangzik ez el a magyar ajkáról, mikor
235 I, XXIII| Bercsényitől nem fogadja el a parolát, mert nem ismeri
236 I, XXIII| parolát, mert nem ismeri el főhadvezérnek, s azzal megfordult
237 I, XXIII| feleségét illette, azokat ő mind el is panaszolta Ilonának bizalmas
238 I, XXIII| S ez az asszony azt mind el tudta felejteni. Nem jut
239 I, XXIII| bűneimért?~– Ha ellenem követte el vagy szándékozik elkövetni
240 I, XXIII| Jávorka sohasem feledhette el ezt a szót!~Doktor Wolffius
241 I, XXIII| hogy bevegye. A neveiket el ne felejtse.~– Várjon csak
242 I, XXIII| orvosságai mellett aludtam el. Álmos vagyok. Isten áldja
243 I, XXIV | remeket, hogy miként titkolja el az igazat. Ki sem szabad
244 I, XXIV | fejedelemnő nem azért megy el innen, hogy újra folytassa
245 I, XXIV | mert így legalább nem veszt el semmit. Hanem arra készen
246 I, XXIV | maga jószántából utazik el, fürdőre megy, egészségét
247 I, XXIV | a cigányok sem maradnak el.~Egész búcsújárás, ahogy
248 I, XXIV | Hogy a tömérdek őz, szarvas el ne pusztítsa a köznép vetéseit
249 I, XXIV | ezt a vonalat foglalják el a tűzifaraktárak, kőfaragótelepek;
250 I, XXIV | császárhoz! Hadd mondjak el mindent. Én igazi bécsi
251 I, XXIV | csapatban nagy felindulás van. El van a furfang árulva.~Ó,
252 I, XXIV | összetódult tulokfalka zárta el az utcát, hátul a harcoló
253 I, XXIV | közt: „Ácsi! Ácsi! Hagyd el, móré! Fordulj! Kanyarodj!”~
254 I, XXIV | s most a kurucokat zárja el a császári kísérettől.~„
255 I, XXV | a hadjárat sorsa ez évre el van döntve. Ocskayra volt
256 I, XXV | hogy hírmondó sem ment el belőle: aki élve maradt,
257 I, XXV | levőket egy vízvezeték látja el a szükséges vízzel, aminek
258 I, XXV | szenvedjenek, ha majd a vízvezeték el lészen foglalva.~Mindez
259 I, XXV | földes kosarakkal fojtották el, az égő gránátokat innen
260 I, XXV | puskaropogást.~A csillagsáncnak el kellett esni bizonnyal.
261 I, XXV | fütyöltek a füle körül.~El is olvasta már a levelet;
262 I, XXV | szekerésznek, hogy menjenek el erről a helyről.~– A golyók
263 I, XXV | áldott állapotban hagyá el sztropkói kastélyában, s
264 I, XXV | protestált; ők egy harmadiknak el nem tűrik a beavatkozását;
265 I, XXV | Egyszer a Szaharában tévedtem el, másszor meg a Vezúvba estem
266 I, XXV | álomalak már rég a semmibe tűnt el.~– Óh…~Elvette kezéből a
267 I, XXV | paripákat kerített a számára, s el hagyta őt futni a szász
268 I, XXV | többet.~– Ki hihetné azt el?~– Az, aki Eleonórát úgy
269 I, XXV | én is angyal, ha egyszer el lettem temetve, a bűnbánat
270 I, XXV | fehérre mosva? Nem rablom el tőle ezt a nevet, s nem
271 I, XXV | ezt a nevet, s nem dobom el magamtól. – Legyen ő az,
272 I, XXV | Magyarország koronája?~– Hallgass el! Ne kínozz! Nem hiszek semmi
273 I, XXV | mint egy darab sár. Hagyj el engem! Nem kívánok semmi
274 I, XXV | ragyogjon fényben, ki merüljön el fertőben. Akihez hasztalanul
275 I, XXV | akár jótét lélek: hagyj el!~– Elhagylak. De ittmarad
276 I, XXV | imádságoskönyvébe hajtogatva hozta el azokat magával; mikor egyedül
277 I, XXV | nyerhetjük; hacsak amazok odaát el nem vadítják maguktól. Ezt
278 I, XXVI | fölfelé.~Még csak most kezdett el igazán hős lenni. Egész
