Kötet, fezejet

 1    II,  X   |           Herr von Ocskay; Herr Federreiter – mutatá be őket egymásnak
 2    II,  X   | szerencséjük van találkozhatni.~Federreiter úr csakugyan fidélis egy
 3    II,  X   |      boros átalagokból. Az volt Federreiter úrnak a gyönge oldala. „
 4    II,  X   | italoknak!~Ettől a bortul aztán Federreiter barátunk nemcsak beszédes
 5    II,  X   |       az Augustin nótái – mondá Federreiter úr. – Óh, a mi Augustinunknak
 6    II,  X   |    kedvében még azt is megtette Federreiter úr, hogy egy „schnadahüpfert”
 7    II,  X   |         Kérjük nagyon szépen! – Federreiter úr háromszor is kezet csókolt
 8    II,  X   |  Fölséges! Magniperb! – kiabált Federreiter úr. – Ezt én nem tudom utánacsinálni!
 9    II,  X   |    természetesen smollist ivott Federreiter úrral, s pertu pajtások
10    II,  X   |         Estefelé, az elváláskor Federreiter úr meginvitálta a két jó
11    II,  X   | registraturára. Ott találta már Federreiter urat, a rácsos íróasztala
12    II,  X   |     nagy hivatalos szárazsággal Federreiter úr az inquisitustól:~– Miféle
13    II,  X   |     menni.~Délután aztán, mikor Federreiter úr meg Ocskay összekerültek
14    II,  XIII|        rendőrségi osztályfőnök, Federreiter úr. De az is hivatalos egyenruhában,
15    II,  XIII|            Az ám. Tudom – mondá Federreiter úr suttogva. – Hüh, barátom
16    II,  XIII|         most mindenütt bejutni!~Federreiter urat még ott érte Ocskaynál
17    II,  XIII|         áldozat.~Jól mondta azt Federreiter! Nagy szerencse, hogy ezt