Kötet, fezejet
1 I, I | egészen mást jelent.~Pedig hát az nevezetes lakodalmi vendégség
2 I, I | csak nem jöve meg. Mármost hát nála nélkül költik el a
3 I, I | a keze dologgal. – Hanem hát éppen az a baj! Két szakács
4 I, I | gunnyasztó, rongyos alakot.~– Hát te is itten? Nem lódulsz
5 I, I | hüledezve szól hozzá:~– Nini! Hát nem a Marci ez? A Gábor
6 I, I | inasa? Te vagy az, Marci? Hát mért nem mondod senkinek,
7 I, I | egész palóc flegmával.~– Hát csak magad jöttél, mi?~–
8 I, I | nagy hírrel, biz een.~– Hát a fiam nem jön el?~– Jönne
9 I, I | biz annak semmije se.~– Hát mit izent?~– Semmi rosszat
10 I, I | biz az, eedes meezem.~– Hát miért nem jöhet? Miért küldött
11 I, I | Miért küldött téged?~– Hát mert a cifra dolmánya kilikadt.~–
12 I, I | történt vele? Mondd hamar!~– Hát egy gelóbics kilikasztotta
13 I, I | Kinek a fülét, te!~– Hát nem is az úrfiét; hanem
14 I, I | Karaffiáét, aki meglőtte.~– Hát bajvívásban esett el?~–
15 I, I | vívott? Ki volt a gyilkosa?~– Hát tudom een azt? Nem kötötteek
16 I, I | senki se keerdezte tőlem.~– Hát akkor azt mondom, hogy egy
17 I, I | leánynak a jussát kell kiadni. Hát illik a testvéreknek egymást
18 I, I | nap az esztendőből. No, hát feküdjél a társaiddal. No,
19 I, I | feküdjél a társaiddal. No, hát aludjál. Majd holnap reggel,
20 I, I | eresztette őt el.~– „No, hát mi az? Hogy megölték? Katona
21 I, I | hogy veresek a szemei.~– Hát hogyne sírna az ember, mikor
22 I, I | örökre idegen embernek.~– Hát hiszen nem lesz az idegen
23 I, I | De már hogyne tudnám? Hát a Gábor bátyám nem ez? Van
24 I, I | így mondta a bátyám! – De hát mért sírsz ezen megint?
25 I, I | reszkettek, a semmibe kapkodva.~Hát a menyasszony? Hol van a
26 I, I | volt ilyent látni.~ ~Hát biz a lakodalombul tor lett.
27 I, I | húga eléje menjen. Eresszék hát! Hadd tegye a fejére a bátyjának
28 I, I | se Istent, se embert.~– Hát igazság ez? – kiabál rikáccsá
29 I, I | vagyunk. Itt a példa…~– No, hát vegye elő a maga háziszereit,
30 I, I | mesét tudjak én mondani?~– Hát mondjad el, édes húgom,
31 I, II | darabja lóg le a nyakukból; hát még a fegyverzet! Pisztoly,
32 I, II | teljesíteni kell.~– No, hát előre, rongyos gárda!~A
33 I, II | Vessék le a rongyaikat.~– Hát azután?~– Egyszerre uniformisban
34 I, II | valamennyien.~– Nagyon jó lesz, hát azután?~– Te kiválasztasz
35 I, II | kis zivatar is megérkezik, hát egészen tökéletes munka
36 I, II | csodavitézsége tárta azt ki előtte.~Hát a rongyos gárda hol van?~
37 I, III | egymáshoz volnának nőve. Hát még ez az arc, ez a tekintet!
38 I, III | viseletük is héjaz egymáséhoz, hát azért van a kurucnak a haja
39 I, III | a lovagnak oda kellett hát sietni egy-kettő, már a
40 I, III | is jött elő többet.~– No, hát kegyelmed nem jő be hozzánk
41 I, III | s az is halálra találta; hát még ezt mi éri, ha azokkal
42 I, III | különösen a szíve. Megtörtént hát, hogy bevették Léva várát.
43 I, III | rezes kard csügg alá.~– Hát ez mért van barátruhában? –
44 I, III | kegyelmed nyerte azt meg, hát csak foglalja el a győztes
45 I, IV | végy részt a lakománkban.~– Hát bizony, nem is vagyok bolond –
46 I, IV | visszhangozá a nevetést.~– Hát én azt sem bánom. Legyen
47 I, IV | labanc kuruccá akar áttérni, hát annak elébb, mint a töröknek,
48 I, IV | napot ábrázolják – hogy hát mármost ők majd megkeresztelik
49 I, IV | mosolygott hozzá.~– Akkor hát mellém ülhetsz – mondá Tormássy,
50 I, IV | valaki. – De ni! Mi a ménkű?~Hát amint szétnyitotta a markát
51 I, IV | Kegyelmes nagyasszonyom! Hát mivel érdemlettem én azt,
52 I, IV | komédialátásra onnan kívülről.~– Hát te boldogtalan! – folytatá
53 I, IV | hozzá:~– No, te malacfő, hát ha olyan tudós vagy, mondd
54 I, IV | meg özvegy is.~– Hogyan? Hát két felesége lesz?~– Csak
55 I, IV | neked, holnap nekem!”~– Hát hiszen, üsse part! – verjenek
56 I, IV | kérni az édes szájával, hát még azzal a beszélő két
57 I, V | megsegít, be is vesszük.~– Hát már ilyen hamar odább akarnak
58 I, V | mosolygott erre a szóra.~– Hát hiszen ha „suttogóba” küldték,
59 I, V | az összekelésnél.~– No, hát mindezekre igen jó feleletem
60 I, V | igaz biz az, úgy van, de hát ő valami mást keres. Nem
61 I, V | másvilágról jöjjön.~– No, hát az én kliensem éppen onnan
62 I, V | magam, egyszer unalomból.~– Hát kegyelmed tud franciául?~–
63 I, V | éppen nem tanulhatom meg. Hát mi az? Valami rossz?~– Óh
64 I, V | Valami rossz?~– Óh nem.~– Hát akkor mondja, mit tesz a „
