Kötet, fezejet

 1     I,  I   |      nem jöttél vele együtt, minek jöttél meg éppen mára? Ma
 2     I,  I   |     volt.~– Én nem is tudom, minek ment az a háborúba? Hisz
 3     I,  XIII|  fővezér apprehendálta, hogy minek egy alvezérnek az ilyen
 4     I,  XXII|   eddig is bámulta a férjét, minek fogja őt tartani most, ennyi
 5     I,  XXVI|    sors, predestináció, vagy minek nevezi magát az az elfátyolozott
 6     I,  XXVI|    nincs már esze, a hátának minek akar lenni?~Az utolsó gyertya
 7     I,  XXVI|  Cinka Panna. Látod, bolond, minek küldtél ki, hogy mosdjam
 8    II,  IV  |     példája nem volt-e elég?~Minek ez a tétovázás?~Sokkal több
 9    II,  VII | szorgos a hópénz.~– De ugyan minek rontod a termetedet azzal,
10    II,  IX  |      arccal fogadta:~– Ugyan minek jött a grófnő ide utánam?~–
11    II,  XII |     meg csak egy pillanatig, minek előtte Pilátushoz jönnétek
12    II,  XV  | kiszabta Isten életem végét, minek nyújtogatnám, minek toldogatnám?
13    II,  XV  |   végét, minek nyújtogatnám, minek toldogatnám? Bevárom halálom.
14    II,  XV  | Semmiféle fejfát a síromhoz! Minek mondaná az: itt nyugszik
15    II,  XVI |    izenetre a hadnagyától. – Minek volt azoknak most Lietavát
16    II,  XVII|     azokat foglaltad vissza? Minek csatangoltál a feleséged