Kötet, fezejet

 1     I,  III  | szatmári főispán, a császári generális Károlyi Sándor, sógorával,
 2     I,  XVIII|     hogy az az áttért labanc generális itt is hadvezéri rangot
 3     I,  XX   |   Innen csak egy lépés már a generális.~Ilonka úgy örült annak,
 4     I,  XXIII|  Nemigen nagy híre van arról generális uramnak, hogy zsákkal állna
 5     I,  XXIII|  Szép nóta az, kivált ha két generális énekli, s hangjánál van
 6    II,  IX   |     a hintóban Ocskay László generális ül.~Erre a névre – vesd
 7    II,  IX   |   kurucvezér, hanem császári generális. Még akkor ilyen hatása
 8    II,  IX   |       aki azt mondta, hogy ő generális. Mintha nem tudnánk mi,
 9    II,  X    |      többi.~Mi a mestersége?~Generális.~Császári királyi?~Hát mi
10    II,  X    |     címe.~– Én Ocskay László generális vagyok.~Erre a koszperdes
11    II,  XII  |      nem lesz ott az a kuruc generális, aki egymaga kiveri a kocsmából
12    II,  XII  | zsidót: itt van maga a kuruc generális; „ide veled, Ocskay László!”~
13    II,  XII  |     No, hát én vagyok Ocskay generális! Ki akar velem birkózni?~
14    II,  XV   | annak a mumusnak!~– Jó lesz, generális uram.~Ocskay László maga
15    II,  XVI  |  milyen kegyetlenül elbánt a generális azzal az ijesztő csodával! –
16    II,  XVI  |      A három magyar császári generális pedig ebben a rémületes
17    II,  XVI  |    lovas. – Nem kell nekem a generális; hanem az Ocskay László.