Kötet, fezejet
1 I, I | minden ember. Hajdan az ő férje is alispánja volt
2 I, I | állt összeköttetésben, hogy ő maga mindenre felügyelhessen,
3 I, I | meg liktáriumot csak az ő keze után ismer meg igazán
4 I, I | citálni a nagyasszonyt!~Ő ítélje el a dolgot. Ő a
5 I, I | nagyasszonyt!~Ő ítélje el a dolgot. Ő a tekintély. A legfelső
6 I, I | szobáig behat. Itt öltözteti ő éppen a menyasszonyt, azt
7 I, I | folytatá:~– No, én tudom, ha ő egyszer egy ellenséget meg
8 I, I | egyebem, neked pedig ittmarad ő egészen.~Ez már megint olyan
9 I, I | feltenni a koszorút a fejemre. Ő meg úgy kért, úgy könyörgött,
10 I, I | fejemre, inkább fűzzem azt az ő homlokára: az ő feje úgy
11 I, I | fűzzem azt az ő homlokára: az ő feje úgy fáj, majd szétszakad:
12 I, I | húgom, azt a mesét, amit ő lát most, hagymázos agyával: „
13 I, II | bekecs, ami nyilván nem az ő termetére volt szabva eredetben:
14 I, II | prüszkölve szelik a vizet. Ő maga kaptat legelöl. A vezénylő
15 I, III | vár romja még füstölög, s ő már a másiknak falait döngeti.
16 I, III | behódította, a magyar ezüstből ő vereti most a fejedelem
17 I, III | hegyén látszott lenni. Pedig ő már előkeríthetné a száz
18 I, III | mint ehhez a házhoz?~Nem az ő számára nevelnek-e itt minden
19 I, III | derekukon. – Csak azután jött ő maga, kísérve táborkarától.~
20 I, III | azt a divatot kövesse, az ő feje nem volt leborotválva
21 I, III | vesz körül; de ami fényből ő nem lát mást, mint azt a
22 I, III | egész virágesővel fogadták; ő maga csak hirtelen kivált
23 I, III | kellett volna törtetnie; ő tehát, nehogy elgázoltasson
24 I, III | kérve, félig kínálva az ő kezébe vándorolt, nagy arcpirulása
25 I, III | amelyen a bátyját megölték, ő lakodalomba volt híva anyjostul,
26 I, III | ágyúkat, amikkel nemsokára ő lövette vissza a vár egyik
27 I, III | nagyasszony.~– Azért, mert ő barát. Úgy szökött meg a
28 I, III | hogy közöttünk hadakozzék. Ő vezeti a „tatár csapatomat”.
29 I, III | ürügye alatt, lopva mindig az ő arcát vizsgálta. – A természet
30 I, III | odahívják, hogy hadd lássa meg ő is, milyen írása van a fejedelemnek.
31 I, III | szomjazza: „becsület!”~Egyedül ő tartotta meg a becsületet!~
32 I, IV | Ellentmondasz-e az ördögnek és minden ő incselkedéseinek?)~De mielőtt
33 I, IV | Őneki jutott eszébe, hogy ő az, aki leányfővel maradt,
34 I, V | meg az Ilonka húgom. Az ő szíve az a vár, akit be
35 I, V | meg a bányavárosokat, amíg ő Eger városát behódítja,
36 I, V | biz az, úgy van, de hát ő valami mást keres. Nem tudom
37 I, V | franciául vannak. Azt pedig ő nem érti. Honnan tanulta
38 I, VI | megismerni azt a hölgyet, akit ő elég ártatlanul úgy festett
39 I, VI | Márton. Szegény jó Gábornak ő volt a legkedvesebb barátja.
40 I, VI | mikor azt felvette, mert ő hímezte ezt ki. Itt vágta
41 I, VII | Az egész nagy gazdaság az ő kezén fordul meg: jövedelem
42 I, VII | paradicsom. Olyan virágokat ő sohasem látott, olyan gyümölcsöket
43 I, VII | látott, olyan gyümölcsöket ő sohasem ízlelt. A virágoknak
44 I, VII | az „édesem” a kertésze; ő oltja, plántálja a csemetéket,
45 I, VII | csemetéket, s a gyümölcsöt ő szedi le a fákról. A kert
46 I, VII | olvastára Tiszáné nagyasszony. Ő már hallotta hírét ennek
47 I, VII | úgyhogy már akkor, mikor az ő anyjának ajándékozta azt
48 I, VII | Bellarminiust olvastatja. Tudta ő azt Ocskayról, hogy az valamikor
49 I, VII | ezáltal azt a hitet, hogy az ő testét nem fogja semmi fegyver.
50 I, VII | elébb való dolognak tartá ő az elfogott mókus számára
51 I, VII | elhagyni az embernek az ő boldogságát. De én abban
52 I, VII | örömtől.~– Eredj, eredj! – ő biztatta legjobban a férjét. –
53 I, VII | Egy könnyet nem ejtett. Ő maga sietett férjének előkeresni
54 I, VII | előkeresni a fegyvereit. Ő maga segíté fölvenni a finom
55 I, VIII | mögött, szemébe nem mertek, s ő kiolvasta azt mindenkinek
56 I, VIII | mindenkinek a szeméből, hogy az ő rovására megy a szólásszapulás.
57 I, VIII | elborította a száját a vér, s ő maga előre, a lova nyakára
58 I, VIII | hagyta el az öntudat. Tudta ő azt jól, hogy Vak Bottyán
59 I, VIII | Pál katonái.~– Megbánta ő azt már. Általam is üdvözletét
60 I, VIII | Kudarc lesz belőle. Nem az ő ezrede fogja megszorítani