279 I, XXVI | a tábornoknak, hogy űzze el magától az áruló szökevényt,
280 I, XXVI | mind ez a rossz lélek hozta el a számára Bécsből.~– De
281 I, XXVI | feltalálhatnám valaha! Hidd el nekem, hogy azzal a megnyugvással
282 I, XXVI | ezután fog hullani. Hidd el nekem, hogy ez az a „Runa”,
283 I, XXVI | bevehetetlenekül fogadták el, amelynek sáncait rendes
284 I, XXVI | dicsősége tetőpontjára jutott el e regemondásba való diadallal.
285 I, XXVI | Egész társzekerek vitték el Wsetinbül a prédául nyert
286 I, XXVI | tudták.~– Hát énekeljétek el nekem a „Stabat mater dolorosát”.~
287 I, XXVI | vizek mellett”. Zengjétek el, fiúk! – mondá Ocskay.~Azok
288 I, XXVI | sebbe esett, úgy vitték el a csatamezőről. Magam alig
289 I, XXVI | fejedelem is sebben esett el? Hát hol voltak akkor a
290 I, XXVI | őket széjjel, ki söpörte el a csatamezőről valamennyit?
291 I, XXVI | sebesítette meg. A kurucság lelke el volt véve, amint a fejedelem
292 I, XXVI | mintha fájnának: égnek. Mégis el hagyta csillapulni haragját,
293 I, XXVI | hadakra, s oly csúfot követ el rajtunk, amilyen még magyar
294 I, XXVI | kisül, annak a feje guruljon el a földön! De ne keressék
295 I, XXVI | akarva, kegyelmed vesztette el velünk a turnai ütközetet.~
296 I, XXVI | argumentumokkal. Tehát én vesztettem el a turnai ütközetet, aki
297 I, XXVI | álltam? Én mulasztottam el az elővigyázatot, nem azok,
298 I, XXVI | fejedelmet megsebesülve vitték el a csatatérről. – Hová, merre
299 I, XXVI | egy lóra, s így vezették el kétoldalt fogva, eszméletén
300 I, XXVI | végre mégis igaznak hiszi el, akkor meg úgy szétszalad,
301 I, XXVI | hazudj, szaladj, aztán tagadd el! Dicsekedj vele! Kend másra! – „
302 I, XXVI | Csak Ocskay László nyerte el a becsületet!” – El biz
303 I, XXVI | nyerte el a becsületet!” – El biz a csörgősipkát a szamárfülekkel.
304 I, XXVI | arcába látni. Minden szent el ne hagyj! Ez a Lilith maga!
305 I, XXVI | nem szereti a szépet, mert el sem koppantja a gyertyája
306 I, XXVI | angyal! – Pokol tüze emésszen el minden hűséget! – Siessünk
307 I, XXVI | Megmondom. Csak eressz el! Tégy le a földre! – No
308 I, XXVI | Sem ő, sem más. Az úgy el tudott múlni az ismerős
309 II, I | megérem azt, hogy magamnak is el kell szaladnom a rácok elől.~–
310 II, I | ha mint jó barátok válunk el egymástól, azaz hogy „jó”
311 II, I | találkozom kegyelmeddel, el ne mulasszam átadni.~– Nagyon
312 II, I | csak a rongyos gárda megy el üres kézzel.~Ocskay aztán
313 II, I | félrevetette magát, s így kerülte el az agyonzúzatást, de az
314 II, I | hogy Ocskay László mellől el legyen távolítva az a két
315 II, II | No, hát jól van. Vigye el kegyelmed a tizenkét zászlóját
316 II, II | nyavalyánk. – Elébb fogy el a prófontja, mintsem megeszi;
317 II, II | mintsem elkészül; előbb fogy el kongója, mintsem kiosztjuk;
318 II, II | nagyon fontos levelét vigyem el Bercsényihez, megsértettem
319 II, II | készen állnak a számodra, ha el akarod fogadni”. Ezért vigyázzanak
320 II, II | De énhozzám nem is jutott el ez a levél.~– Azért mégis
321 II, II | Megadod-e az absolutiót?~Ocskay el volt szörnyedve.~– Mint
322 II, II | sacerdos.~– Úgy? Tehát: mondj el tizenkét Pater nostert és