65 I, V | akkor is fiam lesz. No, hát mondd ki azt a szót.~Ilonka
66 I, VI | a: talán nem is igaz.~– Hát téged nem vágtak le a többivel
67 I, VI | Ím, nem valeek ottan.~– Hát azt mondom neked, fickó,
68 I, VII | Azok mind ismerik őt már. Hát még a kert! Az egy valóságos
69 I, VII | nagyasszony, mikor ezt olvasá. – Hát a hadverésből mi lesz? Azért
70 I, VII | dicsérte az Istent! Pedig hát száz esztendőn át ez volt
71 I, VII | egyet sem bontottam fel.~– Hát micsoda?~– Tudtam jól, hogy
72 I, VII | ragadtál, végső diadalra.~– Hát Isten vagyok-e én, hogy
73 I, VII | odavész minden babérod!~– Hát bánom én azt! Egy petrence
74 I, VII | az én asszonyom keblén.~– Hát a kötelesség? Te a fejedelem
75 I, VII | Hidegvérrel mondá:~– Jól van. Hát a fejedelemnek a levelét
76 I, VII | háborítást ne szenvedne soha. De hát Isten akaratja ez idő szerint,
77 I, VII | Márton fejet csóvált erre. De hát lehet-e rossz néven venni
78 I, VIII | irigység dolgozik bennük), hát még az olyat, aki a felesége
79 I, VIII | fogadta Csajághyt, hogy: „No, hát megérkezett az az Anda Pál
80 I, VIII | De hegyes a legény! No, hát kezdjük a levesen! Váltsunk
81 I, VIII | üres sátora előtt.~– No hát, doktor, én megtartottam
82 I, IX | mondá rá Csajághy.~– Akkor hát készítsd el a dandárunkat
83 I, IX | közeledése sem bírta elriasztani.~Hát még a kastély!~Mikor Ocskay
84 I, IX | abból istállót csináltak.~Hát az ágyasházban mi van? A
85 I, IX | bokáig gázoltak a borban.~De hát kik voltak azok?~Ocskay
86 I, IX | csókoljon.~– Hű maradsz hát mind a kettőhöz! – dörmögé
87 I, X | lett.~– No, rongyos gárda, hát ismersz-e még? Akartok-e
88 I, X | gyönyörrel hallgatta azt.~– Hát az én Ilonkám nem így kiáltozott-e?~
89 I, XI | szemeit, nem tud imádkozni.~– Hát hunyd be a szemeidet, majd
90 I, XI | pisszegett a kis öcs.~– Mikor jön hát már az apa?~– …Sssssss! –
91 I, XI | szemeit, nem tud imádkozni.~– Hát hunyd be a szemeidet, majd
92 I, XI | pisszegett a kis öcs.~– Mikor jön hát már az apa?~– …Sssssss! –
93 I, XIII | Cinka Panna, most mutasd meg hát, hogy mit tudsz!~Aki legelsőnek
94 I, XIII | hüvelykujját kifeszíteni.~– Ez hát megvolna. Mondjad, uram,
95 I, XIII | Bolond! Hogyne ismernél rá? Hát hisz az a legszebb asszony
96 I, XIII | asszony a világon.~– Vagy úgy? Hát nem én vagyok az? De hátha
97 I, XIII | Madárnyelven fogok vele beszélni. Hát aztán mit mondjak neki?~–
98 I, XIII | merre üssék bottal nyomát? – Hát híveim, hogy tetszik nektek
99 I, XIII | én a te asszonyodnak!~– Hát Balahó uram, mit szól hozzá?~–
100 I, XIV | feleséged a kolostorban.~– Hát hová tették?~– Bevitték
101 I, XIV | domíniuma a Tisza háta volt.~– Hát biz azt sehogy sem.~– Talán
102 I, XIV | azt sehogy sem.~– Talán hát a feleségét sem hasították
103 I, XIV | volt nekem feleségem.~– Hát a kisfia, akit lándzsára
104 I, XIV | nem szedtem volna őket.~– Hát az öreganyja?~– Húsz esztendeje,
105 I, XIV | nyugtassa meg!~– Eszerint hát azt sem égették meg?~– Mindegy
106 I, XIV | izenetet vinni Belzebubnak!~– Hát hisz azt most legkönnyebben
107 I, XIV | Sárody”.~– No, Balahó uram, hát itt van, ráismerhet erről –
108 I, XIV | iszen, nagyfejű! Mármost hát búcsúzz el a fejedtől, mert
109 I, XIV | uram?~– Vakapád németje! Hát ’sz a szurok fekete! De
110 I, XIV | csak befelé haragszik.~– De hát már arról ő nem tehet, hogy
111 I, XIV | nagyszájú kérkedőhöz. – Hát ihol van a nagyfejű, la!
112 I, XIV | is egészen elhitte.)~– No hát most, hadd lássuk, mit tud
113 I, XIV | egyszer közelre kaphassa. – Hát most elég közel van.~– Hát
114 I, XIV | Hát most elég közel van.~– Hát azt gondoljátok, nem teszem
115 I, XIV | Elhiszem, ha látom.~– No hát lásd meg!~Azzal Balahó uram
116 I, XIV | nyeregkápáig hasítja kétfelé. – De hát nem érhette. – A sors harmadperceken
117 I, XV | Ez az egyik sakkhúzás.~– Hát az a pernahájder ugyan hol
118 I, XV | rá.~– No Tormássy uram, hát hogy tetszik a keresztelő? –
119 I, XV | egymás szeme közé.~– Nos? Hát? Nem értitek a magyar szót? –
120 I, XV | magában Ocskay László. – De hát hogy vagyok én most ottan?
121 I, XV | látná Ocskay László.~– De hát ki az az ember itten? –
122 I, XV | ámuldozva Csajághytól.~– Hát nem ismertél rá? – Ez a
123 I, XVI | a katonai szolgálat! No hát! Igazodj! Tisztelegj! Aztán
124 I, XVI | pompával megkülönböztetni. Hát amint a lelőtt kuruc ruháit
125 I, XVI | már valami istentelenség! Hát így nézek én ki, mi? Hát
126 I, XVI | Hát így nézek én ki, mi? Hát így áll az én szám félre,