61 I, VIII | hanem azok nyomják el az ő kurucait.~Nem volt többé
62 I, VIII | vagy negyven német fogolyt: ő tudja, hol vette. Standár
63 I, IX | levők nem is tudhatták, hogy ő hol, merre kóborol. Meglehet,
64 I, IX | trombitás is előáll: ha ő ott nem lett volna! Ha pedig
65 I, IX | a labancait; hanem ez az ő érdemük, nekem pedig az
66 I, IX | szolgálok a seregében.~– De ő mást kíván tőled. Egy nagy
67 I, IX | fegyelmet tartott, mert ő a saját ezredének tudott
68 I, IX | udvaron tőből.~Mi történt itt?~Ő maga rohant fel elöl a tornácra;
69 I, IX | ne szólítsa a dühöngőt; ő igaz puritán férfi volt.~–
70 I, X | találják ki, mit gondol ő most: hogy mi lenne a jó
71 I, X | kurucoknak. Ez volt az, amit ő az égbe ordított, mikor
72 I, X | előtt.~Tombolt dühében. – Ő, aki annyi erősséget bevett,
73 I, X | Ilyen fűbe régen haraptak az ő lovaik. Azoknak is kell
74 I, X | a romok között találtak. Ő is nagy kedvelője volt a
75 I, XI | magához a síró öccse fejét, s ő súg annak valamit a fülébe.
76 I, XI | bátyját kétszer is; aztán ő is ugrik az ágyból, s maga
77 I, XI | gyermek nyafogott, hogy ő ez előtt a bácsi előtt,
78 I, XI | hercegnő, az a két fiúcska az ő két gyermeke, az a sima
79 I, XI | az a sima arcú képmás az ő ábrázolatja, a gyermekek,
80 I, XI | magához a síró öccse fejét, s ő súg annak valamit a fülébe.
81 I, XI | bátyját kétszer is; aztán ő is ugrik az ágyból, s maga
82 I, XI | gyermek nyafogott, hogy ő ez előtt a bácsi előtt,
83 I, XI | hercegnő, az a két fiúcska az ő két gyermeke, az a sima
84 I, XI | az a sima arcú képmás az ő ábrázolatja, a gyermekek,
85 I, XIII | allegálta, hogy Cinka Panna az ő nagybátyjának a jobbágya,
86 I, XIII | az udvaránál: az tehát az ő tulajdona.~Ezzel szemben
87 I, XIII | egy Cinka Pannája van; azt ő nem adja oda a Herkópáternek
88 I, XIII | maga jószántából, hogy már ő csak Ocskay Lászlónál marad
89 I, XIII | Lászlónál marad meg örökre; mert ő azt az urat kimondhatatlanul
90 I, XIII | mezítláb járt; nem ártott az ő talpának sem a tarló, sem
91 I, XIII | aminek a húrjaiból azok az ő sovány kezei oly csodaszép
92 I, XIII | szíve annak, aki hallgatta. Ő maga szerezte azokat. Lángész
93 I, XIII | lelkedet adod neki, akkor húzza ő is az egész lelkéből! És
94 I, XIII | mert tudta, hogy amint ő a hegedűjét megszólaltatja,
95 I, XIII | a lelke már ott rezeg az ő húrjain, s azt viszi ő magával
96 I, XIII | az ő húrjain, s azt viszi ő magával a maga ábrándos
97 I, XIII | pusztájába kóborolni, s mikor az ő csúf pofája átszellemül,
98 I, XIII | elbűvölt-bájolt; hogy ezt az embert ő meg tudja kínozni, meg tudja
99 I, XIII | tenni és meggyógyítani az ő hegedűjével. Az ilyent szereti
100 I, XIII | sehol sem ragadnak meg. Ő mindenütt a tábor közepén,
101 I, XIII | csak a földre; nem szokott ő széken ülni.~– Cinka Panna,
102 I, XIII | nevemet mondd neki. Akkor ő azután majd szerét ejti,
103 I, XIII | csapatot alakított, mely az ő vezénylete alatt nevezetes
104 I, XIII | lesz; csak visszajöjjön! Ő felveszi a te gúnyádat,
105 I, XIV | betoppan sátorába Cinka Panna. Ő már megjárta Bécset.~– Nincs
106 I, XIV | készpénzért. A pénz jó volt az ő hadainak zsoldra, az olcsón
107 I, XIV | fejedelem derékhadához: az ő feladatában gyalognépre
108 I, XIV | az a gonosz Heister. Az ő parancsára, az ő intésére
109 I, XIV | Heister. Az ő parancsára, az ő intésére gyilkolták le ilyen
110 I, XIV | koponyáján! Mindnyájunknak ő a gyilkosa, hóhéra. Mindnyájatoknak
111 I, XIV | felesége, kisgyermeke. Azt mind ő égette, ő gyilkoltatta le.
112 I, XIV | kisgyermeke. Azt mind ő égette, ő gyilkoltatta le. Nincs otthon
113 I, XIV | keresnünk a csatatéren; s ahogy ő fizetett nekünk, úgy fizetni
114 I, XIV | szembeállítani. Úgyhogy az ő jelenléte a haditanácsban,
115 I, XIV | felbuzdításában; ellenben mindig ő az első az ütközetben, aki,
116 I, XIV | szörnyen megrestellte azt az ő rovására feltámadt vigasságot,
117 I, XIV | haragszik.~– De hát már arról ő nem tehet, hogy olyannak
118 I, XIV | ágyúk lőtávolából, ha az ő személyét valami baj éri,
119 I, XIV | így volt Ocskaynál! Ahol ő bevágott, nem néztek ott
120 I, XIV | sürgetőket, ne avatkozzanak az ő dolgába! Tiszta munka, amit
121 I, XIV | dolgába! Tiszta munka, amit ő csinál, semmi baj sincsen
