Kötet, fezejet

 1     I,  I    |          mikor a leányát odaadja örökre idegen embernek.~– Hát hiszen
 2     I,  VI   |     magad fel ne dúld: ott marad örökre. – És most – vezess át az „
 3     I,  VI   |         Tiszáné. – Most elteszem örökre – azzal megcsókolta azt
 4     I,  X    |        leckét adni, amitől annak örökre elmenjen a kedve az ilyen
 5     I,  XIII |       Ocskay Lászlónál marad meg örökre; mert ő azt az urat kimondhatatlanul
 6     I,  XXII | emlékükben maradjon a látott arc örökre.~Ocskay is csak akkor vette
 7     I,  XXIV |    fejemet, de akkor tudom, hogy örökre itt marad.~Már akkor számára
 8     I,  XXV  |         tüze éget bele a szívbe, örökre feledhetetlenek maradnak.~
 9    II,  XIII |       tűr, élőszóval elmondja az örökre háladatos Ocskay László.~
10    II,  XIV  |        gonosz titkot némított el örökre, s ezt katonai parolájára
11    II,  XV   |        kell a szemeimet lehunyni örökre, hogy meg ne lássák azt,
12    II,  XV   |         az egy futó pillantás is örökre lelkébe égette azt a képet:
13    II,  XVII | levelemmel búcsút veszek Tetőled örökre; holtig való örök időkre.~
14    II,  XVIII|                 XVIII. Elvesztve örökre~Az urak odaát az ivóteremben
15    II,  XVIII|        Ocskayné elhagyja az urát örökre, s soha többet őt látni
16    II,  XVIII|        Ocskay.~– Én!~– Légy érte örökre átkozott! – ordítá a férfi,
17    II,  XXII |  Bercsényi búcsút vett hazájától örökre.~Rákóczi hadseregének maradványai