323 II, II | Hogy ez lesz az első, aki el fogja árulni a fejedelmet,
324 II, II | császári ágyút, zászlót vettek el, s akkora sírdombot emeltek
325 II, II | fegyvereinket érte. Ez mondta el bizonnyal a bánnak, hogy
326 II, II | mintha a föld nyelte volna el: bizonyosan más álruhát
327 II, II | zsibbasztó félelem állta el egyszerre az idegeit. A
328 II, II | míg a bor és a józan ész el nem fogyott!” Ezt vallja-e
329 II, II | László, a hős: no, az már el van temetve, alszik – de
330 II, II | közben nevetésre torzult el az arca!~– „Ad ugrandum!”
331 II, II | keze reszket; nem árulták el a szavai, hogy a szíve megkeményült;
332 II, III | sziklatömkelegnek a sarkánál fordul el derékszögben egyszerre az
333 II, III | nem szaladnak azok a várak el.~– Mindjárt, mindjárt! –
334 II, III | Nem. Reformata!~– Hozza el magával a papját, az énekeseit,
335 II, III | lesznek őrizve; hozassa el a kincstárnokát, a kulcsárját,
336 II, III | Erős kíséret mellett hozza el őket kegyelmed! Derék fegyveres
337 II, III | a hét fejét, úgy vettem el tőle.~Igaz, hogy biz azokat
338 II, III | fel a szemére: úgy kezdte el szemle alá venni legelőbb
339 II, III | valamit mondani.~– Mondd el!~– Mikor a temesvári táborban
340 II, III | bezárta az ajtót.~– Mondd el!~Senki sem háboríthatta
341 II, III | semmi.~– Mit izensz? Beszéld el! Szóljunk csendesen!~S beszéltek
342 II, III | minden bizonnyal.~– Ha addig el nem visz az ördög.~– Ne
343 II, III | Menyemasszony, takaríttassa el az asztalt!~De bizony Ozmonda
344 II, IV | hasztalan űzi, csapkodja őket, el nem maradnak tőle.~Néha
345 II, IV | énekel az folyvást a fejében, el nem tudja hagyni; még mikor
346 II, IV | pillanatnyi zavart árult el.~– Édesanyánk hazament Lévára.
347 II, IV | hogy semmi se válasszon el tőlem többé. Óh, milyen
348 II, IV | ágyába; ölelte, csókolta, el nem eresztette. Még akkor
349 II, IV | ezt a birtokot nagy hamar el is veszítheti. A századait
350 II, IV | veszedelem éri az apát, még el is zárják őket. Bezerédy
351 II, IV | értékünkkel együtt, rögtön el kell hagynunk ezt a kastélyt.~
352 II, IV | történt.~– Ezért hagyta el a házadat haraggal?~– Nem
353 II, IV | Nem úgy. „Én küldtem el” őt a házamtól haraggal.
354 II, IV | nem ért. Annak zokogtam el vért verítékező kínos óráimban:
355 II, IV | arcán mély pirulás terjedt el. Odafekteté az arcát férje
356 II, IV | Bizony mondom, hogy soha el nem hagylak téged. Igazolja
357 II, IV | gyermekeimé csak poszpász. El akarlak titeket meg a kincseimet
358 II, IV | drága bálványom?~Ilonka el hagyta altatni lelke nagy
359 II, IV | kívánság. Mert ha egy apa el akarja temetni a gyermekeit,
360 II, IV | Hát te? Te nem ítélsz-e el engem?~– Miért? Én nem tudok
361 II, V | A férfiak azért buknak el, mert erősek, az asszonyok
362 II, V | ez nem annak a jele, hogy el akarja hagyni a zászlóját.
363 II, V | budetini várban.~Ilonka el akarta magától hárítani
364 II, V | remekelése. Úgy mondani el egy történetet, hogy az
365 II, V | Péterrel. A törökök, hogy el ne szökhessék, egymáshoz
366 II, V | még azt majd a kard dönti el, hogy kié legyen a szép
367 II, VI | egész teletszaka nem égetnek el annyi gyertyát.~Így várták
