Kötet, fezejet

 1     I,  IV   |     nagyasszony a kapitánynak. – Ha énnekem elő nem adod az én szép
 2     I,  IV   |          megakasszon?~– Ajándékozza énnekem kegyelmed ezt a topolyfavesszőt.~
 3     I,  VII  |         spirituszba téve küldik meg énnekem.~Én pedig ellenben azt írom
 4     I,  VII  |             és mi is ezt tesszük. – Énnekem pedig írásbeli választ erre
 5     I,  VIII |         reteszelte el magát.~– Hogy énnekem nem lehetett ebben részem –
 6     I,  XVII | Meggondoljuk nagyon ezt a dolgot…~– Énnekem van egy jó tervem.~– Mondd
 7     I,  XVIII|          összeesküvők titkait! Nem, énnekem meg sem kell mutatnotok
 8     I,  XIX  |             benne ezúttal leginkább énnekem, hogy itt ebben a béke szigetében
 9     I,  XX   |          férje keblére, mondá:~– De énnekem ez nem nagyobb boldogság;
10     I,  XXI  |             kiegészítő része.~– No, énnekem nem kell semmi hazudozás! –
11     I,  XXIII|    asszonyom; nem osztana kegyelmed énnekem is bűnbocsánatot az eddig
12     I,  XXV  |               Diktálja le kegyelmed énnekem. Én majd leírom a levelét
13    II,  III  |              úgy szólítva őt, hogy „énnekem legkegyelmesebb asszonyom
14    II,  XVI  |            Asszonyom! – lihegé. – Ő énnekem azért mégis uram! Előttem
15    II,  XVII |            azt is tudtad jól, mikor énnekem azt a hősregét elmeséled
16    II,  XVII |             Ocskay László mondta el énnekem. Lovagnak, férfinak olyan
17    II,  XVIII|        Lászlót élve elfoghatja, azt énnekem rögtön tudtul adja.~– Megígérem