Kötet, fezejet

 1     I,  III  |          nem volt asszonya ebben a pillanatban. Ilonka pedig úgy volt,
 2     I,  VI   |         benne magát Ocskay ebben a pillanatban. Egy hős: megfogva, megkötve,
 3     I,  XIV  |       felállított tömegét.~Abban a pillanatban megkezdődött az ütközet.
 4     I,  XVIII|         szempillantás.~A következő pillanatban már be volt takarva a hölgyalak,
 5     I,  XVIII|           úgy van, uram. – Ebben a pillanatban nem a dandárvezér és alvezére
 6     I,  XIX  |     mindennek, ami kedves.~A másik pillanatban aztán már Ilonka is ott
 7     I,  XXIII|           Igazán üdvözlöm.~A másik pillanatban már szunnyadt.~Ilonka még
 8     I,  XXV  |         elszédült fejét, s abban a pillanatban már ott járt a lelke azokon
 9    II,  I    |          legnagyobb káromkodás.)~E pillanatban érkezik a „kertek alól”
10    II,  IV   |       Igazán szentelt víz!~Ebben a pillanatban egy új – nem, nem új: a
11    II,  VI   |    csókolja meg a száját.~Ocskay e pillanatban rettentően felkacagott.~
12    II,  VII  | megcsókolja az orcáját. És abban a pillanatban megharsannak a trombiták
13    II,  X    |           gázai, lávái törtek ki e pillanatban kegyetlen visszatorlásra.
14    II,  XII  |         leszek a férfi!~E válságos pillanatban nagy zűrzavaros zsivaj támadt
15    II,  XVI  |        Mindent elfelejtett ebben a pillanatban, ami szívének fájt.~Ocskay
16    II,  XVI  |    tekintettel.~Szegény asszony! E pillanatban elfeledé lelke minden keserűségét,