127 I, XVI | haraggal a tisztelkedőre:~– Hát te, pernahájder! Még a szemem
128 I, XVI | ezt?~– Mivel érdemletted? Hát ide nézz! Kinek a kutyakörme
129 I, XVI | Tagadd el! Alatta a neved. Hát ilyen fertelmes diótörő
130 I, XVI | jutalmat akarsz kapni érte, hát csak ennek az úrnak címezd
131 I, XVII | számára a kis Krisztus? Hát még aztán azok a ragyogó
132 I, XVII | sorban megkapja a magáét.~– Hát az apának nem választasz
133 I, XVII | amit apának kell kapni.~– Hát mi volna az, fiacskám?~–
134 I, XVII | veresek áttörnek rajtuk.~– Hát azok a gömbök, amik a fenékre
135 I, XVII | fejedelemhez.~– Olyan nincs.~– Hát én?~– Te? Arra nem is gondoltam.
136 I, XVII | sem szabad azt tudatni.~– Hát beszélek én valakivel a
137 I, XVII | alakban.~– Gyónás alakban? Hát hiszen az ember csak a bűneit
138 I, XVIII| hogy ez elég becsület.~– De hát ez a nő ott?~Csajághy vállat
139 I, XVIII| Csajághy vállat vont.~– Hát annak még eddig semmi baja
140 I, XVIII| Mikor „így” áll előttünk!~– Hát hiszen fűtött szobában van,
141 I, XVIII| felülkerekedett önérzettel Csajághy. – Hát ugye, hogy nem barbarizmusból,
142 I, XVIII| ezekbe a szép szemekbe. – De hát – tedd próbára magadat. –
143 I, XVIII| Emlékezel rá. Jól van. Beszélj hát vele!~Mikor Csajághy nehéz
144 I, XVIII| karjait kezeinél fogva. – Hát téged meg lehet-e még ismerni,
145 I, XVIII| könnyű sóhajjal Ozmonda. – De hát ez elmúlt. Most nehezebb
146 I, XVIII| tábort.~– Nem hiszem.~– No, hát képzeld, hogy most a kínpadra
147 I, XVIII| tiszta, becsületes jellem. Hát ennek mi a kulcsa?~– Ezt
148 I, XVIII| Bécs között meglegyen.~– Hát nem hazudok, ugyebár? Nincs
149 I, XVIII| Irgalom, kegyelem!” No, hát folytassuk, ha kiállod.
150 I, XVIII| László!”~Ocskay összerezzent. Hát már nemcsak ketten vannak,
151 I, XVIII| hogy feladatai vannak?~– Hát hiszed-e – szólt a hölgy –,
152 I, XVIII| mondja: „Tüzelj!” Nevess hát, kis bolondom.~– Asszonyom!
153 I, XVIII| van – mondá Csajághy. – Hát akkor majd én veszem a kémet
154 I, XIX | se útra nem kelhetek. No, hát csak siessen! Kapni ezt
155 I, XIX | megcsóválta a fejét; de hát mit tehetett? Ha megtette
156 I, XIX | én szépen megköszönném.~– Hát mit tettek a nőmmel? – kérdé
157 I, XIX | Nem engedem!” „Mit akarsz hát vele tenni?” – „Szabadon
158 I, XIX | a jótékony apácák. – De hát mit gondol ön, uram: ha
159 I, XIX | kapott levelet ez idő óta. Hát az miért nem írhat? Ő talán
160 I, XIX | volnánk cserélve egymással.~– Hát még én! (Ezt csak magában
161 I, XIX | minél nagyobb sietséggel.” – Hát mit gondol, lovag uram,
162 I, XIX | szólt elbámulva Ocskay.~– Hát te azt nem tudtad? Hiszen
163 I, XIX | idegen úr áll előtte.~– Nos? Hát melyik az apa? – szólt a
164 I, XIX | adunk vissza egy helyett.~Hát az az egy? Néz felé valaki?
165 I, XX | Pannának! – mondá Ilona.~– Hát már ezt is tudod rólam? –
166 I, XX | Féltékeny vagy érte?~– Hát hogyne!~– De hát kitől tudtad
167 I, XX | érte?~– Hát hogyne!~– De hát kitől tudtad ezt meg?~Ilona
168 I, XX | jótállok a magam leányáról, de hát kegyelmedről ki kezeskedik,
169 I, XX | fokozása legyen!~– Pedig hát, látod, van fokozása – szólt
170 I, XX | meresztett, s bámulva mondá:~– Hát miért nem hívod őt ide?~
171 I, XX | Ilona áll minden bizonnyal.~Hát ez a fokozása a boldogságnak:
172 I, XX | csak a csatlósától kísérve.~Hát már mit jelent ez?~Ilonka
173 I, XX | az, aki ott tovavágtat?~– Hát ki az ott?~– Az öcsém, Sándor.~–
174 I, XX | ott?~– Az öcsém, Sándor.~– Hát mért nem jött fel hozzánk?~–
175 I, XX | szomorú titka van ennek.~– No hát, mi jót hozott a Sándor
176 I, XX | örült annak, hogy ő mármost hát brigadérosné lesz, mintha
177 I, XX | kastélyával együtt. Nem vagyok hát többé hajléktalan földönfutó,
178 I, XX | földön! „Együtt leszünk hát, és együtt örülünk egymásnak! –
179 I, XXI | hogy egy kicsit rongyos; de hát annak úgy kell lenni.~Tiszáné
180 I, XXI | éppen nagyra volt vele.~– Hát te, Cinka Panna, már megszöktél
181 I, XXI | az embernek hétszámra.~– Hát most itt maradsz nálunk?~–
182 I, XXI | bordájában szövöttje!~– Hát persze hogy én hoztam! Hiszen
183 I, XXI | feleselt Tiszáné nagyasszony.~– Hát bizony megteszi a „fecském”
184 I, XXI | hátán volt már a batyu.~– No hát, Cinka Panna, mi a tatár? –
185 I, XXI | neki Tiszáné nagyasszony. – Hát már itthagysz bennünket?
186 I, XXI | mondanál bizony magadnak.~– Hát hiszen nem is kegyelmednek
187 I, XXI | kezeit megcsókolni.~– No hát, Cinka Panna – szólt Ocskay