122 I, XIV | bekövetkezik, akkor kezdődik el az ő cselekvése! Addig hadd ugrálja
123 I, XIV | Eszterházy a balszárnyon, ő maga a középen riadót fúvattak.~
124 I, XIV | ekkor észrevette, hogy az ő csapatja nagyon is gyorsan
125 I, XIV | van maga Heister.~– A biz ő maga, a gyilkos.~– Aki a
126 I, XIV | az! (Annyiszor elmesélte ő ezt, hogy már maga is egészen
127 I, XV | Az igaz, hogy ott, ahol ő száguldozott, csak temetője
128 I, XV | haditanácsosok elvesztettek, azt ő, a lenézett, kicsúfolt portyázó
129 I, XV | addig állnak helyt, amíg ő velük van; de amint egy
130 I, XV | nézhette a labancot, mint ahogy ő elnézte.~Csak egyre gondolhatott
131 I, XV | mégis háromszázan voltak, ő pedig egyedül; ha minden
132 I, XV | kétszáz kuruc lovasnak az élén ő saját magát látta lovagolni.
133 I, XV | csordából. – Éppen úgy, ahogy ő szokta.~S még azután, amint
134 I, XV | Azok nem értik a kérdést, ő meg a választ. Annyit már
135 I, XVI | legtöbbet köszönhetek! Az ő segítsége nélkül ma szépen
136 I, XVI | hadnagy úr volt; mert ha ő jókor nem jön a pisztolylövéssel,
137 I, XVI | szokott bánni az emberekkel. Ő csak büntetni tudott jól,
138 I, XVII | legkisebbiké az elsőség joga. Ő válogatja ki, hogy melyik
139 I, XVII | háznál senkitől nem hall ő erről egy szót sem.~– Imádkozzék
140 I, XVII | amiket a gonosz csepegtet az ő ártatlan szívébe!~A két
141 I, XVII | dobálják utcahosszant sárral az ő férjének a zászlóit.~– És
142 I, XVII | kívülről osontam be, míg ő bóbiskolt, s kikerget az
143 I, XVII | eljutok a fejedelemhez. Ő pedig már tudja, hogy ki
144 I, XVIII| előtt… mennyit álmodott ő erről az alakról! – Milyen
145 I, XVIII| hadvezéri rangot foglal el, míg ő csak dandárvezető: arra
146 I, XVIII| Bezerédy.~– Ah! Ez képtelenség. Ő, a fejedelem legjobb tanácsadója,
147 I, XVIII| Amerre a szélvitorla fordul. Ő is, meg a testvére, György
148 I, XVIII| ketten vannak, akik ezt az ő homlokára látják írva? Még
149 I, XVIII| fenyegetésre.~– Hahhaha! – Ő engem azzal akar fenyegetni,
150 I, XVIII| volt apodycticus hazugság. Ő magában tagadta, hogy azok
151 I, XVIII| A két hírhedett hős. Az ő két szép szeme miatt!~Csajághy
152 I, XIX | nézve ez asszony. Túsz az ő Ilonkája helyett.~Ozmonda
153 I, XIX | ellenség kéme vagyok. – S ő azt elhiszi szépen. – Nem
154 I, XIX | szeretem – és tisztelem. Ő el fog jönni, amint az izenet
155 I, XIX | beckói ostromnak mégiscsak ő volt a legnehezebb sebesültje.~
156 I, XIX | Csajághy fölsegíti lépni: ő maga lóháton kíséri a hintót,
157 I, XIX | aztán futhatott maga is. Az ő lovának sem volt mit enni.
158 I, XIX | volt módja a pihenésben.~Ő maga ott maradt Bán városában;
159 I, XIX | Hát az miért nem írhat? Ő talán tudhatna valamit a
160 I, XIX | gonosz, mint amilyennek ő eddig ismerte.~Hogy rá hagyta
161 I, XIX | Ritschán kíséri idáig, az ő cselszövénye volt. – Megkönnyebbült
162 I, XIX | amint ezt megtudta.~Most már ő is eléje lovagolt Ritschánnak,
163 I, XIX | ember tréfálhat.~S elébb ő nyúl a gyermek felé.~A kis
164 I, XIX | állt Csajághy is, s még az ő vas arcát is megaranyozta
165 I, XIX | tudna már lovagolni. Még ő mondja: „Hott, hott!”~A
166 I, XX | aki még fokozni képes az ő boldogságukat, s akinek
167 I, XX | olyan nagyon felbundázva, ő csak a párduckacagányt vette
168 I, XX | anyád inkább, mint te. De ő még jobban szeret mind a
169 I, XX | anyjának, hogyan elnézte ő a Sándort a Lászlónak, s
170 I, XX | Ilonka úgy örült annak, hogy ő mármost hát brigadérosné
171 I, XX | jut Lászlónak az, mikor ő maga is bámulva látta saját
172 I, XXI | hegyek között, hanem azért ő mégsem volt átázva. A cigányleány,
173 I, XXI | s az baj lenne. Nem kért ő egyebet, csak egy kis avas
174 I, XXI | tilinkót billegetni; azt pedig ő maga sem tudta. A kisfiú
175 I, XXI | Egy pillanat múlva már ő is örült az örvendezőkkel.~
176 I, XXII | asszonyfogadásnál kimutatni, hogy ő „fejedelem” – és hogy az
177 I, XXII | volt: éreztetni vele, hogy ő „férj”, és lehet, ha akar,
178 I, XXII | csak félreverni szoktak az ő közeledtére; látta fellobogózva
179 I, XXII | üdvrivallását, mely eddig az ő rémnevével szokta elaltatni
180 I, XXII | ezrednek tulajdonosa, melyben ő mint altiszt szolgált, mely
