Kötet, fezejet

 1     I,  I   |          menyasszonysága napján.~– Látod ezt a drága szép kiskönyvet? –
 2     I,  I   |             s nevetett rajta.~– No látod, hogy telesírtad a „váll”-
 3     I,  III |            jobban lángba borult.~– Látod, hogy megbecsülik a te bokrétádat –
 4     I,  IX  |       megragadva Csajághy kezét.~– Látod azt? Ott a válasz. – Csajághy
 5     I,  IX  |              Itt volt Ritschán.)~– Látod?~– Látom.~– Most már tudom,
 6     I,  XI  | rokonszenvköltő egész tekintete!~– Látod? Ez az apa!~Akkor aztán
 7     I,  XI  | rokonszenvköltő egész tekintete!~– Látod? Ez az apa!~Akkor aztán
 8     I,  XVII|             Ni, hogy dulakodnak!~– Látod azt az erős, piros alakot
 9     I,  XIX |             azt mondá Ocskaynak:~– Látod, hogy van eset, amikor Istennek
10     I,  XX  |      fokozása legyen!~– Pedig hát, látod, van fokozása – szólt Csajághy,
11     I,  XXI |           kirakni.~– No, ihol van, látod. Neked „áll” ez a nagy záros,
12     I,  XXII|          felelni.~– Hát, kedvesem, látod, mi történik itt most körülöttünk?
13     I,  XXII|             de ha még könnyezni is látod, akkor azt a tizediket se
14     I,  XXII|       szóval fordult Ozmondához:~– Látod, ezt a titkot te vallattad
15     I,  XXV |          velem Isten, amit akar.~– Látod, hogy lelkedben máris kálvinista
16     I,  XXVI|           éjszakát is fényesebbnek látod tőle, mint a fényes reggelt.~–
17     I,  XXVI|      Ocskay.~– Az ám, Cinka Panna. Látod, bolond, minek küldtél ki,