188 I, XXI | akkoriban nagy szó volt.~– No, hát akkor szívesen látjuk kegyelmedet.
189 I, XXI | Az az én kedves eledelem. Hát a kis aranyos poronty hol
190 I, XXI | keresztfiát lovagoltatni.~– Hát bizony, mi tűrés-tagadás,
191 I, XXI | uramat háborúba vinni.~– No, hát mondtam én, hogy háborúba
192 I, XXI | én, hogy háborúba viszem?~Hát ugyan hová?~De már tovább
193 I, XXI | s kacaj közt mondá el:~– Hát értsük meg a dolgot, komámasszony.
194 I, XXII | még csak a külső pompa; de hát mikor a díszmenet megérkezik
195 I, XXII | rá. – Nyomába se érnek.~Hát még midőn a fejedelemasszony
196 I, XXII | embrasserait tous les trois. (Hát megölelné mind a hármat.)~
197 I, XXII | szemei nyíltak bámulatra; hát szabad ilyeneket mondani
198 I, XXII | Ozmondánál akadt fenn.~– Hát maga, kis grófné, micsoda
199 I, XXII | Honni soit qui mal y pense. Hát hiszen csak nem fogok valami
200 I, XXII | Halljam a magyarázatot!~– No, hát azt értettem, kis grófné,
201 I, XXII | kanalazgatnák mellette.~– Hát hallgasd meg, hogy mi annak
202 I, XXII | intézni Ozmondához:~– De hát mi kényszeríthet téged (
203 I, XXII | is meg tudott felelni.~– Hát, kedvesem, látod, mi történik
204 I, XXII | itten?~– A kapuzárás óta.~– Hát miért fogtak el?~– Mert
205 I, XXII | porkolábnak.~– Milyent? Te!~– Hát amelyikben ne lenne egy
206 I, XXII | a meleg is végigjárta.~– Hát mégis van egy ember a világon,
207 I, XXII | őrajta ezért elkövettek! Hát nem lettek valamennyien
208 I, XXII | gondolt, hogy hiszen beszéljen hát ez a tuskó, ha meg akar
209 I, XXII | nagy hegyesen:~– No een hát már most csak megleszek
210 I, XXII | Vajon kiállja-e?~– No, hát kedves jószágom, mármost
211 I, XXII | A női erény hazájában! – Hát már idáig terjed Trianon?~
212 I, XXII | szavait szedte elő rendbe.~– Hát csakugyan ő a legszebb férfi
213 I, XXII | legszebb férfi az országban? – Hát igazán ideálja a férfinak? –
214 I, XXII | fejedelem szerelmetes szóval:~„Hát a ,rajkó’ csakugyan egészen
215 I, XXIII| Nem értem egészen.~– Hát még kegyelmed nem hallotta
216 I, XXIII| hazamentek a szobáikba aludni. Hát amint reggel Szirmay ki
217 I, XXIII| emelheti a pénzes zsákot.~– Hát a fejedelem nem haragszik
218 I, XXIII| árván maradt hét fia.~– Hát azok hogy éltek?~– Úgy,
219 I, XXIII| félre az aranyat-ezüstöt.~– Hát a francia segélypénz?~–
220 I, XXIII| azt mind lekaszaboljuk.~– Hát a nemesi rendek? A főurak?~–
221 I, XXIII| kecskeszőr fölött is.)~– De hát a tábori jelszó? – sürgölé
222 I, XXIII| sürgölé Ocskay.~– Úgy? Hát a generálisok nem mondták
223 I, XXIII| fenyeget, hogy visszalő.~– Hát nincs ott Bercsényiné asszonyom?~–
224 I, XXIII| betegségeket gyógyítottak.~– Nos? Hát milyen az én betegségem? –
225 I, XXIII| ennél semmit bevenni.~– Nem? Hát csak flastrommal gyógyítják?
226 I, XXIII| fejedelem írta.~– A fejedelem? Hát tud valamit a fejedelem
227 I, XXIII| akinek nagy szíve van.~– Hát melyik az a nagy szív?~–
228 I, XXIV | tiltva, hogy fájjon.~– No, hát senkinek se fájjon sokáig. –
229 I, XXIV | Igenis: szolgálatjára.~– De hát miért nem feleltél akkor
230 I, XXIV | ellen a fejedelem nevében.~– Hát talán nem tettem? Szépen
231 I, XXIV | fegyverszünetet.~– Csak alattomban.~– Hát más is alattomban.~– Meg
232 I, XXV | Ez a parancsolat? Akkor hát menjünk a világossághoz
233 I, XXV | rebegé a nyargonc.~– Hát hiszen van okuk fütyölni;
234 I, XXV | meg ilyen nagyon!~Hanem hát a golyónak volt több esze.
235 I, XXV | fekete fátyollal letakarva.~– Hát élek még? – kérdezé, s maga
236 I, XXV | kezével a szívéhez kapott. Hát látszik, hogy nem fantom,
237 I, XXV | Nem. A Noé galambja.~– Hát terem még az Ararát hegyén
238 I, XXV | ami nem lett felolvasva.~– Hát ez? Mi van még itt?~– Egy
239 I, XXV | beszélgetett hozzá.~– Hiszi hát kegyelmed, hogy a jó ima
240 I, XXV | lehet azzá egy fogolynő?~Hát Ocskay még nem tudta azt,
241 I, XXV | a sebesülteket ápolják.~Hát nem így került-e maga Ozmonda
242 I, XXV | világa. Ő buzgó pápista.~– Hát Rákóczi nem az?~– Csak volt
243 I, XXV | király kálvinista.~– De hát ki mondja azt, hogy a porosz
244 I, XXV | ketten: egymáshoz hasonlók. Hát hiszen miért ne lehetnék
245 I, XXV | kaptam érte absolutiót.~– Hát hisznek még Magyarországon
246 I, XXV | vérontás iszonyú munkáját. Hát nem látja a lelked maga
247 I, XXV | Nem igaz? – mondod. – Hát nem volt-e ez már egyszer
248 I, XXV | kellett volna lennie. – Hanem hát mi ezt az embert, ahogy
249 I, XXVI | is törvényt szab? – No, hát legyen úgy, hogy a fátum
