Kötet, fezejet

 1     I,  I   |        hogyne tudnám? Hát a Gábor bátyám nem ez? Van annál szelídebb
 2     I,  I   |          neki ott előttem a Gábor bátyám, mikor gyűrűváltásra itt
 3     I,  I   |  megeszlek!” Bizony, így mondta a bátyám! – De hát mért sírsz ezen
 4     I,  I   |    gondolsz? Vajon viseli-e még a bátyám azt a mellényt?~Amint a
 5     I,  I   |       megelevenül erre a szóra.~– Bátyám! Édes bátyám! Szerelmetes
 6     I,  I   |           a szóra.~– Bátyám! Édes bátyám! Szerelmetes drágalátos
 7     I,  I   |            Szerelmetes drágalátos bátyám! – sikolt szívszakadva,
 8     I,  I   |            Édesanyám! Hová lett a bátyám! Hol a Gábor bátyám?”~Erőnek
 9     I,  I   |        lett a bátyám! Hol a Gábor bátyám?”~Erőnek erejével hurcolják
10     I,  I   | sikoltozása.~– Milyen különös az, bátyám – szól a vőfély a kérő násznagyhoz –,
11     I,  V   |          suttogóba” küldték, édes bátyám, kegyelmedet hozzám (a „
12     I,  V   |           látás közben: itt van a bátyám. Bizony már visszajött.
13     I,  VII |     pártjukra áttérjen: a szegény bátyám fejét bizony spirituszba
14     I,  XXII|      odabenn szegény megboldogult bátyám inasa. Bizonyosan anyánk
15     I,  XXVI|         körülötte.~– Az én László bátyám valamitől félni látszik –
16     I,  XXVI|       Bécsből.~– De azokat László bátyám mind híresen elutasította
17    II,  XXI |             No hát, bontsd fel!~– Bátyám!~– Bontsd fel, itt az ideje.