Kötet, fezejet

501    II,  XVII |        hallgatta a hősregéket apjáról, el nem álmosodott; – azonnal
502    II,  XVII |         megkoszorúznak, hogy bújhatnék el az örömök elől, amik fölkeresik?
503    II,  XVII |                azt Ilonka elé. „Olvasd el ezt!”~Ez volt Ocskaynak
504    II,  XVII |          Ilonka bámulva rázta a fejét. El nem tudta gondolni, hogy
505    II,  XVII |               Ezt Ocskay László mondta el énnekem. Lovagnak, férfinak
506    II,  XVII |            Maga Ocskay László beszélte el előttem ezt oly sokszor.
507    II,  XVII |                ki téged soha más nőért el nem tudott felejteni, aki
508    II,  XVII |             helyéről, hevesen taszítva el magától a vállait átölelő
509    II,  XVII |              elém töltenek. Szeretlek, el nem hagyhatlak, engedelmeskedem.~
510    II,  XVII |            mindennapi kenyeret.~Semmit el nem viszek rajtuk kívül
511    II,  XVIII|               Olyan szívfájdalom fogta el a levél olvastára, hogy
512    II,  XVIII|                 olyan csendesen suhant el.~Hanem azt jól hallá, mikor
513    II,  XVIII|             Ilonka levelét. Ozmondának el kellett azt olvasni. Odáig
514    II,  XVIII|               maradt a győztes; ő űzte el az asszonyt a férje mellől,
515    II,  XVIII|                az eszméletlenül terült el a földön.~Mikor magához
516    II,  XVIII|           egyforma a világ. Csak innen el.~A kastély hátulsó ajtaján
517    II,  XVIII|                alatt bujdokolva jutott el a város végére; még a kutyák
518    II,  XVIII|             menekülnöm kell. Rejtsetek el valahová, vagy vigyetek
519    II,  XVIII|        kerékkel!~Nehány pillanat alatt el lett oltva a tűz, be lettek
520    II,  XVIII|           veszedelmébe! Ne fogjátok őt el az én szemeim láttára, a
521    II,  XVIII|              hogy a kisebbnek a sírása el ne árulja ittlétét, hogy
522    II,  XVIII|               menni a vízen Predmérre. El is vezettük odáig szépen;
523    II,  XVIII|             Nesze, cigányasszony! Dugd el a tarsolyodba. Ez szerencsetallér.~
524    II,  XIX  |      megtámadja. Ilyenformán foglalták el egykor a kurucok is ezt
525    II,  XIX  |          ravelinba, akkor egy rohammal el van foglalva Érsekújvár.~
526    II,  XIX  |            hátulról kapott sebben esik el testvére kezétől.~Ez a rémjelenet
527    II,  XX   |          szerencse áll. Generalis vesz el. Még ezen a héten. El is
528    II,  XX   |             vesz el. Még ezen a héten. El is visz magával, úgy hogy
529    II,  XX   |                 úgy hogy sohasem veszt el.~– Hát hova visz magával? –
530    II,  XX   |            akármennyit vesztegetett is el eszéből, erejéből.~Aztán
531    II,  XX   |             Ocskay a mordállyal hárítá el a csapást; de a kard helye
532    II,  XX   |            arcát érte, s vérrel borítá el; egy második csapás a kezét
533    II,  XX   |              lássak.~Amit láttam, soha el nem mondom. – De most már
534    II,  XXI  |               felöltözve, nem fogadhat el asszonyságokat.~Várt, nagy
535    II,  XXI  |          fölébredése, hasztalan mondta el a vérbírák előtt, mi végzetes
536    II,  XXI  |               az elítéltnek ellensége, el arról is, hogy bírája, el
537    II,  XXI  |              el arról is, hogy bírája, el arról, hogy ő a szegény
538    II,  XXI  |              egy pillanatra sem hagyta el többé.~Mikor készen volt
539    II,  XXI  |               Akarom, hogy most olvasd el.~A levélben ez állt:~„Te
540    II,  XXI  |               nekik atyjuk, s fordítsd el róluk az átkot. Most hagyj
541    II,  XXI  |     gyermekeimnek”.~      ~Alig hagyta el Ocskay Sándor bátyja börtönét,
542    II,  XXII |               nem érte meg: ifjan halt el a hadjárat bevégezte előtt.~