250 I, XXVI | bűnlajstromot tudtak felolvasni. De hát melyik kuruc vezér nem volt
251 I, XXVI | vihetett, utána fogja küldeni.~Hát már a második szökevény!~
252 I, XXVI | drágább, Ocskay László. – Hát ennek mi az ára? – „Az az
253 I, XXVI | Mert én nem hiszem!…~– De hát mégis kitaláltad, hogy mit
254 I, XXVI | Felbontod, ha halva leszek.~– De hát kinek van az a homlokára
255 I, XXVI | Ocskay azt sem bánta.~– No, hát mégiscsak az lesz a tábori
256 I, XXVI | tudta elmuzsikálni onnan. – „Hát micsoda nóta tetszik már
257 I, XXVI | különösen jól tudták.~– Hát énekeljétek el nekem a „
258 I, XXVI | rekedt, rikácsoló hangon:~– Hát itt ti dorbézolni tudtok
259 I, XXVI | Ezek a ti elesetteitek!~– Hát hol folyik az ütközet? –
260 I, XXVI | Lehetetlen! Nehéz sebbe esett! De hát ki volt az ellenség, aki
261 I, XXVI | aki ezt meggyőzte tenni?~– Hát ki volt? Pálffy, a bán!~–
262 I, XXVI | Mennyköveket ontó Jehova egy Isten! Hát szétverte hadseregünket
263 I, XXVI | ország-világ-hódításra indult meg? Hát levágta a hajdúk ezereit?
264 I, XXVI | levágta a hajdúk ezereit? Hát elfoglalta az ágyúinkat?
265 I, XXVI | Elszedte a zászlóinkat? Hát a fejedelem is sebben esett
266 I, XXVI | fejedelem is sebben esett el? Hát hol voltak akkor a talitarka
267 I, XXVI | veres meg a sárga huszárok? Hát a hatalmas svéd páncélos
268 I, XXVI | menekülését fedezi?~– Nincs!~– No, hát ezzel az egy szóval ketté
269 I, XXVI | maga veszedelmébe.~– No, hát szent a békesség köztünk! –
270 I, XXVI | Csajághynak mind a kettő. – Na, hát – legalább kezet szorítottak –
271 I, XXVI | nagy por lett belőle! No, hát nyomtassuk le ezt a nagy
272 I, XXVI | hangon eláldá magát:~– No, hát éljenek a mai nap diadalmas
273 I, XXVI | fejedelem is elesett!”, hát legelőbb is azt fogja mondani,
274 I, XXVI | mikor közécsap a héja.~– Hát ne sokat beszélj nekik,
275 I, XXVI | előkecmelgett a sötétből.~– Hát ugyan ki maradt volna itt
276 I, XXVI | fújni?!~– Mit nevetsz itt?~– Hát ugyan miért ne nevetne a
277 I, XXVI | Mit dorbézoltok itt!” – No hát dorbézoljunk! – Legyen megszolgálva
278 I, XXVI | iszik, míg mi futunk!” – Na, hát iszom! Ti meg fussatok…
279 I, XXVI | villogott a két fehér fogsor.~– Hát hiszen, ha csak az a bajod?
280 I, XXVI | cifriszkum, cingere bringi!”, hát egyszerre olyan szép barna
281 I, XXVI | fényes reggelt.~– Hahaha! No hát eredj; hámlítsd le azt a
282 I, XXVI | ideges, oly izgékony. – Hát még amint közelebb jön a
283 I, XXVI | a tüneményt az ölébe. – Hát te honnan kerültél ide?
284 I, XXVI | Reggelig rajta úszkálok!~– Hát van-e már szeretőd, szép
285 I, XXVI | beiszom, hajahaj!~– No, hát igyál, Deliancsa! Ismered
286 I, XXVI | Csihajla! Eb ura a fakó!~Mert hát innen is, túl is, fölfelé
287 I, XXVI | kívánja olyan nagyon!~– No hát ki adja meg azt a csókot?~
288 I, XXVI | adja meg azt a csókot?~De hát ki ne adná meg azt a csókot?
289 I, XXVI | barna az otthon van, de hát a szőke hol jár vajon? Mikor
290 I, XXVI | Azt suttogá Deliancsa:~– Hát azt hiszed, hogy én nem
291 I, XXVI | csókolsz meg, szőke fattyú!~– Hát azt hiszed, hogy ha kimennék
292 I, XXVI | megmosdik. A kedvedért megteszem hát. Eressz, hadd mosdjam meg.
293 I, XXVI | volt, ez meg fekete. – De hát nem történt-e meg egyszer,
294 I, XXVI | Tégy le a földre! – No hát no. Ne légy hát olyan haragos!
295 I, XXVI | földre! – No hát no. Ne légy hát olyan haragos! Ej, hogy
296 I, XXVI | tapló volnék, meggyújtana. Hát igazán szeretnéd, ha még
297 II, I | szidta őket, mint a jégeső.~– Hát koldusbíró vagyok én? –
298 II, I | verekedéshez.~– Itt van ni! Hát az egyik azért nem akart
299 II, I | végignézett a cimboráján. Hát már a rongyos gárda is számlálja
300 II, I | számlálja az ellenséget? Hát már Borbély Balázs is a
301 II, I | menni? Szépen vagyunk.~– Hát mit gondolsz? – kérdé Borbély
302 II, I | le, koma, itt a kű”!~– No hát, az éppen elég. Ülj le,
303 II, I | Magyar nemzeteknek.~– No, hát fújdogáld ezt nekik.~A töröksíp
304 II, I | felcsúfolja a diadala végén?~– Hát az sem lehetetlen.~A két
305 II, I | fog rajta.~– No, mármost hát Isten megáldja. Alá is út,
306 II, I | népnek azt a nótát, hogy: „Hát a nénéd él-e még? Hát a
307 II, I | Hát a nénéd él-e még? Hát a foga ép-e még? Rád-é,
308 II, I | már – szabad a vásár!~De hát hogy tudhatta ezt a bán
309 II, II | beérkezett a rendelet szerint.~– Hát a zászlók? – kérdezé Ocskay.~–
310 II, II | kénytelen volt nevetni.~– Hát a hozzá való legénység?~–