368 II, VI | mindent, csak hadd vackalódjék el innen ez a sok cselédség!~
369 II, VI | a török késedet!~Ocskay el nem tudta gondolni, hogy
370 II, VI | átadja, te rögtön küldj el belőle ezer aranyat Bercsényinek,
371 II, VI | kuruc fővezért ez egészen el fogja áltatni felőled: –
372 II, VI | döntő ütközet, s te foglalod el a vén Heister helyét: s
373 II, VI | Lengyel Magdolna asszonyomé.~– El fog tőle koboztatni. Már
374 II, VI | fülébe, hogy „Hiába csaltál el osztrák hazájába, a feleségem
375 II, VI | azalatt otthon, nem vehetsz el tőle.” Hah! Micsoda Medúza-fővé
376 II, VI | Micsoda Medúza-fővé torzulna el egyszerre ez a tündérlárva!~
377 II, VII | beszélsz! Sohase hitethetsz el te többet semmit a feleségeddel,
378 II, VII | Sajnálom, hogy az ezüstödet is el nem hoztad; mert a pénzt
379 II, VII | a fejedelem föltételei el lettek fogadva.~Örült neki
380 II, VII | magát rajtuk, vele ment el kétszáz kuruc.~Ocskay meg
381 II, VII | Blaskovich gyalog menekült el Vöröskő-várba. Akit elfoghattak,
382 II, VII | leghűségesebb három századomat, s el hagytátok futni az árulókat.~(
383 II, VII | engemet elfogjon, s én fogom el őtet. Ezzel a fogással pedig
384 II, VIII | embertől, se ördögtől, aki el tud változni, ha kell, egy
385 II, VIII | cigánymondurt hordozni, aki el tudja viselni, hogy itt
386 II, VIII | üldözője leszek; tőle sehol el nem maradok; addig meg nem
387 II, VIII | nem nyugszom, amíg őt élve el nem fogom; bakó kezébe át
388 II, VIII | Lehet, hogy ahhoz oson el egy szóra. – Ottlepheted
389 II, VIII | megkapom.~– De hogy fogod el őt Bécsben, ha rátalálsz
390 II, VIII | egyitektől sem, hogyan fogjátok el, ha rátalálhattok; ti se
391 II, IX | utána. Éppen nem hagyhatta el azonban magától a kirendelt
392 II, IX | ül.~Erre a névre – vesd el magad! – megfordítá a lovát
393 II, IX | kérdezte, hogy szabad-e.~– Hidd el nekem, pajtás (!) – monda
394 II, IX | s ha magam követtem azt el, azt felfújták elefántnak;
395 II, IX | legelső példányt küldjék el, mielőtt más kapott volna
396 II, IX | zsebemben van. Nézd csak, olvasd el, benne van az egész történeted!~
397 II, IX | enyéim. Tudom jól, hogy el is akartak már fogni, s
398 II, IX | hamvát a tenyerébe verve, azt el is szórta nagy familiaritással
399 II, IX | csak egy ajtó választja el, abban is benne a kulcs,
400 II, IX | Scharodi csak nem ment el; felvette az asztalról az
401 II, IX | Csak egy ajtó választja el, és abban is benne a kulcs.~
402 II, IX | ennél a szigorú udvarnál el van rontva a hősnek az egész
403 II, IX | itt a legelső lépésnél már el fog tévedni. Az udvarnál
404 II, IX | útjában áll. – Én hoztam el kegyelmedet idáig, elhiheti,
405 II, X | reá, s személyesen kísérte el a rendőrségre, egész a hivatalszoba
406 II, X | hivatalszoba ajtajáig, ahol már el nem tévedhetett. Az volt
407 II, X | igazi bécsi vér.~Ocskay el nem tudta képzelni, hogy
408 II, X | ugyan szintén Ozmonda hozta el a számára, s mégiscsak asszonyi
409 II, X | strázsa éppen akkor kiáltotta el, hogy „hopplétz” (abg’lőst). –
410 II, X | után sok anekdotát mondok el róluk.~És tartotta aztán
411 II, X | is megérdemli, hogy soha el ne bocsássuk, meleg keblünkre
412 II, X | esve: s csak úgy hullottak el az utcán a bécsiek, mint
