Kötet, fezejet

 1     I,  IX   |     táborából érkező Csajághy Ocskayhoz, hogy a fejedelem az áttért
 2     I,  XIII |     ragaszkodott olyan nagyon Ocskayhoz, mert tudta, hogy amint
 3     I,  XVIII|   bolondom! – Azzal odasimult Ocskayhoz, szétvonta annak a keresztbe
 4     I,  XVIII|     lépéssel közelebb dobbant Ocskayhoz, s most már kirántá hüvelyéből
 5     I,  XIX  |   elébb olyan nagyon? – szólt Ocskayhoz kisvártatva.~– Nem gyanítom.~–
 6     I,  XIX  |  tábornoktól staféta érkezett Ocskayhoz. A felesége útban van már,
 7     I,  XX   |  szólt Csajághy, s odahajolva Ocskayhoz, valamit súgott a fülébe,
 8     I,  XXII | gondolt. Azt mondá, egyszerre Ocskayhoz fordulva:~– Méltóságos brigadéros
 9     I,  XXII |    vagy idióta! – mondá a bán Ocskayhoz.~– Mind ilyen a palóc –
10     I,  XXV  |  kísérlet után visszavergődve Ocskayhoz, ott is maradt, s nem tért
11     I,  XXVI |    egyenesen az asztalfőn ülő Ocskayhoz, s megragadva baljával annak
12     I,  XXVI |      ég a tapló.~És itt ismét Ocskayhoz fordult színlelt nyugalommal,
13    II,  I    |       jött, az mind odatódult Ocskayhoz a kastélyba, s kenyeret,
14    II,  VI   |        A három császári levél Ocskayhoz; az egyik az amnesztiáról,
15    II,  XV   |      embert minden apróságért Ocskayhoz küldött. „Ott a gyenyerális!
16    II,  XVI  |   küldött élőszóbeli izenetet Ocskayhoz; tudatva vele, hogy a családját
17    II,  XVII |   odafordult sebtén Gáspár úr Ocskayhoz.~– Hát a társzekerek?~–