311 II, II | előőrsi szolgálatot.~– No, hát jól van. Vigye el kegyelmed
312 II, II | holnap kálvinistává lesz, hát azt semmi sakramentum nem
313 II, II | titkos vágyai szerint történt hát, hogy egy este odaérkezett
314 II, II | királypárthoz. S még íme itt van. – Hát mégsem oly pontosan teljesül
315 II, II | nem vétett semmit.~Semmit? Hát az a csók Deliancsa ajkán?~
316 II, II | van temetve, alszik – de hát a másik: Ocskay László,
317 II, II | keresik a cigányleányt – hát az legyen szerencsés, aki
318 II, III | azt mondják: „megállj!”, hát annak nem szabad ezen a
319 II, III | leveleire, hogy jól van hát, csak biztosítsa azokat
320 II, III | Ez a vár is be lett volna hát véve szépszerével.~Még egy
321 II, III | behúzott nyak, meggörbült hát, kurta kezek és lábak, az
322 II, III | megölelte a kedves házigazdát.~– Hát rám sem akart ismerni, kedves
323 II, III | ókuláréjától?~– No igen, hát az olyan üveg, amivel írást
324 II, III | urambátyámozol te engem?~– Hát nem vagyunk-e atyafiak?
325 II, III | disznókat.~– Jól van öregem. Hát eressz bennünket egy kicsit
326 II, III | cselédszobába, ott lesz a helyük.~– Hát te mikor akarsz továbbmenni?~
327 II, III | odasúgott az öreg fülébe:~– Hát „Ozmonda”?~Az öreg még mélyebben
328 II, III | sipkáját a fejébe.~– Ahá! Hát ennek „érzi eborrod a szagát”?
329 II, III | az adósságát kifizesse.~– Hát mi köze ahhoz a kutyáknak?
330 II, III | menyem után tudakozódik.~– Hát hiszen nem is azután tudakozódom.~–
331 II, III | homlokáról a sipkáját. – Hát gorombáskodni jöttél ide
332 II, III | kardcsapással megszerzi.~– Hát őseink ezt az egész országot
333 II, III | van, hogy kitaláltad. No, hát mennyit adjak, édes öcsécském?~–
334 II, III | akit magammal hoztam.~– Hát azok kinek a rovására esznek?~–
335 II, III | visszatéret még az ajtóból.~– Hát mégiscsak van asszony a
336 II, III | No jól van. Hanem mármost hát nekem adj írást in optima
337 II, III | neve, formája és a többi.~– Hát hisz azt bolond nélkül is
338 II, III | szobában, csak legyen mivel.~– Hát aztán csak kettőre terítenek? –
339 II, III | kérdezé Ocskay.~– No hát mi bajod vele? Én meg te,
340 II, III | mondtad, hogy van.~– Van hát! No, hát itt van. De hát
341 II, III | hogy van.~– Van hát! No, hát itt van. De hát ahhoz neked
342 II, III | hát! No, hát itt van. De hát ahhoz neked semmi közöd.
343 II, III | tehozzád tartozik. Hanem hát megállj: majd mutatok neked
344 II, III | Gyere ide ehhez a ládához. Hát ugye, hogy sok szép kincs
345 II, III | Megmondtam már.~– No, hát várj. Ennek a ládának van
346 II, III | ágyú Wsetin várában.~– No, hát ezekre mennyit adsz?~– Ohó!
347 II, III | Magam nem értek hozzá.~– No, hát majd lesz más, aki ért hozzá,
348 II, III | biz az rossz volt. – De hát a szépasszonynak minden
349 II, III | zálogügy az apósával.~– Hát már kegyelmed is kölcsönvesz
350 II, III | És így apácának sem? Hát nem mondtak igazat?~– Bezerédy
351 II, III | kígyótáncot jártak a sorok.~– No hát, drága öcsém uram! – rivallt
352 II, III | belekonfundáltok a stúdiumomba.~– Hát valamivel csak kell mulattatni
353 II, III | Futóbolond lettem miattad.~– Hát én nem lettem az temiattad?
354 II, III | benne a főszerepet.)~– No hát, mi ez? – pattogott Gáspár
355 II, III | indulsz még?~– Sietek már.~– Hát csak eredj! – Menyemasszony,
356 II, IV | kérdezé az asszony.~– Ejh, hát nem örülsz-e annak, ha hazajövök? –
357 II, IV | másnak is baj? Kinek?~Azonban hát megvolt az ok a bánatos,
358 II, IV | ablakon keresztül beszélt.~– Hát anyád hol van? – kérdezé
359 II, IV | elrémít tőle.~Mit jelent hát ez a kávé?~Rájött. Kitalálta. „
360 II, IV | Takarózni akart.~– No, hát mit akarok tenni? Micsoda
361 II, IV | tenni rajta. Megértettél-e hát, drága bálványom?~Ilonka
362 II, IV | tudnám soha elviselni.~– De hát ki mondja ezt?~– Anyám mondta.
363 II, IV | megláthatták egymás arcát.~– Hát te? Te nem ítélsz-e el engem?~–
364 II, V | így jobban tetszett. – No hát ez volt az az úr, akinek
365 II, V | ősnek a fogadalmi ereklyéje; hát ő akkor azt a remetét onnan
366 II, V | hozzámenni Jakusichhoz, hát akkor még azt a kis rést
367 II, V | odajött hozzá megkérdezni: „No hát, lyányom, Kata lyányom,
368 II, V | legyen vőlegényem!”. „No hát, az legyen a vőlegényed!” –
369 II, V | Igenis, nénémasszony; de hát az egész történet csak azt
370 II, V | nem válik dicsőségükre. Hát csak hallgasd még tovább
371 II, V | kell azoknak ringatás. – Hát amint a híres menyasszonyrablás