181 I, XXII | bűnhődésének tanúja volt, melyet ő a rongyos gárdával a Tiszába
182 I, XXII | állnia. Tudja, hogy most ő a fejedelem személyét képviseli.
183 I, XXII | ennél a szónál, hogy most az ő arca világít ebben a teremben.~
184 I, XXII | Ocskay azt hitte, hogy az ő arcának az elborulása okozta
185 I, XXII | mikor fülig pirul a nő. Az ő gyönge harmatbőrén pedig
186 I, XXII | a szemébe, s ilyent még ő sohasem hallott. A férje
187 I, XXII | sohasem mondta neki azt, hogy ő szép, más meg hogy merne
188 I, XXII | hölgyeknek udvarol. Ezt ő nem tartja jó szokásnak.~
189 I, XXII | magában, hogy tehát majd ő fogja ezt a történetet elmondani
190 I, XXII | boldogok leszünk: te is, ő is, én is. – De ha a fejedelemnő
191 I, XXII | szerencsétlenek leszünk te is, ő is, én is. Neked az urad
192 I, XXII | emberre; Marci volt az: az ő Marcijuk a lévai kastélyból.~–
193 I, XXII | füttyszót; aztán állj elő, ő kegyelmeik akarnak veled
194 I, XXII | az ezredét semmisítette ő meg Tiszabecsnél. Egy ember
195 I, XXII | provokálja maga a fátumot, s ő vet neki gáncsot? – Vagy
196 I, XXII | tuskó, ha meg akar szólalni: ő annyi babért szerzett már
197 I, XXII | ha megtudná valaha, hogy ő volt az, aki a bátyját megölte.~
198 I, XXII | hogy Ocskay Lászlóné is az ő hintajában foglaljon helyet.
199 I, XXII | feleségét Nyitrán innen, ő maga lovagol eléje, kapitányi
200 I, XXII | egynehányszor, beszéltél is vele. Ő a legszebb magyar férfi
201 I, XXII | rögtön Ozmonda grófnőnek! Ő sohasem látta a fejedelmet.~
202 I, XXII | fejedelemnő válaszát is viszont ő tolmácsolá magyarul a tisztelgő
203 I, XXII | furcsa ember az a kapitány. Ő is olyan mohón tudakozódik
204 I, XXII | mindent elárult volna az „ő” szemei előtt.~– Szabad
205 I, XXII | fiai minden reggel, este az ő arcképe előtt mondják el
206 I, XXII | Mondja el neki, hogy az ő neve az, amivel ébrednek,
207 I, XXII | kegyelmed?~– Még nálánál is. Ő a legszebb férfi Magyarországon.~–
208 I, XXII | rendbe.~– Hát csakugyan ő a legszebb férfi az országban? –
209 I, XXII | pompában tarkálló csoportjai. Ő maga azok közt a legfényesebb
210 I, XXIII| Erdély rendei tettek az ő fejére. Hű szövetséges akart
211 I, XXIII| még a színpadon. Ez az ő pataki diákja volt, akivel
212 I, XXIII| minthogy következő este meg ő vesztett el nagy összeget
213 I, XXIII| a dolgot, s reggelre az ő szobájába vándorolt a zsák.
214 I, XXIII| örüljön neki: másnap aztán ő emelheti a pénzes zsákot.~–
215 I, XXIII| haragszik érte, hogy az ő pénzét így kicsúfolják?~–
216 I, XXIII| csikorgatja Bercsényire. Ő ezt szántszándékos megsértésnek
217 I, XXIII| lövőszerszámot; úgy vágtat, mintha ő maga is a vitustáncot járná,
218 I, XXIII| segítene valamit, hanem még ő is convulsio ridenst kapott
219 I, XXIII| megbántás, amivel Bercsényi az ő feleségét illette, azokat
220 I, XXIII| feleségét illette, azokat ő mind el is panaszolta Ilonának
221 I, XXIII| az, hogy ez most beteg, s ő segíthet rajta. – Eredj,
222 I, XXIII| Hányszor megsebesítette ő ezt a nőt meg ennek a férjét –
223 I, XXIII| de még olyan érzékenyen, ő is dühbe jöhetne, s ugyan
224 I, XXIII| mondhassa neki, hogy az ő orvosságai mellett aludtam
225 I, XXIII| Mindenki azt hitte, hogy ha az ő törhetlen, büszke, indulatos
226 I, XXIV | fegyvertelen solymár, vadászapród. Ő maga könnyű bársonyöltözetet
227 I, XXV | csináljon más haditervet. Ő maga másfelé fordult: Pálffy
228 I, XXV | kitárta előtte a kapuját, s ő reggelre körülzárta Vöröskő
229 I, XXV | kevés idővel ezelőtt az ő feleségét mint vendéglátó
230 I, XXV | gorombaság nincs a szándékában az ő méltóságos személyeik iránt,
231 I, XXV | lova összerogy alatta, s ő maga a sok golyó közül egyet
232 I, XXV | eltitkolni megilletődését. Ő már sok sebet kapott, de
233 I, XXV | csalhatatlan szert ajánlani, ami az ő bajában használt, míg a
234 I, XXV | leírta egymás után: mit érté ő azt, mire valók az ilyen
235 I, XXV | a mienk. Nem a földieké. Ő az általa fundált rend főnöknője.~–
236 I, XXV | kellett ezt megtudni: mert ő vele volt a fejedelemnővel,
237 I, XXV | zárdába vonult vissza, amit ő maga alapított. Mi célra?
238 I, XXV | Eleonórát úgy ismeri, mint én. Ő az égi koronáját nem adja
239 I, XXV | koronáért. Neki a hite a világa. Ő buzgó pápista.~– Hát Rákóczi