413 II, X | Ozmonda grófnét, énekelje el azt a nótát, hogy „Még azt
414 II, X | azt a grófnőt!~– Jól van, el lehet menni.~Délután aztán,
415 II, X | a közönségnek, amíg csak el nem érkezik az elérzékenyedés
416 II, X | kerek asztalnál foglalta el a helyét már kora délután,
417 II, X | ordítani; – de nem jutottak ám el odáig, hogy „Ohr ist weg,
418 II, XI | a két testvért nyomtatja el, akik egymást agyonölték.~
419 II, XII | fel a sírokat; a császárt el akarták fogni a kurucok,
420 II, XII | le az ügyeit, és hagyja el a várost és az országot. –
421 II, XII | József császárt a vadászaton el akarták fogni a kurucok,
422 II, XII | fejüket, hogyan fogassák el a császárt, amíg Laxenburgban
423 II, XII | zsidó írás, de volt, aki el tudta olvasni, s meg tudta
424 II, XII | emberek? – Kinek loptam el valamijét, hogy rám törtök?
425 II, XII | eltolta erővel az ablaktól.~– El innen! Meglátnak!~– Lássanak –
426 II, XII | heves csókjaival halmozva el arcát, szemeit, homlokát.
427 II, XII | ilyen alakban fogták volna el őt Jávorka kurucai, s így
428 II, XII | kurucai, s így vitték volna el Érsekújvárra, haditörvényszékre!~
429 II, XIII | hivatalos stílusban mondá el a következőket:~– Kegyelmes
430 II, XIII | Ez is elment.~Alig verte el az István torony óraműve
431 II, XIII | a késedelemért…~– Hagyd el, az ördögbe! Tudom már könyv
432 II, XIII | megbecsülhetetlen nagy szerencse, hidd el!~Ocskay bosszúsan csettentett
433 II, XIII | helyéhez kapott.~– Hagyd el – biztatá a jó barát. –
434 II, XIII | künn tágasabb!”~– Most már el sem bocsátom kegyelmedet:
435 II, XIII | arcképben, jól is találva, el is torzítva; dölyfös kifejezéssel
436 II, XIII | minden főhivatalnoknak el kellett azt fogadni. Sok
437 II, XIII | elhagyta a tróntermet, már el volt mosva az emlékéből
438 II, XIII | Azt még vaskézzel vette el! Tudva volt előtte, hogy
439 II, XIII | Hisz a csatatéri hőstett az el nem maradhat!)~Nincs már
440 II, XIII | kell, amíg a csillagokat el nem éri!~– Ma estére pedig
441 II, XIII | érzés utómaradékát vigye el kegyelmed magával a bécsi
442 II, XIII | Trombitaszó mellett hagyta el Bécs városát, olyan korán
443 II, XIII | ki az, aki elől úgy jöve el Bécsből, hogy adósa maradt.~
444 II, XIII | mindazt, amit a papiros el nem tűr, élőszóval elmondja
445 II, XIV | hírmondót is alig eresztett el belőle. A kegyelmed ezredének
446 II, XIV | összeölelkeztünk, s azzal el lesz ütve az egész dolog.~
447 II, XIV | nem gyilkosságot követtem el, hanem ítéletet hajtottam
448 II, XIV | Nagy veszedelmet hárítottam el ezáltal. Ezt katonai parolámra
449 II, XIV | által nagy veszélyt hárított el, s egy gonosz titkot némított
450 II, XIV | egy gonosz titkot némított el örökre, s ezt katonai parolájára
451 II, XIV | ezt minden tiszttársának el kell hinnie.~– Vagy megverekedni
452 II, XIV | Vagy megverekedni vele, ha el nem hiszi – vágott közbe
453 II, XIV | koronát a fejére.~Ocskay el hagyta magát ragadtatni
454 II, XV | megkímélte!~Okos ésszel el lehet ezt intézni.~Levelet
455 II, XV | hogy mi módon küldje azt el Lévára. Mert levelet az
456 II, XV | futárját a kurucok fogják el, hanem attól is, hogy a
457 II, XV | vigyen a lévai kastélyba. El is vitte mind a kettőt,