372 II, V | nyomorultul elveszni. – Hát amint a két csapat összetalálkozik,
373 II, V | viszi haza a menyasszonyt. Hát bizony csak az lett annak
374 II, VI | suttogá a fehér alak. – Hát ugyan ki várna itt rád más?
375 II, VI | ugyan ki várna itt rád más? Hát ugyan hogyne várnék én rád,
376 II, VI | most, édes bálványom? – De hát mikor végigpusztítottad
377 II, VI | csinálj ilyen fancsali arcot! Hát hiszen, ha nem akarod, hogy
378 II, VI | hogy neked adják Lietavát, hát majd ideadják nekem; én
379 II, VI | akit én szeretek. – No hát, hogy csókolja meg a csóka
380 II, VI | ha rossznak kell lennem, hát legyek egészen rossz. Két
381 II, VI | tudott elaludni többet.~… Hát hogyan nevethetett?…~
382 II, VII | Ki mer ilyet mondani?~– Hát az egész világ. Árvában,
383 II, VII | veled, ahová viszed. – De hát ez a te dolgod. – Én nem
384 II, VII | abrakadabrán, hogy kirúgtál! De hát ez a te bajod. – Hanem az
385 II, VII | mind ólommá válik.~– No, hát az is az én bajom.~– Persze,
386 II, VII | bajom.~– Persze, hogy az. Hát gyere, számoljunk, ha ráérsz.
387 II, VII | azalatt is itt evett-ivott.~– Hát azt húzd le belőle!~Gáspár
388 II, VII | tíz aranyat a sorból.~– Hát te magad? Mióta vagy itt?~–
389 II, VII | kiszemelve Ocskay ezrede. – Hát hiszen olyan elhihető volt. –
390 II, VII | kergetőzésekben is volt neki része. Hát mikor a Spinnerin am Kreuznál
391 II, VII | által kegyelmednek, hanem hát kegyelmed viszont tudni
392 II, VIII | sietett nyergébe ülni.~– Hát énvelem ki akar „itt” maradni?~
393 II, VIII | bőrét, egy szót ki ne adjon: hát az maradjon itt velem. Aztán
394 II, VIII | Jávorka társainak.~– De hát mire esküszünk? – szólt
395 II, IX | maga tűzte ki a zászlót. Hát ez a szép kastély itt Petronellán!
396 II, IX | nyom. Ugyan ki lehet az?~– Hát az biz az a „Fehér Angyal”.~
397 II, IX | akart szállni Ocskay.~– Hát csak tessék bízvást előremenni
398 II, IX | beszámol a bollétával.~– No, hát az Isten áldja meg azt a
399 II, IX | vállára ütve a gazdának –, hát te hogy lettél kocsmárossá?~
400 II, IX | érvényesítése végett.~De hát ki hozhatta mindezt hírül
401 II, IX | barátságosan bekocogtatót. – De hát ez alatt az egy nap alatt
402 II, IX | fejjel, mint Bezerédyt. Hanem hát mármost elég lehetett neked
403 II, IX | csak feljön ide Bécsbe.~– Hát az nekem mindegy! – kiálta
404 II, IX | hogy megelőzhessem.~– De hát miért?~– Óh, ne gondolja
405 II, IX | Ocskay László mit ér. – De hát történjék bár az ellenkező,
406 II, IX | megérdemeltem. Ha pofont, hát azt; ha a másikat…~Ocskay
407 II, X | du lieber Augustin!”~Fújd hát azt a nótát most! – parancsolá
408 II, X | Ocskay a trombitásának. „Hát a nénéd él-e még? Hát a
409 II, X | Hát a nénéd él-e még? Hát a foga ép-e még? Rád-e,
410 II, X | Ocskay Lászlónak. – Hanem hát a kalamáris a legfélelmesebb
411 II, X | Generális.~Császári királyi?~Hát mi volna más?~Azután következett
412 II, X | kiabálásért a hivatalszobában.”~– Hát csak írj fel, fráter, öt
413 II, X | és hozzá fidélis cimbora. Hát nem törte rajta a fejét.~
414 II, X | nélkül nincsen generalis.~– Hát biz azt nem tehettem fel,
415 II, X | ebédnél ül? Tehát „mi” is.~– Hát délután nem fogad őexcellenciája?~
416 II, X | dühében e kérdés miatt.~– Hát mi köze van ahhoz az úrnak? –
417 II, X | önnek amaz asszonyság?~– Hát persze hogy rokonom. Unokahúgom.~–
418 II, XI | Holt ember lesz belőle. Hát ha az is van olyan jó vitéz,
419 II, XI | olyan jó vitéz, mint ő? Hát akkor ketten fognak lefekünni.
420 II, XII | fejemből a mámort.~– No, hát máskor szaladgáljon az úr
421 II, XII | Bravó, „Fehér Angyal”!~– No, hát mit akartok a „Fehér Angyal”-
422 II, XII | vezért, Ocskayt.~– Bolondok! Hát nem tudjátok, hogy tegnap
423 II, XII | láttam!~– Ne, bolond, ne! Hát azért, hogy az éjjel ide
424 II, XII | száját se nyitja ki).~– No, hát én vagyok Ocskay generális!
425 II, XII | Álöltözetben.~– Álöltözetben? De hát ezt a fejet hová tegyem?
426 II, XII | ezt a fejet hová tegyem? Hát van ilyen cifferblatt több
427 II, XII | együtt vacsorára!~– No, hát halljuk! De semmi csalfaság
428 II, XII | hogy mi van a zsákban!~– Hát amit már megmondtam. Az
429 II, XII | magam jószántából.~– No, hát halljuk! A „Fehér Angyal”
430 II, XII | kurucnak!~– De egy szabó!~– Hát egy suszter!~– Meg egy gombkötő!~–
431 II, XII | menjen előre a tűzbe! No, hát itt az a nagy tűz, ami annyiszor
432 II, XII | egyszerre ráállt, hogy menjen be hát a kakastollas meg két társa,
