Kötet, fezejet

 1     I,  III |                vette észre magát, hogy minő veszedelmes dolgot cselekszik,
 2     I,  XIV |                meg tudta mondani, hogy minő erőt kell azzal szembeállítani.
 3     I,  XIX |            után viszontlátjuk egymást. Minő viszontlátás! Durva, ittas
 4     I,  XIX |              egy perc alatt kitalálta, minő harc foly itt most közöttük.
 5     I,  XX  | búcsútekintetre.~Nem is sejtette, hogy minő szomorú titka van ennek.~–
 6     I,  XXII|          udvari körökben, hogy Ozmonda minő kalandot állt ki Beckó várában,
 7     I,  XXII|                Ilonkát, elmondva neki, minő történeti emlékek teszik
 8     I,  XXIV|      Ozmondának, Ozmonda meg Ilonának. Minő fényes ígéretekkel kecsegteti
 9     I,  XXV |              visszaszerezd; kitalálod, minő drágaságokat lehetne adni
10     I,  XXV |              Csak suttogva beszéljünk. Minő színű pecsét van a levélen?~–
11     I,  XXV |            alak közeledik feléje.~– De minő rend viselete ez?~– A „Samaritana”-
12    II,  II  |                 Ocskay összerázkódott. Minő nehéz gyónástitok ez!~–
13    II,  III |               írva mindenik koszorúra, minő hőstett szerezte azt meg:
14    II,  IV  |            megragadtunk, felemeltünk!”~Minő nagy áldozat volt ez ettől
15    II,  XII |            köténye korcába dugva… Huh, minő alak!~Hát azért kellett
16    II,  XIII|                ne szalajtsa a száján: „Minő ellentét a tegnapi és mai
17    II,  XVI |          hintóba, csendes mormogással, minő a fiait meglelt oroszláné,