240 I, XXV | dobom el magamtól. – Legyen ő az, aki boldog és élve marad;
241 I, XXV | Ordítsd, óh, oroszlán, hogy ő rettenetes!” Hogy az áldó,
242 I, XXV | tudta jól, hogy ezek az ő eltérítésére voltak szánva.
243 I, XXV | közelről is eléggé kiismertem. Ő nekünk jelenleg a legnagyobb
244 I, XXV | adnak a katonáinak, s ha ő maga rekvirálásból szerzi
245 I, XXV | tudom jól, hogy milyen híve ő most a fejedelemnek és az
246 I, XXV | levelet, s megkérdheti, ő írta-e. S ha azt fogja mondani: „
247 I, XXVI | azt. A vesztett ütközetért ő kapta a megrovást, aki győzött,
248 I, XXVI | Ez volt a válasz.~Amíg ő Ausztriát egész Bécs kapujáig
249 I, XXVI | külön ezredet vezényeltek az ő dandárában, s ennélfogva
250 I, XXVI | ott volt nála Bazinban. Ő volt az egyik apáca, aki
251 I, XXVI | vize mentén a lovasságával: ő maga szállt a gyalog hadával
252 I, XXVI | hadával Wsetin sáncai alá. Ő akarta itt maga bevégezni
253 I, XXVI | valóságos aranyra váltotta fel. Ő találta meg a bölcsek kövét;
254 I, XXVI | koronáját Frigyes királynak.~Ő maga pedig a lengyel koronára
255 I, XXVI | csapatok, amik addig, amíg az ő vármegyéjükben folyt a háború,
256 I, XXVI | Nem adott volna már az ő dicsőségükért senki többé
257 I, XXVI | hálót a császáriak körül.~Ő maga egypár századával Isztricén
258 I, XXVI | elhagyta, Jávorka meg az ő pataki deákjai kezdték rá
259 I, XXVI | a mosolygó külszín sem? Ő is ivott a többiekkel; de
260 I, XXVI | de a bornak nem volt az ő kedve fölött hatalma. Valami
261 I, XXVI | szebbek a tieiteknél!” S azzal ő meg rázendíté a maga társaival
262 I, XXVI | szólt Ocskay hidegen. Tudta ő azt jól, hogy nem bolondult
263 I, XXVI | Eszébe jutott, hogy hiszen ő még vezér volna: kurucok
264 I, XXVI | hogy az a karikagyűrű az ő jegygyűrűje; de aztán csak
265 I, XXVI | Úgy rémlett előtte, mintha ő ezt a leányt már egyszer
266 I, XXVI | sohasem látta többet. Sem ő, sem más. Az úgy el tudott
267 II, I | a hadjárat elején, hogy ő kezdje a hajcihőt; ő a végén
268 II, I | hogy ő kezdje a hajcihőt; ő a végén szokott inkább megjelenni,
269 II, I | Szokás volt az akkoriban. Ő is megpróbálta.~Végiglovagolt
270 II, I | is nehéz sebbe esett. Az ő menekülését védtük most
271 II, I | fáradtatok az éjjel.~Már ő akkor bizonyos volt felőle,
272 II, II | nem kényszeríti többé az ő gyónástitkának zár alatt
273 II, II | fejedelemnek ellentmondok, mert ő még azon nagy istencsapása
274 II, II | szerencsétlen mezei hadai képezik: ő maga is kétbalkezű ember,
275 II, II | hogy az Ozmonda volt. – Ő volt az áruló hírmondás
276 II, II | árulásban; őnála Ozmonda (ha ő volt) egyebet meg nem tudott,
277 II, II | nem tudott, minthogy az ő dandára is teljes szétbomlásban
278 II, II | ámde a trencséni kudarcot ő nem okozta. – Azonban mivel
279 II, II | kifundált tervet, hogyan fogja ő most rögtön inszurgáltatni
280 II, II | kis Istenének” tartja.) Ő most a Fehér-hegyek mögé
281 II, II | az ezredét Szkolcsánból. Ő az előhadával siet megelőzni
282 II, III | patakot messze vidékről az ő várukba kényszeríté folyni.~
283 II, III | választva, hanem arra, hogy ő támadjon meg valakit, ugyan
284 II, III | karban tartá: oda ugyan az ő engedelme nélkül senki be
285 II, III | hallotta felőle mindenkor.~Ő maga lefestette az arcképét
286 II, III | Ocskaynak, s annálfogva ő nagyon hamar készen volt
287 II, III | arany foglalót, hanem még ő fizetett húszat Gáspár uramnak.~–
288 II, III | hozzák!~Tehát többen hozzák.~Ő azonban azonnal hozzákezdett
289 II, III | akinek kegyelmed meggyónt. Ő meg kegyelmednek vissza.~–
290 II, III | muzsikálj neki, nem bánom. Ő is szereti a muzsikát, s
291 II, IV | odatapadó, mint máskor. Azután ő maga vette a karjára a kisbabát,
292 II, IV | hazádat készülsz elcserélni; ő elcseréli inkább a mennyei
293 II, IV | hű teremtést.~– Ezért.~– Ő sohasem fog tehozzád visszatérni.~–
294 II, IV | elátkozott.~– S te eltűrted az ő haragját, az ő anyai átkát,
295 II, IV | eltűrted az ő haragját, az ő anyai átkát, hogy semmi
296 II, IV | magát. Hányszor találta ő fel elhagyott nemesebb részét
297 II, IV | töröknek való kotyvalék az; de ő saját maga a legnagyobb
298 II, IV | fenyegetve vannak, mint ő maga. Ha az apát notába
299 II, IV | hüledezett. Ezt az asszonyt ő még nem látta soha! Őtet,