433 II, XII | korcába dugva… Huh, minő alak!~Hát azért kellett neki Bécsbe
434 II, XIII | kísérte, nyeles lampionokkal.~Hát ennek mi kell?~– Kegyelmes
435 II, XIII | rinocerosznak! Képzelem, hogy hát ő maga, Wratislaw uram mekkora
436 II, XIII | lyukaikba, nem fértek be tőlük? Hát ilyen volt rád nézve az
437 II, XIII | őket végig tekintetével: „Hát ezek miféle hercegi porontyok
438 II, XIII | fogságból, apjuk karjaiba! No, hát itt van! – Hány tervet főzött
439 II, XIII | ellen. Ezt a meggyalázást hát ne a bécsi nép rovására
440 II, XIII | düh szállta meg idegeit.~Hát az ő saját cimborái, tulajdon
441 II, XIII | itt, az idegen földön! Hát azok csináltak belőle utcai
442 II, XIV | nagy parasztosan.~– Akkor hát ugyan jó, hogy Blaskovich
443 II, XIV | mondta volna ki előtte.~– Hát kegyelmetek mi hőstettet
444 II, XIV | rác vezérhez fordulva.~– Hát mink is csak megtesszük,
445 II, XIV | fővezérségnél ezt a semmiséget, hát hiszen majd elmondja akkor
446 II, XIV | nézett a szeme közé.~– Pedig hát a feladat nem kivihetetlen –
447 II, XV | a télire. Addig van! De hát az anyai ház? Tiszáné nagyasszony
448 II, XV | praktikálták. Bolond az első is; de hát még a másik. Amit a Marci
449 II, XV | szidja, átkozza most! De hát azt ő mind nem hallja. Olyan
450 II, XV | Tököli uramat, hogy „No, hát: kaptál piros csizmát?”
451 II, XV | országúton a portyázói.~– No, hát jöjjenek! De én előlük el
452 II, XV | halkan suttogá:~– Akkor hát az is igaz, hogy te voltál
453 II, XV | megrettenve tántorgott hátra! Hát nem temette el még elég
454 II, XV | fordult oda a harámbasához.~– Hát az a ház mért nem ég ott?~–
455 II, XV | Ocskay eléjük nyargalt.~– Hát titeket mi lelt? Ti is megijedtetek?~–
456 II, XVI | ontanod, magyar vért. De hát attól se hőkölj meg! Hat
457 II, XVI | tőlük aludni az ember.~Azért hát nem is tudtak itten semmit
458 II, XVI | velük, bécsi fölverés! – Hát te, szomolyáni dicsőség? –
459 II, XVI | érte – de osztozom benne.~– Hát még nem szúrod ezt a tüzes
460 II, XVI | a szívébe? No, jól van, hát olvasd akkor ezt a másik
461 II, XVI | mikor a szívedre gázol? No, hát tudd meg, hogy micsoda urad
462 II, XVI | most csak keresztülrontasz hát a szívén ezzel a tüzes vassal! –
463 II, XVI | bizonyítá.~– No, ha te nem, hát majd én megteszem! – hörgé
464 II, XVI | nélkül ki ne vonuljak.~– No, hát ti maradjatok itten! Elmegyek
465 II, XVI | számat, amit itten adnak.~– Hát az a tömérdek kincs, ezüst,
466 II, XVI | Ocskaynét, hogy málháztassa hát össze szokott rend szerint
467 II, XVI | ami az árvízen átvigye, hát legalább egy nappal hamarább
468 II, XVI | ezt, mint egy álomlátást. Hát ilyen Ocskaynál a hitvesi
469 II, XVI | magától a csókoló ajkát.~– Hát ti, kicsikéim, nem rémültetek
470 II, XVII | sebtén Gáspár úr Ocskayhoz.~– Hát a társzekerek?~– Miféle
471 II, XVII | vannak; az ezüstmarha?~– Hát azokkal egy kis baj történt.
472 II, XVII | feleségedet?~– Meg a két fiamat.~– Hát az ezüstödet?~– Azt biz
473 II, XVII | nem érhettem utol.~– De hát mért nem vágtattál elébb
474 II, XVII | mégis az enyim lesz.~– De hát azt gondolod, hogy majd
475 II, XVII | legelső mosolyt ezen az estén. Hát itt van nyitva a páncél!~
476 II, XVII | Ozmonda vállait.~– Áldjon meg hát érte az Isten, hogyha megvigasztaltad
477 II, XVII | Hidegvérrel mondá:~– No, hát ez is a tied. Mit akarsz
478 II, XVII | Hm! Ez bolond állapot. De hát így mi mégis nem maradhatunk.
479 II, XVIII| cigány minden mondásának. – Hát világgá futsz? Az urad elől
480 II, XVIII| kiolvassuk, kivel mi történik. – Hát nem Ocskay Lászlóné a te
481 II, XVIII| te édes szent asszonyom! Hát ide jutottál? Világgá kergettek,
482 II, XVIII| Jávorka az úrnővel.~– De hát mármost hová menjünk, hová
483 II, XVIII| aki magához kívánjon.~– Hát én talán többet tudok. Nem
484 II, XVIII| köszönöm a jó tanácsot.~– No hát most csak ballagjunk, amíg
485 II, XVIII| megtörjem az eskümet. – Hát megtöröm. Olyan szent előttem
486 II, XVIII| voltak! Merre mentek?~– Hát biz az asszonyság azt kérdezte
487 II, XX | hozzá – szólt nevetve –, hát mondj szerencsét a menyasszonyomnak,
488 II, XX | hogy sohasem veszt el.~– Hát hova visz magával? – mondá
489 II, XXI | Heister haragos volt.~– No, hát mit akartok? Hogy elfogták
490 II, XXI | örömöt csináljon.~– No, hát – ha azok odaát Ocskay Lászlónak
491 II, XXI | elfogott három vezért. – No, hát feleljük neki ezt: „Ha kegyelmed
492 II, XXI | meghalok.~– Nálam van.~– No hát, bontsd fel!~– Bátyám!~–
|