458 II, XV | meg a házából; nem hitte el, ami abban a két levélben
459 II, XV | városból, hurcolkodjanak el az ingó holmijokkal, mert
460 II, XV | állítja is, mégsem hiszem el! Hogy Ocskay László, az
461 II, XV | hát jöjjenek! De én előlük el nem futok. Jöjjön maga is
462 II, XV | Gyújtsa rám a házat, nem futok el belőle, megvárom, míg rám
463 II, XV | tántorgott hátra! Hát nem temette el még elég jól ezt a titkot?~
464 II, XV | összecsikorgatott fogai közé fojtva el zokogását.~– Miért átkozta
465 II, XV | része volt: és ezt találták el!~Rohant, mint az őrült a
466 II, XV | vakító fénnyel áraszták el az éjszakát. S e fénykitörésnél
467 II, XV | halottkísérő zsolozsmát:~Menj el a nyugalom Csendes éjjelébe!~
468 II, XVI | egy csepp vér sem folyt el; a lakosság elmenekülhetett,
469 II, XVI | nem törtek össze semmit, el sem suvasztottak, a derék
470 II, XVI | Ocskay Lászlót és Ebergényit. El kellett dőlni, hogy melyik
471 II, XVI | koszorúkat. Amit a kezével el nem ért, azt a parázskaparó
472 II, XVI | parázskaparó vassal szaggatta el.~– Gyere csak! – kiálta
473 II, XVI | keresztül; hadd égesse, ahogy ő el tudta égetni a saját anyja
474 II, XVI | teneked! Itt van: olvasd el a Jávorka levelét, aki mindenütt
475 II, XVI | kárhozatra viszi. Ő csábította el; a grófnő, az apáca, a cigányleány!
476 II, XVI | azután a hazájától. Ő vitte el Bécsbe, ott is egy kvártélyon
477 II, XVI | Ilonka iszonyodva futott el onnan.~Rohant le a lépcsőkön,
478 II, XVI | Lietava várát semmi szín alatt el ne hagyjam: innen az ő parancsa
479 II, XVI | Két kisfiamat viszem csak el: a többi férfi itt marad.~–
480 II, XVI | hogy kegyelmedet sehol el ne hagyjam; valamennyi fegyveresemmel
481 II, XVI | több éjszakát e födél alatt el nem töltök; falat kenyér,
482 II, XVI | megtelepednek, másnap aztán el lehet érni Besztercepodhrágyot,
483 II, XVI | asszonyság éppen úgy bánik el az ő megkoszorúzott arcképével
484 II, XVI | Elfogták a feleségemet?~– El! A kincses társzekeret is.~–
485 II, XVI | hű cimborák voltak: akik el nem hagyták volna Ocskayt,
486 II, XVII | aki az ő férje szívét úgy el tudta változtatni, hogy
487 II, XVII | régóta apácafátyollal zárta el magát a világtól: holott
488 II, XVII | De miféle mesével ámítsa el a két asszonyt, hogy mind
489 II, XVII | asszonyt, hogy mind a kettő el legyen áltatva vele? Hogy
490 II, XVII | húgomasszony! Tudom, hogy el van törődve. Megijedt bizonyosan.
491 II, XVII | kaptál is gézengúz, amíg el sem veszett! Porontyot is
492 II, XVII | az ezüstöt hoztad volna el.~– Elhiszem. De ezt a feleségem
493 II, XVII | kurucok!”, ugye, nem sápadt el? Ugye, lóra ugrott: utána
494 II, XVII | kincseiről felejtkezett el. Hagyta őket veszni, csakhogy
495 II, XVII | Gyönyörködött benne, hogy sápad el előtte ez a bűbájos tündérarc!
496 II, XVII | szemöldökei, hogy vékonyulnak el az összeszorított ajkai;
497 II, XVII | kell teljesen, a másiknak el kell veszni! – Mindenre
498 II, XVII | kell veszni! – Mindenre el volt szánva.~A vacsora felett
499 II, XVII | Ilonkának.~A nő nem rejtheté el öröme fellobbanását. Nem
500 II, XVII | ég, az ő szemei tüzében el kellett volna égni annak
1-500 | 501-542 |