Kötet, fezejet

 1     I,  IV   |   szólt parancshangon. – Nem szeretem, ha a vallás dolgaiból tréfát
 2     I,  V    | visszajött. Lásd, én már úgy szeretem, mintha fiam volna. Nosza,
 3     I,  VII  |     Rossz katona leszek. Nem szeretem a kardomat többé. S ha rá
 4     I,  IX   |    hozzánk.~– Ezt még jobban szeretem – mondá rá Csajághy.~– Akkor
 5     I,  XVII |      az, hogy az én férjemet szeretem, hogy vele együtt lenni
 6     I,  XIX  |   semmi, asszonyom. Én nőmet szeretem – és tisztelem. Ő el fog
 7     I,  XIX  |      ez elszólásra.~– Nagyon szeretem, ha valakit találok, aki
 8     I,  XXII |  élve eltemetettek sorsától. Szeretem a szép világot! S ha szeretek
 9     I,  XXII |       nyugodtan válaszolt.~– Szeretem – mint ahogy szereti őt
10     I,  XXVI | becsületem:~Mert az uram nem szeretem.~– Hahaha!~Mind a ketten
11     I,  XXVI |  rajt.~Ez ám a becsület.~Nem szeretem az uramat, hajahaj!~Csak
12    II,  XIII |  Hiába mondja az álmodó: nem szeretem ezt az álmot: fel akarok
13    II,  XVI  |  gyermekeimnek – és én mégis szeretem őt.~S ezt az utolsó szót
14    II,  XVII |        Te tudod azt, hogy én szeretem Ocskayt?~– Ha magadat meg
15    II,  XVII | Tudod ezt?~– Én fölemelem és szeretem.~– Miért? Mi jogon?~– Mert
16    II,  XVIII|   többé nem lehet. Én is úgy szeretem. Mikor a bakó a fejét fogja