300 II, IV | egyedüli bírám a feleségem, ha ő elítél, ha megbüntet, kiszenvedem.
301 II, IV | rokon. Ahhoz foglak vinni. Ő már értesülve van felőle,
302 II, IV | ország: buzgó híve volt ő a nemzeti ügynek, bőkezű
303 II, V | kell menni mindennek, ahogy ő parancsolja.~Lietaván mindezekről
304 II, V | azt, ha a másik asszony az ő férjét dicséri, még ha minden
305 II, V | Neki nem volt elég gazdag. Ő Katinkát az oroszlánkői
306 II, V | Jakusichhoz menni feleségül, ő inkább a vízbe ugrik. –
307 II, V | ütés-verés sem használt: ő csak a Forgách felesége
308 II, V | fogadalmi ereklyéje; hát ő akkor azt a remetét onnan
309 II, V | szép holdvilágnál, ahol az ő kedvese várt rá. Ott még
310 II, V | Illésházy, milyen jó fonó az ő szíve választottja (ez is
311 II, V | Dicsekedett mód nélkül, hogy ő mindennap lefonja az egy
312 II, V | anyámtól hallám ezt a mondát. Ő ismerte is azt a Szunyoghy
313 II, VI | biccentett az a fejével, már ő egy szökéssel ott termett
314 II, VI | szállást adott? Beleüljek az ő birtokába? Ejh, hisz ez
315 II, VII | észrevette a „rochade”-ot, s ő is tett egy hasonló sakkhúzást
316 II, VII | Ocskay belemegy a kelepcébe, ő a kengyelben tartja a lábát,
317 II, VII | azt észrevenni, hogy az ő oldalcsapataik, a nemesi
318 II, VII | azt lehetett hinni, hogy ő a kurucok között a legelégedetlenebb:
319 II, VII | fekszik Vak Bottyán uram, ő jött azért, hogy engemet
320 II, VII | beszéltek egykor Ocskaynak az ő álmai.)~– A császár várja
321 II, VIII | Lietava alá. Ott van az ő angyala, akit éppen úgy
322 II, IX | várt rá.~Hányszor megjárta ő azt az utat már! Ismerős
323 II, IX | lyukakat ott a kőfalba az ő ágyútekéi ütötték, az a
324 II, IX | az a kormos váromladék az ő keresztfia. Itt van az a
325 II, IX | van az a török sánc, amit ő lóháton ostromolt meg! Az
326 II, IX | meg! Az őrtorony ablakába ő maga tűzte ki a zászlót.
327 II, IX | a Dunán a malmok, amiken ő gyaloghadait áthozta. Itt
328 II, IX | emberi szív úgy reszketett az ő nevének a hallásától, mint
329 II, IX | már, aki azt mondta, hogy ő generális. Mintha nem tudnánk
330 II, IX | Ocskay elnevette magát. Tudta ő, hogy az nem valami mennyei
331 II, IX | hírül ide hamarább, mint ő maga megérkezett, aki gyorspostával
332 II, IX | esett közbe, amely alatt ő Bajmóc várát kísérlé meg
333 II, IX | előzhette őt meg? Hisz ezeket az ő dolgait így hegyiről tövire
334 II, IX | nappal előbb érkezett, mint ő.~Tőle tudta meg az, aki
335 II, IX | hírlapot szerkeszti, az ő élete nagy fordulatának
336 II, IX | kértem, mindig csak adtam. Az ő dolga volt elfogadni azt,
337 II, X | X. „O, du lieber Augustin!”~Fújd
338 II, X | Ocskay felemelte a fejét, ő mindig hátrakapta a magáét;
339 II, X | asztal alatt hevert, különben ő lett volna a tizedik.~–
340 II, X | grófnőnek is kacagni: hisz ő már özvegyasszony.~Ocskay,
341 II, X | is hozzá. De olyan is az ő nótája, hogy az embernek
342 II, X | mit felejthetett nála az ő kedves jó cimborája, hogy
343 II, X | megszólítja a politzei: ő meg azt pofon találja felejteni,
344 II, X | eszébe jut. Az a duda az ő kedvenc szerszáma. Az maradt
345 II, X | a feje fölül: az volt az ő anyja, dajkája, gondviselője:
346 II, X | ilyen helyekre – akkor. Ő csak egyedül ült egy asztalnál.
347 II, X | torokkal; s a refrént: „O Jerum, Ui, O Jerum” – meg
348 II, X | a refrént: „O Jerum, Ui, O Jerum” – meg az „Alles ist
349 II, X | hangoztatta utána.~Végre az „O, du lieber Augustin”-t követelte
350 II, X | kifejezéseül. „Halljuk az O, du lieber Augustint!”~A
351 II, X | Következett az új vers:~O, du lieber Augustin,~Trutz
352 II, X | Augustin rákezdé a verset:~O, du lieber Augustin,~Ohr
353 II, X | Kurucember liegt im Dr…~O, du lieber Augustin,~Alles
354 II, X | elővette a régi kuruc tempót, ő ment rohamra az egész társaság
355 II, XI | Bécs városában.~Elmondhatta ő is magáról, amit Shakespeare
356 II, XI | Dehogy tettél te nekem kárt. O kontrer: most már egészen
357 II, XI | járhat itt Bécsben, aki az ő életének végzetes titkát
358 II, XI | hadnagyi~Átkozva siratják az ő labancságát;~Verje meg az
359 II, XI | állhatatlanságát!…~Ez az ő embere.~A düh felforralta
360 II, XI | nótákat fújja, akkor vagy ő öli meg azt, vagy az őtet,
