Kötet, fezejet

 1     I,  I    |      zokogva borult László bátyja nyakába.~– Úgy, úgy! Azt tegyétek!
 2     I,  XI   |           imazsámolyról, s egymás nyakába borulva, elkezdtek sírni –
 3     I,  XI   |           imazsámolyról, s egymás nyakába borulva, elkezdtek sírni –
 4     I,  XIII |         Ocskay eléje sietett, s a nyakába borult.~– Cimborám! – kiálta,
 5     I,  XVIII|     kezéből kiejtette a kardot, s nyakába borult Ocskaynak.~– Vezérem
 6     I,  XIX  |           kezd, s repesve borul a nyakába, s azt mondja: „Ba, Ba!”
 7     I,  XX   |        fölkelt a neje mellől, s a nyakába csimpajkozó gyermeket visszatette
 8     I,  XX   |           párduckacagányt vette a nyakába.~De ami az útiöltözetnél
 9     I,  XXI  | megpillantá, aki a kisfiút hozta, nyakába ültetve, eléje. Összecsókolóztak.~
10     I,  XXVI |         egy sor klárisgyönggyel a nyakába: fél válláról az is le volt
11    II,  III  |       hűségeért koszorút készül a nyakába akasztani, azt mondta volna
12    II,  VII  |          fogja őfelsége kegyelmed nyakába akasztani az aranyláncot,
13    II,  X    |       felkelve a szalmaszékről, a nyakába akasztott gitárral, s egyik
14    II,  XIII |        függeszté a császár Ocskay nyakába, ami csak a trónnak tett
15    II,  XIV  |       szarvától, nem fér a lánc a nyakába.~Ez volt az első üdvözlet,
16    II,  XIV  |         hogy Blaskovich uramnak a nyakába nem került a lánc, mert
17    II,  XIV  |           gyalázat! S még ennek a nyakába akasztják az aranyláncot!