Kötet, fezejet

 1     I,  VII  |          időkkel vert meg a Hadak Ura. Lévát elfoglalta az ellenség:
 2     I,  XXII |         ha a világ leghatalmasabb ura előtt állt volna is. Hogy
 3     I,  XXIII|        kalapját, s azt mondá: „Eb ura a fakó!” – S azzal rengő
 4     I,  XXIII|  egymástól: ez lesz a jelszó: „Eb ura a fakó!”~Hiszen nagyon nevezetes
 5     I,  XXIII|        egyik azt mondta, hogy „eb ura a fakó!”, a másik meg azt,
 6     I,  XXV  |          kútfőt elfoglalhatja, az ura a várnak. Az őrség, ha az
 7     I,  XXVI |          ónodi gyűlésen, hogy „eb ura a fakó!” – Nagy szó volt
 8     I,  XXVI |          lesz a tábori jelszó: eb ura a fakó! Mit teszünk most? –
 9     I,  XXVI |   rugdalta a padlót.~Csihajla! Eb ura a fakó!~Mert hát innen is,
10     I,  XXVI |          is, lefelé is mindig „eb ura a fakó”!~Ihajnáré! ihajla!~
11    II,  V    |    végezni a balladát, hogy a ház ura ráköszöntse a tele poharat.
12    II,  V    |        aztán egy éjszaka, hogy az ura megmenekülhessen, kész volt
13    II,  VII  | negyednapra került elő maga a ház ura, Szunyoghy Gáspár uram lengyelországi
14    II,  XIV  |        volt, hogy Ocskay nem bírt ura lenni indulatainak, kirántá
15    II,  XIV  |          egy mozdulatnak nem volt ura, ezek a ránéző arcok álomhalottá
16    II,  XVII |            Óh, hogy szaladt a ház ura maga a hintó elé! Milyen