361 II, XI | többé senki.~Nem gondolt ő most erre; csak üldözte
362 II, XI | van olyan jó vitéz, mint ő? Hát akkor ketten fognak
363 II, XI | testvér az, aki előtte fut? Ő az, akit halálra keres.~– „
364 II, XI | aranysassal.~Hogy került ő ide?~Mi vezette őt ehhez
365 II, XII | magának a Szent Péter téren, ő volt a birodalmi financiák
366 II, XII | hajcécúért, azt mondá neki az ő kedves barátja és patrónusa: „
367 II, XII | is megérthette, hogy az ő járását, kelését minden
368 II, XII | nagy hamar. Vasárnap lévén, ő is elment a Szent István
369 II, XII | merénylet tervét kezükre adta, ő a főügynöke Rákóczinak,
370 II, XII | a főügynöke Rákóczinak, ő a legjobb barátja Ocskay
371 II, XII | nyavalyás elmondta volna, hogy ő nem az, hanem amaz, addig
372 II, XII | abba, nem az az Ocskay: ő ismeri azt jól!~Ekkor egy
373 II, XII | Azok Jávorkáék voltak. Ő maga és még két kuruc összeesküvő.~
374 II, XII | az iramodó sokaság közé. Ő győzte legjobban futással.
375 II, XIII | akasztani viszik.~Pedig csak az ő kedves barátja jött, a rendőrségi
376 II, XIII | rinocerosznak! Képzelem, hogy hát ő maga, Wratislaw uram mekkora
377 II, XIII | Ennyi fényes nép között ő a legjobban kitüntetett.
378 II, XIII | Irigykedve tekintenek reá. Ő ezt érzi, s jólesik a lelkének.
379 II, XIII | tartson fejedelme előtt: ő indulatából adott kifejezést
380 II, XIII | szállta meg idegeit.~Hát az ő saját cimborái, tulajdon
381 II, XIII | a sárban! Azok elől bújt ő asszonyi ruhákba! Ha meglátták
382 II, XIV | a pozsonyi fogoly, akit ő a felesége könnyező szemeiért
383 II, XIV | lováról a dühbe hozott rácok.~Ő pedig legkisebb lelkiismeretfurdalást
384 II, XIV | annyit jelent, hogy tehát ő is üljön le közéjük.~Szétnézett,
385 II, XIV | csendesen végignézett rajtuk. Az ő szíve nagyon meg volt már
386 II, XIV | tábornok úr azt mondja, hogy ő a hadifogoly megölése által
387 II, XIV | fővezér. – Tudom, hogy az ő szava mind arany, amit kimond.
388 II, XIV | mereven visszautasított. Ő nem fog visszarettenni semmi
389 II, XIV | nézett e szavak alatt; – ő volt az a válogatós katona,
390 II, XIV | irigykedést Ocskay ellen, aki az ő feladatát elvállalni kész,
391 II, XIV | hogy szétvethesse a lábait. Ő maga az arcát az öklére
392 II, XIV | ütötte meg a fülét, hogy ő most egyszerre dandárvezető
393 II, XIV | Ritschán mondhatta ezt – mert ő német, idegen! De te nem
394 II, XV | Ocskaynak a leveléből, hogy ő Heisternek a haditervét
395 II, XV | átkozza most! De hát azt ő mind nem hallja. Olyan közel
396 II, XV | előtte, hogy a rác vezért az ő parancsnoksága alá rendelik.
397 II, XV | gyanúval kísérje. Ez az ő felügyelője: hogyha netán
398 II, XV | küldött. „Ott a gyenyerális! Ő parancsol minden embernek.
399 II, XV | az ingó holmijokkal, mert ő a várost a fővezér parancsából
400 II, XV | is elfutott már mindenki. Ő maga akart oda telepedni
401 II, XV | kérdé Tiszánétól. – (Még ő volt a neheztelő fél!)~–
402 II, XV | Ott állt a Tisza-kastély. Ő háttal volt fordulva felé.~
403 II, XV | mint ez a tünemény ott!~Ez ő saját maga! Ocskay László,
404 II, XV | megverte az elevent. S az ő szellemkardja kiüté ennek
405 II, XVI | császári sereg közelít Lévához, ő gyújtassa fel a várost.
406 II, XVI | pihenésre: sietős volt az út. Ő maga a huszárezredével képezte
407 II, XVI | azt remélve, hogy talán az ő számára is lesz azok között
408 II, XVI | hogy mi történt. Ez volt az ő rettegéseinek állandó kútfeje:
409 II, XVI | ettől a gondolattól volt ő régóta beteg, Ocskay bizonyosan
410 II, XVI | mélyen elpirulva mondá:~– Ő énnékem mégis hites uram! –
411 II, XVI | keresztül; hadd égesse, ahogy ő el tudta égetni a saját
412 II, XVI | Asszonyom! – lihegé. – Ő énnekem azért mégis uram!
413 II, XVI | Előtted ne gyalázzam? Mert ő neked urad? Térdepelsz előtte,
414 II, XVI | tudd meg, hogy micsoda urad ő teneked! Itt van: olvasd
415 II, XVI | mert kárhozatra viszi. Ő csábította el; a grófnő,
416 II, XVI | tetőled, azután a hazájától. Ő vitte el Bécsbe, ott is
417 II, XVI | alázatosan meghajtva, mondá:~– Ő mégis atyja gyermekeimnek –
418 II, XVI | el ne hagyjam: innen az ő parancsa nélkül ki ne vonuljak.~–
419 II, XVI | szerint a bőröndjeit; majd ő maga helytáll a társzekerek
420 II, XVI | Aztán, hogy is mehetne ő Lietava várába eldicsekedni
421 II, XVI | meglehetősen elkésett; úgy, hogy ő is csak harmadnapra került
422 II, XVI | asszonyság éppen úgy bánik el az ő megkoszorúzott arcképével
423 II, XVI | megfordulását, mint ahogy ő maga elbánt a másikkal a
424 II, XVI | rendre Gáspár úr a menyét.~Ő maga, a házigazda látszott
425 II, XVI | Lászlóra a páncélingét, s ő kapcsolta fel a fejére a
426 II, XVI | maga csak félerővel jön az ő üldözésére. Így reméllette
427 II, XVI | körülötte bele a sömlyékbe. Az ő kardcsapása kihangzott az
428 II, XVI | átkozás minden kiáltása. S ő maga oly sérthetetlen: kard,
429 II, XVI | úgy szól, mint egy férfi. Ő meg úgy sírt, mint egy gyermek.
430 II, XVII | az a varázslónő, aki az ő férje szívét úgy el tudta
431 II, XVII | itt van az a nő, akiről ő azt hitte mindig, hogy neki
432 II, XVII | ahol a kincseit várják, s ő azok helyett a feleségét
433 II, XVII | maradni egy födél alatt, amíg ő távol jár.~Ez nagyobb homlokizzadásba
434 II, XVII | hogy most ezt az asszonyt ő kínozza, férje hős harcának
435 II, XVII | mind igaz volt: nem az ő képzelete festette Ocskayt
436 II, XVII | dicsekedés rosszul eshetik az ő kedves menyemasszonyának,
437 II, XVII | ami a szemekben ég, az ő szemei tüzében el kellett
438 II, XVII | hogy a kocka fordul. Eddig ő gyilkolt; ezután őt fogják
439 II, XVII | kiállja. S végül mégiscsak ő marad a győztes.~Amint belépett
440 II, XVII | engem nem sért meg.~– De ő is szeret engem.~Ilonka
441 II, XVII | Ozmonda érzé, hogy még mindig ő van alul a földön; ő van
442 II, XVII | mindig ő van alul a földön; ő van letiporva. Ez a föl
443 II, XVII | képzeleted sincs róla, ki ő. – Te egy hidegvérű, komoly,
444 II, XVII | csak egy közönséges ember ő, előttem egy király! Amit
445 II, XVII | megtaláltam benne. Neked ő csak egy mindennapi megszokás:
446 II, XVII | férfinak olyan derék, mint ő. Szívét nem bírta senki
447 II, XVII | megtörő szívére szorítva. – Ő volt a halálra sebesített…~
448 II, XVIII| léptek sietve dobogtak az ő ajtaja felé.~Mi történt?~
449 II, XVIII| tökéletes volt! Végre-valahára ő maradt a győztes; ő űzte
450 II, XVIII| Végre-valahára ő maradt a győztes; ő űzte el az asszonyt a férje
451 II, XVIII| félelmes alak felé.~Mit félt ő most a kerek világ minden
452 II, XVIII| ahogy én járok mindenütt az ő nyomában. Nincs az én életemnek
453 II, XVIII| Isten!~– Nem is kértem hozzá ő szent felsége segítségét;
454 II, XVIII| Pogány vagyok. Istentagadó. Ő tett azzá. Kegyelmedtől
455 II, XVIII| Máriám! Ez Ocskay maga!~Ő legjobban ráismert.~Egyedül
456 II, XVIII| viseljek minden átkot, ami az ő fejére hullt! – S most te
457 II, XVIII| a predméri révhez, mert ő át akar menni a vízen Predmérre.
458 II, XVIII| foghatott volna. – S akkor az az ő veszedelme lett volna.~Nem
459 II, XIX | magát az előcsapatot vezette ő maga személyesen, a harmadik
460 II, XIX | fűzfaerdő mögül, s ekkor aztán ő vette át maga annak a vezetését.~
461 II, XX | vele. – Biccse alatt (hol ő maga Ilonka szeme láttára
462 II, XX | Jávorka elveszté a nyomát.~Ő abban a hitben, hogy Ocskay
463 II, XX | Verbó melletti erdőben; ő maga egyedül ment fel a
464 II, XX | a boldog vőlegény meg az ő szerelmetes menyasszonya
465 II, XX | Legénykedett vele, hogy ő azt is meg bírja fékezni,
466 II, XX | Megrettent tőle. Ez az ő egykori kedvence: Jávorka.~
467 II, XX | sebei be voltak kötözve, s ő maga egy ló hátára szíjjal
468 II, XX | a szándékom. Van Isten: ő tanúm: ő látta ezt a gondolatot
469 II, XX | szándékom. Van Isten: ő tanúm: ő látta ezt a gondolatot a
470 II, XXI | azok őtet is elfognák: hisz ő is ellenség! Heister még
471 II, XXI | Csajághy Mártonnak, hogyha ő foglyul ejté Ocskay Lászlót,
472 II, XXI | az asszonynak. Nem járt ő abban, hogy valakinek örömöt
473 II, XXI | Most az ragadta meg az ő kezét, s ezt suttogá a fülébe:~„
474 II, XXI | hogy bírája, el arról, hogy ő a szegény letiprott magyar,
475 II, XXI | kivégeztetjük Ocskay Lászlót, ő meg lefejezteti a tőlünk
476 II, XXI | még egyszer egésszé! Az ő anyja megátkozta (az én
477 II, XXI | megátkozta (az én bűnömért) az ő gyermekeit, légy nekik atyjuk,
478 II, XXII | egyesülni vele a halálban? Ő vitte-e imádott bálványát,
|